Boris A. Novaknak

Semmi sem igazolhatja előttem
a lovasokat
Sem a sport, sem a rekreáció, sem az úgynevezett
performance amit egy horvát művésznő
Vlasta Delimar adott elő Zágrábban 2001 júliusában
amikor meztelenül lovagolt végig a városon
azzal a szándékkal, hogy így bizonyítsa a gondolat tisztaságát
és az egyén méltóságát… hogy megszabadítsa az embereket
a lelkük korlátaitól
(Miért rakná fel bárki is a nagyjából hatvan kilóját
s az ennek megfelelő meztelen farát
bárki másnak a hátára
még ha történetesen egy ló is legyen bár szó
hogy a szabadságot szimbolizálja)

Nincs erre jó kifogás

Látni sem akarom, hogyan ülik meg a fehér lipicai lovakat
de lovasok nélkül sem akarom végignézni a réten, ahogy
vékony lábukkal vágtában átszelik a legelőt
tökéletesen szépek
és zabolátlanok
Mert tudom jól, hogy mindig lesznek, akik meg akarják majd ülni őket
mint ahogy a régi történelmi olvasókönyvek illusztrációin
az én időmben ábrázolták még
a Szabadságot

Látni sem akarom, hogyan ülik meg a fehér lipicai lovakat
Pontosan tudom, mért mondom ezt
Mert olyanok, mint a serdülők
Szerelemesek a saját férfiasságukba
Amelyet szégyentelenül mutogatnak is
hiszen sejtelmük sincs még arról, hogy később
mivé válnak majd

Az sem csoda hát, hogy épp egy ilyen
hibátlan lovon
ábrázolják az apokalipszis
első lovasát

Hát még a féktelen fehér kancáik
hosszúnyakúak és takarosak
tökéletes Barbie-babák a játékvilágból
Szétbomlott sörényüket lobogtatják
magasra tartott fejjel
miközben hátsó patáikkal dühödten
minden ok nélkül rugdosnak a levegőbe
amely körülveszi őket
s a farkukat mindig kicsit a magasba tarják
De még ezzel sem lenne szabad felmentenünk
a lelkiismeretlen lovasokat

Sohasem hittem a mesékben a bajnokról
aki fehér lovon érkezik
(miközben Jézus egy szamarat megülve köröz)
Mennyire lenne még csak egy ilyen fehérségen feltűnő a vér
amit egyébként minden szabadság után
igyekeznek elfedni

A nyeregből leszállva
a szabadság a bajnok
az egyszerű rekreációs lovas
Lady Godiva és Vlasta Delimar is
megláthatja pontosan
hogy tulajdonképpen mekkora, amikor a saját lábán áll
s mekkora a fehér ló
lovasa híján.

Zágráb, 2002. XI. 17.

Szabó Palócz Attila fordítása