hajnalban
vérem
majdnem
elcsorgott
a keresztúton
egy részeg drótlovas nekivágtatott
reggel
a szürke részem azon bosszankodott hogy
magamat
nagyon trágyás talajra fújták a zsémbesek
délelőtt
a táncosnak elfogyott az esze
holnap
holnapután
sziszegte izzadt trikója
a gomb-balettet akasszuk a szegre
vagy csináljunk rá csak zenei kollázst
délben
amint beléptem a hídba mindjárt éreztem hogy
fekete nyomom
megposhadt
a bagoly még nem volt ott de kivártam
gondoltam
addig lenyelem
a négy lókötőt
amelyet
vérem
biggyesztett ki
a symposionkirakatba
de a torkomon akadt
többet
és
egyformát kell
okádni
a tezga
nem idevaló szó
huhogta
levél érkezett
a szűz nem indulhat nászra
délután
szülöm
a zsémbe hegyével
megkocogtatta minden porcikám
nem bírtam sokáig
estefelé
a nap
alvadt
nyálától
bedugult a pipám
egye meg a fene
éjjel
lementem a bárba
ott
strip-teasere feszítettek
hogy
darabokra
köphessem
magam

Újvidék, 1965. november 5.