csicsegő olajos kócot dobott valaki
a csillagra
amely még mintha pislogott volna
a göncöl rúdján
csicsegő olajos kócot dobott rá
és én nekifutottam a falnak
itt nyüszítek azóta a tövében
hová loholhattam ennyire
többé tán meg sem is tudom
ki dörzsölhette korommal
míg a nyáj körül csellengtem
mind rühesek a nyájak
ki kenhette át kátránnyal
ki meszelhette ilyen feketére
nem merek moccanni ismét letaglóz
mint amikor abban az erdőben
minden egyes fa nekem futott
és hangosan homlokon csapott
legalább ha a kőlyukig mászhatnék
a többiek is mind ott kuporognak benn
lesik ahogy a kőlyuk másik felén
a fanny akárha nagy habcsókot csinálna
a dívány rugójából készített habverővel
lesik ahogy a fаnnу habosítja a fanszőrét
hogy a duši borbély kifazonírozhassa
a tükörből amely egy másik tükörből tükröződik
mert valójában csak annak a másiknak szabad
nyílegyenest fаnnу lába közé pillantani
csak annak a második tűkörnek
amelyet a múltkor a lábatlan elmozdított
és kigyulladt a lupúék udvarán az égig érő asztag
csak annak a második
vagy harmadik
vagy negyedik
vagy ötödik tükörnek