Budapesten, a XI. kerületi Goldmann György téren a múlt hónap végén avatták fel a második világháború idején Magyarországon lengyel menekülteket segítő és zsidó embereket mentő Henryk Sławik és idősebb Antall József (Antall József volt magyar miniszterelnök édesapja) emlékművét.
Idősebb Antall Józsefet és Henryk Sławikot látszólag egy világ választotta el egymástól. A köznemesi származású Antall a két világháború közötti Magyarországot meghatározó konzervatív, keresztény középosztály tagja volt, belügyminisztériumi hivatalnokként elsősorban szociális kérdésekkel foglalkozott, ezzel szemben a paraszti származású Henryk Sławik a szocialista párthoz csatlakozott, újságíróként, majd 1918 után regionális képviselőként a sziléziai iparvidék érdekeit védte – hangzott el az avatóünnepségen. Ez a két különböző társadalmi, politikai pályafutás a vészterhes második világháborúban fonódott össze, idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztosként, Henryk Sławik pedig az 1939 szeptembere után Magyarországra menekült civileket oltalmazó Polgári Bizottság elnökeként alakított ki szoros munkakapcsolatot, és jó barátokká is váltak. Tevékenységükben nem feledkeztek meg a leginkább kiszolgáltatott menekültekről: a zsidó származású lengyel gyermekeknek külön intézményt hoztak létre Vácon.

Marek Kuchciński, a lengyel szejm elnöke és Kövér László,  magyar Országgyűlés elnöke a második világháború idején Magyarországon lengyel menekülteket segítő és zsidó embereket mentő Henryk Sławik és idősebb Antall József emlékművének avatóünnepségén Budapesten, a XI. kerületi Goldmann György téren (Illyés Tibor felvételei / MTI)

Teleki Pál kormánya nem tette lehetővé, hogy a németek lezárják Lengyelország déli határát, így Magyarország lerohanásakor több mint százezer lengyel katona és civil menekülhetett el. A magyar kormány segítségével a katonák egy része eljutott a szövetségesek oldalán harcoló lengyel emigráns alakulatokhoz, a civilek pedig menedékre találtak. Idősebb Antall József sírján egy latin nyelvű felirat olvasható, amelyet a kormánybiztos Henryk Sławiktól hallott 1944 márciusában, nem sokkal azt követően, hogy a Gestapo kínzással sem tudta tőle kicsikarni az Antallt terhelő vallomást. „Polonia semper fidelis”, azaz „Lengyelország mindig hűséges”.
Marek Kuchciński, a lengyel szejm elnöke az avatóünnepségen hangsúlyozta: két olyan hősre emlékezünk, akiknek emléke évtizedekre feledésbe merült. Azért ítélték őket feledésre, „mert olyan értékeket képviseltek – nemesség, hazafiság, szabadságszeretet, az emberi méltóság tisztelete, bátorság –, amelyek semmi mással nem cserélhetők fel”. Varsóból és több más lengyel városból érkeztek résztvevők, az ünnepségen jelen volt a szejm és a szenátus küldöttsége, különféle társadalmi szervezetek képviselői és egykori magyarországi lengyel menekültek, hogy megemlékezzenek a két hősről.
Tavaly novemberben a varsói magyar nagykövetség közelében is egy ugyanilyen emlékművet avattak. A két ember olyan értékeket támogatott, amelyek az emberiség értékeinek alapját képezik.
Tarlós István, Budapest főpolgármestere az emlékmű avatásán hétköznapi hősként méltatta a két embermentőt, aki az életveszélyt is vállalva segített másokon. A két férfi a lengyel és a magyar nemzet huszadik századi történelmének talán legpusztítóbb és legembertelenebb időszakában állt helyt. Ebben a korban mintegy ötezer Lengyelországból érkezett zsidó embert mentettek meg, amikor pedig Magyarország német megszállása után Henryk Sławikot letartóztatták és kínvallatásnak vetették alá, ő mindent magára vállalt, „életét áldozva barátjáért és a közös ügyért” – emlékeztetett a főpolgármester.

Lengyel menekülteket segítettek és zsidó embereket mentettek meg: Henryk Sławik és idősebb Antall József

Sławik 1944-ben a mauthausen-guseni koncentrációs táborban halt meg. Idősebb Antall József 1974-ben hunyt el Budapesten.