Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

„Szélre hasonlít, lenge fuvalomra
e földi hírnév – mely nevét cseréli
a tájjal, amint erre fuj vagy arra.
Több híred lesz tán, ha vénségben éri
húsod a halál, mint ha amidőn még
ajkad a pacit és papit beszéli,
ezer év múlva? mely oly kis idő még
az örökhöz, mint a leglassubb égkör
forgásához, míg pillád emelődnék.”
(Dante: Isteni színjáték)

A Bajnai-kormány áldásosnak semmiképp sem nevezhető ténykedésének köszönhetően megdrágulnak a fesztiváljegyek, igyekezni kell hát a Szigetre készülőknek, hogy még az áfaemelkedés előtt, olcsóbb áron megválthassák a belépőiket… de ez sem tudja kedvem szegni, hiszen: kit érdekel az ilyesmi, ha a Sziget-színházban fellép a La Fura dels Baus?

 

Megdrágulnak a fesztiváljegyek

 

Május 22-én tudósítottak a lapok és a hírportálok arról a szomorú tényről, hogy a július elsejével hatályba lépő öt százalékos áfaemelés a fesztiváljegyeket is érinti, így a Sziget (2009. augusztus 12-17.), a VOLT (július 1-4.), a Heineken Balaton Sound (július 9-12.) fesztiválokra is megnő a belépők ára. A Sziget Fesztivál ottalvós bérlete így negyvenötezerről 46900 forintra drágul, a hazamenős bérlet ára, ha június 30-ig váltják meg, akkor még „csak” 37500, ezt követően már harminckilencezer forint lesz. A napijegy tízezerről 10500 forintra drágul, a mínusz egyedik és a nulladik napra szóló belépők ára pedig kétszázötven forinttal – 5250 forintra emelkedik. Az adóváltozás napján kezdődik a soproni VOLT fesztivál, július második hetében pedig a Balaton Sound Zamárdiban, ezekre június 12-én éjfélig lehet a meghirdetett elővételes áron jegyet venni, majd június 30-ig még a húsz százalékos áfatartalmú belépőket lehet kapni, de ezek után ezek a jegyek is megdrágulnak – részletezte a szomorú tényeket a Napi Gazdaság című üzleti napilap. Igyekeznie kell hát annak, aki a Szigetre – vagy a VOLT-ra, illetve a Balaton Soundra – készül, hogy még az áfaemelés előtt belépőjegyhez jusson, és szeretné felhőtlenül jól érezni magát anélkül is, hogy összekuporgatott, megtakarított kis pénzecskéjéből a magyar államadósság finanszírozása volna a feltett szándéka.

 

Boldog születésnapot, La Fura dels Baus!

 

Nehéz lenne afféle színikritikát írni a katalán La Fura dels Baus társulatának Szívverés a sötétben című előadásáról, amelyet az idén augusztus 12-től 16-ig minden nap láthatunk majd a Hajógyári-szigeten, az idei, immár drágább, áfában bővelkedő fesztiválon, mert több napig játsszák ugyan, tehát nem egyszeri és megismételhetetlen, mégis egyedi abban a tekintetben, hogy erre az alkalomra, erre a helyszínre, erre a fesztiválra készül. Bemutatója is lesz tehát a produkciónak ez a fellépés… A társulat tagjai már tavaly is kint voltak a Hajógyári-szigeten a fesztivál idején, hogy belekóstoljanak a rendezvény hangulatába, felmérjék a terepet, szemügyre vegyék a körülményeket, megtapasztalják a fílinget… Tehát, hogy alaposan és körültekintően felkészüljenek, ahogy az a La Fura dels Bausra egyébként is jellemző. Olyan előadás lesz ez, ami direkt a Szigetre készül, még ha később vélhetően más-más helyszínekhez idomítva és igazítva repertoáron is tartják majd egy ideig…

A La Fura dels Bausra mindig is jellemző volt, hogy előadásait – az utcaszínházak egyik talán legfontosabb jellemzőjének megfelelve – az adott helyszínhez igazította, mindig úgy állította fel a csoport a koncepciót, hogy az megfeleljen a térnek is, amelyben bemutatják produkciójukat. Ebben pedig már igazán van tapasztalatuk, hiszen a társulat az idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját…

 

Az utca intézményesítése

 

„A 60-as évek ígéretes kezdeteivel született művészeti próbálkozások a kapitalizmus dinamikájának megfelelően a 70-es évekre teljesen elsekélyesedtek és elüzletiesedtek. A kulturális fejlődés (helyesebben kulturális folyamat) dinamikája természetesen egy új ellenmozgalmat követelt, amely azonban, a megváltozott helyzet szükségszerű következményeként, nem léphetett fel abban a naiv és magabiztos formában, mint ami a 60-as években még lehetséges volt. Az új ellenmozgalom nem az európai civilizáción kívüli kultúrákból, hanem magából az európai ipari kultúrából merítette formai és technikai eszközeit, ennek a fejlődésnek a belső tulajdonságait erősítette fel és fordította önmaga ellen. Így született egy produktív, hangos és agresszív kifejezési forma, amely a nagyvárosokban olyan vibráló jelenséget hozott létre a rockzene, a képzőművészet (egészen a performance-ig) és a színház területén, mint például a Le Fura dels Baus csoport előadásai” – írta A lázadó színház című tanulmányában Kókai Károly. Sajnos, évszámot nem találtam ehhez a publikációhoz, ami azért is problematikus, mert nyelvezetében, ahogy a kapitalizmusról, mint társadalmi berendezkedési formáról beszél, a rendszerváltás előtti korszakot idézi. Ilyen szövegeket – nála már a frázisokat önmagukból kifordítva – Hofi Gézától is nemegyszer halhattunk… 🙂 Végül is, akárhogy vesszük is, akármikor készült is a dolgozat, s akármi legyen is a szerző indíttatása, akkor is a hidegháború évei voltak azok, egy megosztott világ két furcsa pólusra bontva… Amiről pártállástól és ideológiai meggyőződésétől függően ma már mindenki kialakíthatja a saját véleményét, nincs is ezzel semmi baj. De ha az ideológiai tartalmakat figyelmen kívül hagyjuk, illetve lebontjuk róla, a társulat története szempontjából érdekes lehet a dolgozatnak a csoport megalakulását leíró részlete: „A La Fura dels Baus spanyol csoport a 70-es évek végén alakult. Ekkor dolgozták ki azt a formanyelvet, amellyel aztán a 80-as évek második felében ismertté váltak. A La Fura dels Baus egy három zenészből és hat színészből álló csoport, akik mint vándorszínész-társulat utcai fesztiválokon és piactereken Barcelona körül klasszikus mutatványos bohóc, akrobata és zsonglőr számokkal léptek fel 1979-től. Ezekből a zsonglőr és akrobata számokból nőttek ki első előadásaik, amelyeket a tűz illetve a színészek testének a hangsúlyozott bevetése jellemzett.” És ezekből a zsonglőr és akrobata számokból nőtték ki magukat, mintegy nagycsoportos foglalkozásként, a sokszereplős, nagy létszámú társulattal dolgozó produkcióik, mint az 1985-ös Suz(o)Suz című előadásuk is, amely az egyik meghatározó színházi élményem volt azokban az években.

Nem, természetesen nem volt alkalmam élőben látni ezt az előadást, de a múlt század nyolcvanas éveinek végén, meg aztán egyetemi éveim alatt körbe-körbejárt egy agyonmásolt, számtalanszor sokszorosított videokazetta a baráti körben. Úgy másoltuk, mint különleges kincset, és titokzatos mannát. Valódi fizikai látványszínház ez, nagyon erős elemekkel, amelyeket akár hatásvadászoknak is minősíthetünk. Ez azonban, mint lekicsinylő vádpont már csak azért sem lehet helytálló, mert messze túlmutat önmagán: nem ismer szemérmességet, nincs benne önmérséklet – a fizikai és emberi lehetőségek határait feszegeti minden tekintetben. És elképesztő, irigylendő színészi alázattal.

Harminc esztendő hatásai minden bizonnyal meglátszanak egy társulaton, akármennyire kiváló legyen is. Mégis meggyőződésem, hogy a Szívverés a sötétben című produkció nem igazán maradhat el az egykor agyonsokszorosított videoszalagon látott előadásuktól. S ha már csak negyedannyira lelkesítő lesz is, már az sem lehet a nagyszerűnél kevesebb…

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2009. június 8-i számában