Fájdalmas vallomások Hágában „Megöltünk minden horvátot és magyart, mondta Arkan – Stanišić a főnök“

Nem áll lehetőségünkben folyamatosan követni a hágai pereket, de a B92 szerdán olyan címmel közölt – szinte szó szerinti – beszámolót a vallomásokról, ami minden bizonnyal felkelti olvasóink érdeklődését, noha esetleg újra felnyitja a sebeket is. Mindazonáltal úgy döntöttünk, hogy a Beta hírügynökségtől átvett anyagot teljes egészében közöljük. (A szerk. megj.)

Hága, 2017. szeptember (Beta, B92)

A Jovica Stanišić és Franko Simatović elleni perben Borivoje Savić tanú azt mondta: 1991 májusában Željko Ražnatović közölte vele, hogy az ő főnöke Stanišić.

Savić pontosította: Željko Ražnatović ezt a belgrádi Trozubac kávézóban való találkozójuk alkalmával közölte vele. Közvetlenül ezt megelőzően tért vissza Željko Ražnatović Zágrábból, ahol (a tanú állítása szerint) „Slobodan Milošević és Franjo Tuđman megállapodása értelmében ült börtönben“.

Savić, aki egyike volt a Szerb Demokrata Párt szlavóniai szervezete alapítóinak, tegnap arról vallott, hogy 1991 tavaszán a szerbiai Állambiztonsági Szolgálat (SDB) Kelet-Szlavóniába küldte Ražnatović félkatonai egységét, amely súlyos bűncselekményeket követett el a nem szerb civil lakosság sérelmére.

„Amint megérkeztek a terepre, minden horvátot és magyart likvidáltak, tetemeiket a kutakba dobálták… Arkan gárdája volt a törvény is, a bíróság is“ – mondta a tanú, hangsúlyozva, hogy Ražnatović egységének érkezéséről őt magát Radmilo Bogdanović akkori szerb belügyminiszter értesítette.

Savić ma is azt mondta, hogy Ražnatović egysége és más félkatonai alakulatok a harci cselekmények idején a JNH egységei mögött haladtak és „tisztították“ a falvakat.

„A JNH parancsa az volt, hogy a katonák nem tehettek semmit a civilek ellen, de mögöttük ment a tisztogató csapat. Ezek voltak azok a hősök, akik megölték az öregeket, gyújtogattak és raboltak“.

A keresztkérdések folyamán Stanišić védője, Wayne Jordash megkérdezte a tanút, hogy hivatalosan milyen tisztsége vol Stanišićnak 1991 májusában. „Nem tudom“ – válaszolta a tanú, aki ugyanezt válaszolta arra a kérdésre is, hogy abban az időben kinek tartozott felelősséggel Stanišić.

A védő rávezető kérdésére válaszolva a tanú megerősítette, hogy Stanišićot abban az időben nem látta a Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémségi Szerb Autonóm Körzetben (SAO SBZS), illetve, hogy abban az időben nem állt vele kapcsolatban.

A tanú tegnapi állítása kapcsán, miszerint Ražnatović a szerb SDB ellenőrzése alatt állt, Stanišić védője azt sugallta, hogy Savić nem tesz különbséget az SDB és a szerb belügyminisztérium Közbiztonsági Szolgálata között, amelynek vezetője, Radovan Stojčić Badža tevékenykedett Kelet-Szlavóniában és szorosan együttműködött Ražnatovićtyal.

„Stojičićot Milošević rendőrének nevezték, ő volt a szerb belügyminiszter helyettese, akit kineveztek Borovo Selo területvédelmi egységének parancsnokává… Őt a Szolgálat nevezte ki“ – válaszolt Savić.

A tanú megismételte azt az állítást is, hogy a szerb SDB „alakította meg a SAO SBZS egész kormányát“, noha a védő azon kérdésére, hogy egészen pontosan hogyan történt ennek a kormánynak a megalakítása, azt válaszolta, hogy ezt nem tudja.

Belgrádból, olyan emberek révén, akiket Savić az SDB-hez közelieknek minősített, a horvátországi szerbeknek segítséget kínáltak annak a „nagyon ütős szlogennek“ a megvalósításában, hogy „mi egy állam leszünk“. Meg is nevezte Ilija Petrovićot és Ilija Končarevićet mint olyan embereket, akik ilyen jellegű segítséget kínáltak.

Arra a kérdésre, hogy a megnevezetteken kívül ki avatkozott be a dolgokba a szerb SDB részéről, azt válaszolta, hogy „nem vezetett nyilvántartást“.

Stanišić védője ezt követően megkérdezte a tanút, hogy 2008-ban, Stanišić és Simatović első pere folyamán miért jelentette ki, hogy Končarević és Petrović a katonai biztonsági szolgálat tagjai voltak, most pedig miért állítja, hogy az SDB-hez tartoztak.

„Egyszer úgy mutatkoztak be, mint katonai szolgálat, egyszer pedig úgy, mint az SDB tagjai. Az volt a viselkedési modell“ – válaszolta a tanú, aki azt állította, hogy a különböző szolgálatok „keveredtek a rendszerben“.

Stanišić védője arról is megkérdezte a tanút, hogy milyenek voltak azok a „különleges igazolványok“, amelyek (a tanú korábbi kijelentése alapján) Končarević és Petrović birtokában voltak. „A Szerb Radikális Párt igazolványai… Tehát a Szolgálat csinálta az SZRSZ-t“ – válaszolta Savić.

„Tehát az SDB-hez való tartozásuk jele volt a Szerb Radiális Párt által kiállított igazolvány“ – szuggerálta a védő.

„Ha írástudatlan embernek mutatnak egy igazolványt… Ez a hiszékenyeknek szól“ – válaszolta határozatlanul a tanú.

Savić kitartott tegnapi kijelentése mellett, miszerint az SDB fegyverezte fel a szlavóniai szerbeket „a Szerb Demokrata Párt leple alatt“.

Arra a kérdésre, honnan tudja, hogy a fegyvereket a szerb SDB küldte, nem pedig csempészték például, a tanú azt válaszolta: „És ki tudja biztosítani a határon áthaladó fegyverszállítmányt rendőrségi és más ellenőrzés nélkül? Az SDB, ki más?“

„Miért az SDB, miért nem a katonai biztonsági szolgálat vagy a rendőrség?“ – firtatta a védő.

„Azért, mert ebből profitált, mindenkinek haszna volt belőle“ – válaszolta a tanú.

„Miért mutogat ujjal a szerb SDB-re, ha mindenki profitált?“ – hangzott a védő következő kérdése.

„A Szolgálaton kívül ezt senki más nem szervezhette meg“ – állította Savić, majd megismételte azon állítását is, miszerint abban az időben Ilija Kojić, aki később megerősítette, hogy a szerb SDB-nek dolgozott, fegyvert kínált neki, amelyről azt mondta, hogy „Stanišićtől van”.

Stanišić védője szembesítette a tanút korábbi kijelentésével, amely szerint Goran Hadžićot, a SAO SBZS vezetőjét „1991 végéig Belgrád ellenőrizte és manipulálta“, amire Savić azt válaszolta, hogy Hadžić „mindig Belgrád befolyása alatt állt“.

Arra a kérdésre, hogy akkor miért jelentette ki, hogy Slobodan Milošević rezsimje 1991 végéig tartotta ellenőrzése alatt Hadžićot, a tanú a következőket válaszolta: „Szerintem az ellenőrzés nem lényeges és nem határidőhöz kötött. Nem tudom, mit jelentene, hogy Milošević ellenőrzés alatt tartotta volna“.

Hadžićról Savić azt mondta, hogy 1991 májusának elején költözött át Bácspalánkára, Mihalj Kertes komájához, akit Milošević bizalmas emberének nevezett, és akinek feladata volt a horvátországi szerbek támogatása. Hadžić „csak időnként jött el a zsákmányért, nem érdekelte a munka, de szeretett vezetőt játszani“ – mondta Savić.

Hadžićot, az önjelölt Szerb Krajina Köztársaság háborús elnökét a Hágai Nemzetközi Törvényszék háborús bűncselekmények elkövetésével vádolta, ő azonban tavaly elhunyt, még tárgyalása befejezése előtt.

Savićot holnap a másodrendű vádlott, Simatović védői kérdezik ki.

Stanišićot (66), aki 1992-től kezdődően állt a szerb SDB élén, és helyettesét, Simatovićot (67)  az ügyészség elöldözésekkel, gyilkosságokkal, deportálásokkal, valamint a horvát és muszlim civilek kényszerű áttelepítésével vádolja, amelyeket a horvátországi és a boszniai háborúk idején követtek el 1991 és 1995 között. A vádirat négy pontja a nevezetteket emberiség elleni bűncselekményekkel, az ötödik pedig a háborús szokásjog és törvények megsértésével vádolja.

Az ügyészek szerint a bűncselekményeket, melyeket Stanišićnak és Simatovićnak tulajdonítanak, bűnelkövetésre társult szövetségben követték el a vádlottak, melynek célja az volt, hogy tartósak legyenek és erőszakkal távolítsák el a horvátokat és muzulmánokat Horvátország és Bosznia-Hercegovina nagy területeiről, a szerb dominancia megvalósítása érdekében. A bűnszövetség élén, az ügyészek szerint, Szerbia akkori elnöke, Slobodan Milošević állt.

Az első per után, amely egy sikertelen kísérletet követően 2009-ben kezdődött meg, a Hágai Nemzetközi Törvényszék első fokon 2013. május 29-én felmentette Stanišićot és Simatovićot a vádirat mind az öt pontja alól.

A Hágai Nemzetközi Törvényszék Fellebviteli Tanácsa 2015. december 15-én elfogadta az ügyészség fellebbezésének kulcsfontosságú tételeit, megsemmisítette a felmentő ítéletet és elrendelte a per megismétlését.