Fehér pupillájú nőkkel találkozom reggel
testükön textildíszek csüngnek
amelyekre a járókelőknek
fel kellene figyelniük

Sietve rejtik el elhasználódott tagjaik
S mint az épp eloltott gyertya után
a levegő utánuk is bágyadt marad

A felettébb gyanús csendben
amivel körülveszik magukat
az avatatlan szavaikat temetik el

A rúzsfolt a csésze oldalán nem bizonyít semmit
hisz ők csak önmaguk utánzatai

Délre már a pikkelyeik is kiszürkülnek
mint a halott halakon

Háromkor már mindenféle hulladékból
épülnek fel akármilyen testekké

A küszöbön elhal az aznap fogant magzat
lábszárukon csak ők látják a magzatvizet
amely csöppekben hull alá mint a barlangokban a föld alatt
pontos időközönként.

Doboj, 1990.

Szabó Palócz Attila fordítása