Úristen! Úristen! Ú R I S T E N!!!

Tudják önök, mi történt?

Nem tudják. Hát persze, hogy nem tudják.

A Vučić…

Na! Beleremegett a kezem. Én ezt még leírni sem merem…

A Vučić… (Mindegy. Leírom. Lesz, ami lesz.) A Vučić fogadta a Sorost!

Hát de… Hát én… Hát most…

Hát létezik, hogy ez a köztársasági elnök, ez a politikai analfabéta, ez a tájékozatlan amatőr – mert hát ezek után mit lehet mondani az ilyenre? –, létezik, hogy nem tudja, hogy a Soros-terv létezik? Ezt minden idők legintelligensebb Fidesz-tagja, maga Németh Szilárd jelentette ki, olyan sokszor és olyan meggyőzően, hogy afelű má` semmi kéccsége nem lehet a zembernek. Az én fejemben legalábbis nincs.

Most meg a Vučić fogadja. A hivatalában!

Ha jobban belegondolunk, sokkal veszélyesebb ez így, hogy a szerb köztársasági elnök nem Soros Györgyöt fogadta, hanem a fiát, Alexandert. Az apa fényképeit és életkorát elnézegetve még reménykedhettünk, hogy a biológia törvényei előbb-utóbb dolgozni fognak, és ezeknek a törvényszerűségeknek köszönhetően majd szép lassan elhal a Soros-terv (el ne feledjék: létezik!) is, de ezek után még ez a halovány reménysugár is szertefoszlott. Ez a fiatal, vásott kölyök összevissza utazgat a világban, és szemlátomást készen áll arra, hogy folytassa az apja ördögi fondormányát! Ez még képes lesz

tovább vinni a Soros-tervet! (Éberségük egy pillanatra se lankadjon: létezik!)

Ez a Vučić meg fogadja. Együtt szürcsölik az elnök saját zsebpénzén vásárolt ásványvizet!

Miről tárgyalhattak?

Semmi kéccség: a Soros-terv (remélem, továbbra is figyelnek: létezik!) megvalósításáról! Ez a Soros gyerek – nyíltan és bevallottan! – a Nyílt Társadalom Alapítvány képviseletében kereste fel a szerb elnököt, az tehát jól tudhatta, kit és miért fogad. És szemlátomást jól elvoltak egymással: nevetgéltek, kezet ráztak. Mi következik ebből?

Semmi kéccség: Szerbia a Soros-terv (most lassan mondom, hogy mindenki megértse: l-é-t-e-z-i-k!) végrehajtóinak szolgálatába állt!

Most mi lesz?

Semmi kéccség, a VMSZ hamarosan nyilvános és éles hangú közleményben határolódik el koalíciós partnerétől, a Szerb Haladó Párttól, és annak elnökétől. Ez nyilvánvalóan csupán percek kérdése. Mást nem tehet, hiszen ott van a stratégiai partnere is, a Fidesz, amelytől viszont jól tudjuk, hogy a Soros-terv létezik (mondom: LÉTEZIK!). De ez még mindig a kisebb baj.

Naiv módon mindeddig azt hihettük (többek között én is), hogy napjainkban Észak-Korea  a világ biztonságát talán leginkább veszélyeztető potenciális háborús gócpont.  Ez balgaság.

Azok után, hogy Szerbia nyíltan a Soros-terv (fegyelem, figyelem: létezik!) végrehajtóinak szolgálatába állt, nyilvánvalóan el fognak hidegülni a közmondásosan jó magyar-szerb kapcsolatok. Ezáltal pedig meggyengülnek Szerbia uniós pozíciói, hiszen elveszíti legnagyobb támogatóját a csatlakozási folyamatokban. Ezt kihasználva Erdogan bejelenti területi igényeit Sandžakra. Válaszul Putyin csapatokat küld a niši orosz-szerb humanitárius központba. Ezt pedig már nyilván Trump sem fogja tétlenül szemlélni: tengeralattjáróit az albán partokhoz vezényli, és egy vidám Twitter-üzenetben bejelenti a harmadik világháborút.

Nesze neked, világbéke!

Most már csak egy dologban reménykedhetünk.

Hogy hamarosan, nagyon gyorsan napvilágot lát a VMSZ közleménye, amelyben elmagyarázza, hogy ez az egész nem is így van.

Hanem valahogy egészen máshogy.