A Vajdasági Magyar Szövetség elnökségének mézes-mázas hangnemű, de igazából pártparancsnak megfelelő levelét kapták meg hétfőn a zentai iskolákban dolgozó tanárok, mivel az eredeti üzeneten egy betűt sem változtatva, fogták és továbbították a címükre.

Íme a levél tartalma:

 

Tisztelt Tagság!

Szeretnénk megkérni mindenkit, hogy amennyiben módjukban áll, lehetőségük van rá, kövessék, kedveljék és osszák meg a közösségi oldalakon a Jó Reggelt Vajdaság vajdasági véleményportálon közzétett cikkeket, írásokat.

A portál címe a következő: http://www.joreggeltvajdasag.com/

Facebookon pedig itt elérhető: https://www.facebook.com/joreggeltvajdasag/?fref=ts

Köszönettel és üdvözlettel: VMSZ elnöksége

 

Az eredeti levél, amelyet a VMSZ elnöksége írt meg (legalábbis az aláírásból ez következik, azonban a levél feladójánál a párt helyi elnöksége szerepel – zentavmsz@gmail.com, de ebbe ne menjünk bele, majd párton belül megbeszélik, ki kicsoda) és küldött el, nem a tanároknak íródott, hanem a Vajdasági Magyar Szövetség zentai tagságának, ám úgy tűnik, az egyik intézmény igazgatója jó ötletnek tartotta, ha ezt a pártdirektívát „társadalmasítja“, és a levelezőlistán levő valamennyi tanárnak is elküldi. Talán abban a reményében tette ezt, hogy így majd növekszik a Jó Reggelt Vajdaság portál kedvelőinek a száma, s még az is megtörténhet, hogy valaki egy-egy cikket is elolvas majd a magát véleményportálnak tituláló, a VMSZ pénzéből, VMSZ-es tisztségviselők által működtetett, pártvéleményt propagáló honlapról.

A VMSZ is érzi, hogy egyre több helyen csúszik ki alóla a talaj, s ezért Zentán erősíteni kellene a helyzetén.

De kanyarodjunk vissza a tanároknak továbbküldött levélhez. Régóta tudjuk, hogy az állami munkahelyeken keresztül próbál meg új tagokat toborozni a Vajdasági Magyar Szövetség. Nyílt titok ez, bizonyára mindenkinek akad olyan tanár ismerőse, akitől „csak” azt kérték, lépjen be a pártba, és a jövőben nem lesznek munkakereséssel kapcsolatos problémái.

Az viszont, ami szeptember 25-én történt, minden határon túlmegy, azért is, mert az oktatási intézményekben a törvény tiltja a politikai pártokkal kapcsolatos tevékenységeket. Csak remélni merjük, hogy az az igazgató, aki körbeküldte ezt a „kérést“, nem forgat ilyen gondolatokat a fejében. Mert ezt nyomásgyakorlásnak, akár még hivatali tisztséggel való visszaélésnek is lehet minősíteni. Amit pedig a törvény még Szerbiában is büntet.

Hogy a pártvezetés a párt tagságát mire kéri, az a pártvezetés és a párttagság dolga, abba kívülről nincs beleszólása senkinek. És ezt mi tiszteletben is tartjuk. Ha valaki nem hisz abban, hogy közlönye eljut a tagság minél szélesebb rétegeihez, hát tegyen az ügy érdekében, szíve joga.

Az viszont nagyon is közügy, hogy intézményeink vezetői pártdirektívákat adnak-e ki a beosztottaiknak. Mi lesz a következő lépés?  Megszabják majd, hogy kitől lehet fát venni a következő fűtési idényben? Esetleg azt is, hogy melyik péktől szabad a kenyeret venni? Ha egy intézményvezető elkezdi meghatározni, hogy beosztottai mit tehetnek és mit nem a MUNKAHELYEN KÍVÜL, annak beláthatatlan következményei lesznek.

Mi az olvasóinkat a munkánkkal igyekszünk megszerezni és megtartani. Az lenne az igazi, ha más szerkesztőségek is hasonló módon igyekeznének elnyerni a közönség kegyeit. Ha más „marketingeszközökhöz“ folyamodnak, az az ő dolguk.