Nyolcvanöt éves korában, Budapesten elhunyt Burány Nándor író, újságíró, publicista, a Magyar Szó szerkesztőségének egykori tagja, főszerkesztő-helyettese.
Burány Nándor 1932-ban született Zentán, az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, 1955-ben az újvidéki Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-szerb szakos tanári oklevelet, majd 1963-ban a Jogi Karon diplomázott. Egy évet töltött el Zentán gimnáziumi tanárként (1955-56-ban), majd újságíróként az Újvidéki Rádióban kezdett dolgozni, innen került később az Ifjúság című laphoz. 1960-ban lett a Magyar Szó munkatársa, s három évtizedet töltött el a lapnál, onnan ment nyugdíjba 1992-ben.
Ismertek és népszerűek regényei – Összeroppanás (1968), Csőd (1970), Különszoba (1972), Hadjárat (1975), Sós Péter boldogsága (1976), Kamanci Balázs (1977), Keselyűlegelő (1979), Guzsalyas (1980), Megtorlás (1984), Cserbenhagyott (1985), Gyümölcsöskert házzal eladó (1987), Margit-híd (1991), Articsóka (2011) –, íróként Neven-díjjal, Szenteleky Kornél Irodalmi díjjal, Üzenet-díjjal és Híd Irodalmi Díjjal jutalmazták.
Burány Nándor a Magyar Írószövetség tagja volt. Temetéséről később intézkednek.