Meglepetés erejével hatott Orbán Viktor pénteki levele Jean-Claude Junckerhez, amelyben a magyar miniszterelnök az Európai Bizottságtól kéri a határkerítés költségeinek felerészben való megtérítését. Orbán szerint ugyanis „[n]em túlzás azt állítani, hogy Európa biztonságát a magyar adófizetők finanszírozták”.

Orbán Viktor pénz- és szolidaritáskérő levele az Európai Bizottsághoz (HVG-fotó, 1. oldal)

Orbán Viktor pénz- és szolidaritáskérő levele az Európai Bizottsághoz (HVG-fotó, 1. oldal)

A Szabad Magyar Szó is beszámolt erről a levélről, amelyben a kormányfő háromszor is ékesszólóan hivatkozott az európai szolidaritásra, méltányosnak nevezve, hogy a pengésdrótkerítés 270 milliárd forintos (883 millió eurós) költségeinek felét az Unió viselje (kiemelés a szerzőtől):

„A magyar álláspont szerint legfőbb ideje, hogy az európai szolidaritás a határvédelem ügyében a gyakorlatban is érvényesüljön.”

„Egyetértünk abban, hogy a szolidaritás az európai közösség egyik fontos elve.”

„Remélem, hogy az európai szolidaritás jegyében joggal számíthatunk arra, hogy az Európai Bizottság a többi tagállam képviseletében eljárva az eddig felmerült rendkívüli határvédelmi kiadásaink felét belátható időn belül megtéríti”

Orbán Viktor pénz- és szolidaritáskérő levele az Európai Bizottsághoz (HVG-fotó, 2. oldal)

Orbán Viktor pénz- és szolidaritáskérő levele az Európai Bizottsághoz (HVG-fotó, 2. oldal)

Az első egyértelmű választ a Bizottság szóvivője hozta nyilvánosságra már másnap, aki szerint az Unió nem pénzel kerítés- vagy más fizikai akadályépítést a külső határain. Alexander Winterstein arra is kitért, hogy a szolidaritás elvét nem lehet egyoldalúan alkalmazni:

„A szolidaritás kétirányú utca, és minden tagállamnak hozzá kell járulnia. Nem válogathatunk az ügyekben úgy, mint egy étlap kínálatában.”

Az Unió továbbra is támogatja a határvédelmet, de nem újabb brutális-bolsevik Vasfüggöny építésének formájában. Magyarország már 2015-ben is kapott 93 millió eurót az Unió Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapjától, valamint még 6 milliót a tartalékalapokból. A magyar kormány ugyanakkor elutasította, hogy frontállamként kezeljék Olaszországgal és Görögországgal együtt, viszont folyamatosan úgy állította be magát, mint aki egyedül vállalja „Európa védelmét”, holott a menekültek óriási többségének – szinte valamennyiüknek – esze ágában sem volt Magyarországon letelepedni.

A német kormányszóvivő is csatlakozott az európai szolidaritás magyarázatához. Steffen Seibert üdvözölte, hogy

„Magyarország szolidaritást követel, és ezzel fontos európai elvként ismeri el a szolidaritást”.

Hozzátette viszont, hogy azt „természetesen soha nem lehet szélsőségesen szelektív” módon kezelni. Mint ismeretes, Orbán éppen Angela Merkel német kormányfőt támadta legjobban a budapesti Keleti pályaudvarnál mesterségesen feltartóztatott menekülthullám nagyvonalú kezelése miatt, és azt jósolta, hogy a kancellár majd belebukik a „Willkommen-Kultur” politikájába. Mára világosan látszik, hogy nem ez történt: Merkel győzelemre áll a jövő hónapban esedékes szövetségi választásokon.

Felmerül a kérdés, hogy a szolidaritással való hangsúlyozott példálózás Orbán esetében a bűnbánat, a feledékenység, vagy netán a cinizmus megnyilvánulása-e. A magyar kormányfő ugyanis számtalanszor elutasította a szolidaritás európai alapelveit, amikor éppen úgy felelt meg neki. Leglátványosabban éppen a menekültkérdés ügyében, amikoris perre menően nem volt hajlandó befogadni 1294 átvilágított menekültet sem az uniós kvóta alapján. Szolidaritásvállalás helyett az Orbán-kormány – Szlovákiával együtt – beperelte az Uniót az Európai Bíróságnál, most meg szolidaritást követel tőle.

Egyedül maradhat Magyarország a kerítésfinanszírozásban: az Unió nem ad pénzt új vasfüggönyre.

Egyedül maradhat Magyarország a kerítésfinanszírozásban: az Unió nem ad pénzt új vasfüggönyre.

A magyar miniszterelnökről tudjuk azonban, hogy minden hájjal megkent politikus, tehát nem feltételezhető róla sem a bűnbánat, sem a feledékenység. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a választási kampány elején újból instrumentalizálni akarja eddigi legütősebb ellenséggyártó fegyverét, a menekültkérdést. A „migráncsozás” eddig is széles körben bevált (noha a kikényszerített referendum érvénytelen volt), és mivel a sorosozásra már ráuntak a választók, újabb ötlet híján ahhoz kellett visszatérni.

Már csak azért is ez látszik a leglogikusabbnak, mivel a magyar kormány éppen a minap hosszabbította meg 2018 márciusáig a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet” – holott saját adatai szerint sincs semmiféle válsághelyzet, amit a békés turisták özöne és a nagystílű rendezvények egész sora bizonyít, a vizes vébéről és a putyinos cselgáncs-csúcsról nem is beszélve. A police.hu szerint az elmúlt három hónapban csupán két nap fordult elő, hogy 25-nél többen lépték át illegálisan a határt.

Most viszont, hogy Európa ismét világosan üzent kerítésügyben, lehet megint az Unióra mint főellenségre mutogatni.