KÉRDÉS:

Kedves Doktornő!

Idősödő, egyedül élő személy vagyok. Hála Istennek, még elég egészséges. A hétvégék, de különösen az ünnepek mindig gond nekem. Ilyenkor sokkal jobban kínoz a magány. Ez nem orvosi gond, tudom, de a szomorúsággal olykor már nem tudok mit kezdeni. Sokszor az ágyból sincs kedvem kikelni. Vagy elrakodni magam körül. Ilyenkor nincs is hova menni, kint hideg van, meg furcsán is néznének rám, ha csak úgy barangolnék az utcán. A televízió nem megoldás, olvasni ugyan szeretek, de a szemeim nemigen bírják.
A doktornőnek előre is köszönöm, ha tud segíteni valami jó megoldással vagy csak néhány jó szóval.
Kellemes ünnepeket kívánok.

VÁLASZ:

Kedves Kérdező!

A kérdés, amit feltett, valóban csak részben orvosi, lélektani természetű de napjainkban, sőt az ünnepek közeledtével folyamatosan aktuális. Ha a magány, egyedüllét annyira kínzó hogy az ember hangulatára is erősen rányomja bélyegét, akkor már átmehet egy hangulati betegségbe, depresszióba, amivel a kollégáim is sokszor találkoznak mindennapi gyógyító munkájuk során.És nemcsak lelki betegségbe, hiszen sok testi betegség kiindulópontja is lehet ez az állapot.

Mindenképpen pozitív, hogy a kérdésfeltevő foglalkozik a magányérzetével és problémának éli meg azt, mert így van remény arra, hogy tesz is valamit ellene. Tudom, hogy nagyon nehéz, mert ha távol van vagy „elfogyott” a család, ha kiszakad az ember a közösségéből, akár nyugdíjazás, elköltözés vagy más okok miatt, akkor nehezebben birkózik meg az élet hozta veszteségekkel, az idő múlásával.

Sok, kissé közhelyes ötletet tudnék mondani, amelyek enyhíthetik a magányt, de talán amit kiemelnék, az a napi rendszeres tevékenységekhez való ragaszkodás: felkelni, felöltözni, kimozdulni! Mindez keretet biztosít az élethez, akárcsak a rendszeres mozgás, ami akár közelebb is vihet embertársainkhoz. Másik ilyen tevékenység lehet a segítő, karitatív elfoglaltság, önkéntes munka. Ezek többsége egy kis képzelőerővel kortól, szinte egészségi állapottól és egyebektől függetlenül is végezhető. Erőt, hitet, támaszt adni a „nálam is gyengébbeknek.

Remélem sikerült egy kicsit más nézőpontból rálátni saját gondjára… Önnek is kellemes Ünnepeket.

Üdvözlettel,

Dr. Bezzegh Éva