Anyukám egy napon
kézen fogott engem.
Mondta: – Itt az idő,
óvodába mennem.
Kicsit féltem ugyan,
de kíváncsi voltam,
– Na jó, én nem bánom,
indulhatunk! – szóltam.
Ott, az óvodában,
óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot,
– tán magamat látnám?
Néhányuk megszeppent,
na de mind kíváncsi.
Ők is pont most kezdtek
óvodába járni.
Kis székek, asztalok,
voltak a teremben,
a polcon sok játék
sorakozott rendben.
Aztán Anyu mondta,
– neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor
kis óvódás lenni.
Érezzem jól magam,
viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg
a finom ebédem.
Játsszak társaimmal,
s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem,
itt legyen hamarabb.
Sok új dolog várt rám,
mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt,
így lettem óvodás.