Jeges zápor
veri a lelkem,
rokkantan, fájón
nekem is élnem,
szeretnem kell,
hurcol az ösztön,
rám tör az érzés,
bús reggelt köszön
a számadó ész,
önérzet, képzelet,
rossz idők idején
nyújts menedéket,
idő előtt préda
csak testem lehet,
őrködő tudatom,
csapatban védenek,
magasban tartom
fejem felett kezem,
magamat mutatom,
nem azért teszem,
nem adom meg magam,
csak így integetek
oda, ahol engem
kétkedőn szeretnek.