Christine Lee Hanson és családja az utóbbi csoportba tartozik. A kis Christine két és fél éves volt a tragédia bekövetkeztekor, amikor a 175-ös repülőjárat becsapódott a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center, WTC) déli tornyába és romba döntötte azt. Christine volt a terrortámadások legfiatalabb áldozata.

Zaklatott vízeséssel fogad Manhattan déli részén a WTC épületek helyén a két mély gödör, a két mély fekete medence. Közepükön mélysötét fekete lyukak, kutak, víznyelők…

Kíméletlenül zuhog a víz a fekete mélységbe az ikertornyok pontos helyén, a végtelen semmibe.

Ez a végtelen sodrású víz a félelmetes, fekete semmibe azt juttatja eszünkbe, vajon ugyanilyen végtelen félelmet és sötétséget láttak-e azok, akik azon a napon a repülőkön ültek, amelyek becsapódtak az épületekbe vagy lezuhantak Pennsylvaniában; vagy az ikertornyokban dolgoztak és nem tudtak kijutni; vagy tűzoltók és rendőrök voltak New Yorkban és meghaltak önfeláldozó munkájuk végzése közben. Megmentettek sok száz embert, de ők maguk meghaltak, és saját családjuk, gyerekeik árván maradtak.

Az új Szabadság-torony (Fotó: Szabad Magyar Szó)

Az új Szabadság-torony (Fotó: Szabad Magyar Szó)

Sokáig épült, de végül újjáépült a torony: One World Trade Center néven hirdeti – nem a demokrácia, se nem Amerika – hanem a bátorság, kitartás és az emberi akarat eszméjét. Azt, hogy az életet nem lehet legyőzni.

És hogy tiszteletben tartjuk mindenki hitét a világon, de nem lehetünk fanatikus, elvakult hívei semmilyen egyháznak, vallásnak.

Sajnos Európa ugyanígy átélt több támadást, veszteséget, értelmetlen halált azóta, és megtanulhatta: a tolerancia kell és szükséges, de nem biztos, hogy megoldást hoz a világ egyéb részeinek problémáira.

Csak azt látjuk, hogy ártatlan emberéletek zuhantak ugyanígy a sötét semmibe, értelmetlenül. Mint ahogy a folyamatos, fekete vizes zuhatag aláhull a két épület helyén New Yorkban.

A két WTC-torony helyén, a medencék szélén, fémkeretben van vésve minden áldozat neve. Akiknek születésnapja van, azok nevéhez minden évben fehér rózsát tűznek.

A kis Christine-nek most lenne a tizennyolcadik születésnapja, most lenne szalagavató bálja az iskolában, talán az első szerelme; most érettségizne, tanulna tovább, tervezhetné az életét; lehet, hogy „csak” egy ápolónő lenne belőle, de az is lehet, hogy ő találná fel kutatómérnökként a rák ellenszerét.

Van, amire sosem találunk válaszokat…