Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!
Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.
Kukucskáló fiúk, lányok
nézik: – Ki az új gyerek?
Óvó néni! – hüppög Orsi.
– Én senkit sem ismerek.
Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
– Makkos mókus! A holmimra
vigyázz! – kéri kedvesen.
Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
– Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!
Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: – Valóságos
játékbolt az óvoda.
Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
– Ki csinálta? – kérdi Orsi.
– Panka meg én – mondja Pál.
Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.
Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
– Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.
Az ajtóból Éva néni
kéri őket: – Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?
Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
– Óvodában így való.
Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.
A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.
Óvó néni képet mutat:
– Mit látsz rajta Julika?
– Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.
Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.
Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogócskáznak, versenyt futnak:
– Szaladj, én is szaladok!
Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.
Ebéd után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt.
Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
– Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!
Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.
Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
– Volt egyszer egy Mehemed…
Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
– Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!
Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
– Gyere! Vár az anyukád!
Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!
Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.
– Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!
