Szó, tán bátortalan gondolat
metszé csonkára a szárnyadat,
s azért nem ívelsz süvítve, fel,
szembenézni a néma néppel!

Valljuk, gyáva, aki most hallgat,
remegve szókincset dugdosgat
félénk agya mély odújában,
béna nyelve sírlakában!

Érve, itt-ott fakadó tudat,
szórd bátran az ajkakra magodat,
amely serkentő hanggá ébred,
lesz emberhez illó zengésed!

Mondom, visszhangra vágyva,
sikoltom a töprengők hadába,
ordítom a háborús térbe
a nehéz, alkotó Szót: Béke!