A Nagyszínpadok mellett azért maradt egy kicsi is. A BP Underground Pit egy jókora sátor alatt adott helyet olyan hazai tehetségeknek, mint például a képen látható Virrasztók, akik nevükhöz méltóan éjjel két óra után kerültek sorra, továbbá a Dystopia, a Cadaveres, a Magor, vagy az AWS, de emellett egyéb látványosságban is gyönyörködhettünk ugyanitt. Az ír népzenétől kezdve az indusztriális hangáradaton keresztül a paródiáig minden élvezetben részesülhettünk. Ez utóbbi műfajban az utolsó este cseh komédiások nyújtottak felejthetetlen produkciót. Már a Gutalax elnevezés is egy képlékeny műsort sejtetett, amit aztán a beavatott rajongók tettek magasztossá, miután mindegyikük egy guriga toalett-papírral a kezében jelent meg (szerencsére használatlannal), majd ezek a tekercsek szüntelenül röpködtek oda-vissza a nézőtér és a zenészek között, ráadás látványelemként pedig felfújt óvszerek és egy termetes gumimatrac pattogott az őrjöngő tömeg feje felett. Hangzásukat nem mindig lehetett besorolni az eddigi felfogásaink szerint zenének értelmezett művészethez, a frontman-t pedig inkább frogman-nek nevezném, hiszen dalolás leple alatt mindvégig brekegő és sípoló hangokat adott ki a védőmaszkja alól, amúgy meg az egész társulat vegyi háború elleni szkafanderekbe bújt. Ezt a lebilincselő jelenséget egyszerűen látni és hallani kell!

 

Ki gondolta volna, hogy a halászfalunak titulált Feröer-szigeteken virtuóz zenészek teremnek? A TYR sereg márpedig épp onnan érkezett, és nem hideget meg sötétséget, hanem olyan fergeteges iramú folk-metált hozott az Északi-sarkkörről, amelynek hatására minden bizonnyal a rénszarvasok is táncra perdülnek.

 

A Yuk fedőnevű sátorban a játékvezetők gondoskodtak róla, hogy a délutáni kijózanodás percei se unalmasan teljenek. Legnagyobb népszerűségnek a „Hideg-meleg burkoló” verseny örvendett, annak köszönhetően, hogy aki leggyorsabban betömi a forró kolbászt és a jéghideg sört, annak jutalma nem más, mint egy korsó harmatos, jéghideg sör, de a további helyezettek is jól jártak, mert utána jóízűen beburkolhatták a könnyű kis reggelit.

Sör-pong. Nevében nagyjából a játék összes eszmei mondanivalója benne foglaltatik. Addig kell pattogtatni a pici labdát, míg az valamelyik söröskorsóban köt ki. A vesztes félnek büntetésből „muszáj” meginnia, az ügyesen célzó játékos pedig jutalomként teszi ugyanezt. Persze a kerítés azért nem sörből van, létezik kedvezőtlen labdamenet is, amikor az áldozatnak egy pohár hideg vizet kell övön alul a nadrágjába önteni. Lányok esetében övön felül, a blúzba.

A sörhasverseny különösen sok szurkolót vonzott a nézőtérre, vagyis a sörsátorba. A zsűri szigorú szemekkel vizsgálta a pocakok ringását és járását. Hogy mit nyert a jó képességgel megáldott győztes, azt nem nehéz kitalálni. Ugyancsak egy nagy pohár sört kapott a szellemes ötletért az a lány, aki görögdinnyét rejtett a pólója alá.

Csakis a véletlenül odatévedt laikusok vágták rá, hogy a feltett kérdésre a „Tudja a fene” a helyes válasz. A résztvevők többsége sejtette, hogy a „D” jelet kell bekarikázni, ám a huszonöt, fémes keménységű feladatból nem egyszer 23 találatra volt szükség a habos, jó hideg ital kiérdemléséhez. Láss csodát, ezúttal sem üdítőital a főnyeremény. A Metál-kvíz mellett naponta bemutathattuk tudásunkat a csúcskultúra egyéb témáiban is, mint például A trónok harca, vagy Harry Potter, itt viszont a pontjaim száma nem sokkal haladta meg a katicabogárét.

Nem okozott nagy meglepetést, hogy a karaoke-partykon is rock került a terítékre, de az már igen, hogy számos tehetséges zenész bújt meg a közönség soraiban, így egészen elfogadható produkciókat is hallhattunk, és nem kellett fejvesztve kimenekülnünk a szabad levegőre.

A rendezvény élő legendája és kabalafigurája, Rockfater cseveg az ifjabb nemzedékkel. Igaz, ő maga is még csak az 56.életévét tapossa, de már a legelső Rockmaratonon is tiszteletét tette 17 évvel ezelőtt a pécsi Malom-völgyben, később természetesen tétovázás nélkül követte a rocker tesókat Dunaújvárosba is.

 

A sok lófarkú sporttárs között a lányok is bármelyik focicsapatba észrevétlenül beilleszkedhettek, legfeljebb lelkes játékukkal tudatták a nézőkkel, hogy a férfi NB I. mezőnyéből azonnal kitűnnének. A mérkőzések a tűző napon kerültek napirendre, így a magyar élvonaltól eltérően nem lehetett lazsálni a pályán, a forró homokban minden játékos fürgén kapkodta a lábát.

Szőcs Attila