Titkomban elmerülve élek, tekintetednek gazdagsága áthatja lényemet
mennyire növekszem e látomásban, mennyire eggyé válik itt a csönddel
minderről nem tudtak sokáig
mert a Te tekintetedről senkinek nem beszéltem.

De jelenléted nem szűnik soha bennem –
feléd tartok, egyetlen torkolat, s oly eggyé válunk egy napon
mint mozdulatlan, legmélyéig áttetsző folyó –
bár testem megmarad.
És jönnek majd a tanítványaid – és érzik, hogy nem dobog a szív.

Életem nem függ többé vérem ritmusától
és fáradt lépteim alól nem szökik el az út.
Körülölel az új idő, mely ott csillog a kihunyó szemekben,
és szívemben él.
És végleg beteljesül minden, s gondolatokat betölti az öröm.

Akkor dalra nyitom ajkam, nem hagyok ki egyetlen dallamot sem,
akkor dalra nyitom ajkam, s az magába zárja egész életed,
színültig átitatva a mérhetetlen fényű és egyszerű Eseménnyel,
mely minden emberben megfogant, láthatóan és titokzatosan
bennem pedig megtestesült és világra jött
eljutva oly sok nemzedékhez, akiknél otthonra lelt.

Balássy Péter Pál fordítása