Zöld erdő mélyén
Gombácskák tanyáján
Gyíkocska jött felém
Félénken nézett rám.
Aztán körülnézett
És gyorsan elillant
Csak a kis fűszálak
Bólogattak alant.
Én hogy körülnéztem
Nem értvén a dolgot
Egy gombácska mögött
Megláttam a gyíkot.
Onnan úgy nézett rám
Mint egy kis üldözött
Szemmel intettem rá,
Hogy őt nem üldözöm.
S virággal tarkított
Lány, selyem pázsiton
Nesztelenül surran
Az én félénk gyíkom.
Bölcs és öreg tölgyfák
Zöld sátrat emelnek
A gombák közt halkan
Futó menekültnek.
A gyík még félénken
Visszanéz egy-kétszer
Engemet keresett
Kutató szemével.
De, hogy már nem látott
Megnyugodva végképp
Eltűnt a bokrokban
Tanyájára térvén.