Hétköznapszagú reggeleken
fekete álomlé kotyog fel
a vécécsészéből.
Pállott fogsorok
nyelvtaplót kérődznek.
Fáradt agyzsíron csúszik a pirítós.
Elégedetten csikorognak
gyomorkerekek:
– Ma sem lesz másképp, mint eddig. –
Az őszi macskákat
savanyú sárba temetik.
Dorombolva kúszó fagy
feni körmét az ablakokon.
Nem néznek sehova.