Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

Hiába volt a sietség, a hajóról lemaradtunk: 2006-ban a nulladik napon még nem közlekedett a vízi jármű, ezért a BKV áldásos tevékenységével kellett beérnünk. Az eső viszont eset, szinte egy álló héten át a Sziget Fesztivál kezdete előtt, ami nagyban megnehezítette az előkészületi munkálatokat. Ebben az évben velünk volt többek között Carl Craig, Christian Candid, a Coldcut duó (egyik kiemelt kedvencem azok közül, akik olyan zenei műfajban tevékenykednek, amelyiknek nem vagyok a rajongója…), a brit Cradle Of Filth és a belga dEUS.

 

A remény

 

Gerendai Károly, a Sziget szervezőiroda vezetője beszélt arról – az interjúban, amit a Nana.hu című internetes női magazin (akkori munkahelyem…) számára készítettem vele –, nagyjából egy szűk hónappal a 2006-os Sziget Fesztivál (2006. augusztus 9-16.) nyitónapja előtt, hogy ebben az évben már a programok kilencvenöt százaléka az időjárástól függetlenül is megtartható volt. Azonban a nagyszínpadok nézőterét és a dombot fizikailag is lehetetlenség lett volna (és lenne még ma is…) befedni, így maradt a remény, hogy nem ázik el a közönség…

Mindezek után valószínűleg a szervezők sem fogadták kitörő örömmel, hogy a rendezvény előtti héten szinte már tömegesen gyülekeztek az esőfelhők Budapest és Óbuda, és ez utóbbin belül is leginkább a Hajógyári-sziget felett… A gyülekezőből (long live polgári engedetlenség…) rövidesen valódi csapadék lett, egyáltalán nem volt véletlen tehát, hogy Mihájlovits Klára a Magyar Szó 2006. augusztus 8-i, keddi számában megjelent tudósításának egyszerűen csak azt a címet adta, hogy Ázik a Sziget: „A múlt héten a magyar fővárosra zúduló eső nem tette boldoggá a Sziget Fesztivál szervezőit. Az utóbbi két-három évben volt már részük felhőszakadásban, s így vagy úgy, de mindig sikerült átvészelni az esőt, most azonban a színpadállításba, -építkezésbe szóltak bele az égiek. Az újságírók számára szervezett vasárnapi Sziget-bejárást is elmosta az eső, de az építkezés jól halad, az ígéretek úgy szóltak: hétfő estére az összes helyszín elkészül. Annál is inkább, mert hétfőn este minden helyszín hangpróbáját is le kell bonyolítani, a hangerőt a Duna két partján élők miatt is be kell mérni.

Ha nem lesz óriási felhőszakadás, akkor járható lesz a Sziget és nem lesz sártenger – ígérte a műszakiak vezetője. Péntek óta négy, egyenként tíz köbméteres szippantóautóval hordják ki az esővizet a Hajógyári-szigetről, a járólapok egy részét már lerakták a szárazabb területekre, ahol azonban nagy a sár, ott talajcserét is végeznek.

A látogatók legnagyobb örömére. A merészebbje ugyanis már ma délben kivonulhat a Szigetre sátrat állítani, helyzetet felmérni, vízszintet felbecsülni. Az idei nulladik napon nem lesz koncert, de a buli már ilyenkor beindul. Akár van eső, akár nincs.”

 

Még egy nap

 

„A szülők megnyugtatására: a Szigeten ezerötszáz fős biztonsági és négyszáz személyes egészségügyi szolgálat dolgozik, de napi nyolcvan-száz rendőr is vigyáz a vendégekre.

El kell mondanunk azt is, hogy az erős program miatt elfogytak az »ottalvós« hetijegyek. Csak csendesen súgjuk: azok számára, akiknek nem volt lehetőségük elővételben »ottalvós« hetijegyet venni, ötszáz darabot félretesznek a szervezők, amit szerdán, a fesztivál kezdetekor, a bejáratnál lehet megvásárolni.

A »hazamenős« jegyből még lehet kapni, és naponta huszonötezer napijegy is a látogatók rendelkezésére áll. Utóbbival azonban nem tudnak a szervezők sátrazási lehetőséget garantálni.

Szóval: bakancsra, esőkabátra fel, vastag pulcsikat a hátizsákba és irány a Sziget!” (Mihájlovits Klára: Ázik a Sziget, Magyar Szó, 2006. augusztus 8.; tisztességtelen ajánlataim sorában tudom mindenkinek a figyelmébe testálni a Náni néni nünükéjében fellehető találatot: http://terezapu.freeblog.hu/archives/2006/11/05/A_visszaszamlalas_vegen_kezdodik_a_Sziget.)

Ebben az évben mi úgy döntöttünk, hogy – az előző esztendő pozitív tapasztalatai nyomán – ismét hajóval megyünk ki a Szigetre. Ezért is lett a nulladik napon, immár a hátizsákokat becsomagolva és összekészítve, a Nana.hu oldalaira írt cikkem alcíme az, hogy Hajólesen, avagy a Sziget-lakó útra kész: „»A bájos paradoxon napja: még el sem kezdődött a Sziget, de már elkezdődött a Sziget«” – olvasom a megnevezett fesztivál honlapján (ne írjam már le háromszor is egy mondatban az angol Island szó magyar megfelelőjét…).

Ahogy most, kedden délután, Budapest IX. kerületében kinézek az ablakon, nem tűnik fenyegetőnek az időjárás, jószerével még meleg holmit sincs kedvem csomagolni. Pedig az elmúlt napok esőzései annyira »megijesztettek« bennünket, hogy párommal úgy döntöttünk: két sátrat viszünk, ha az egyik beázik, feladja a küzdelmet és nem bírja már tovább, felverjük a másikat.

De a Sziget-élményt nem adjuk fel! Nincs az az égzengés és földindulás, no és elsősorban felhőszakadás, ami kiverhetne onnan bennünket.

No jó, tíz megtermett inkalos talán igen…

De velük meg nem veszekszünk, sőt, épp ellenkezőleg, barátkozunk, hiszen már évek óta igyekszünk a közelükben sátorozni, a biztonság reményében. Mióta néhány évvel ezelőtt a fesztivál utolsó utáni napjának hajnalán kipakolták a sátrunkat, ez is egy olyan szempont (mármint a biztonság…), amire odafigyelünk.”

 

A nulladik nap bája

 

„Nulladik nap van, és én még mindig itthon ülök!!! Ez tarthatatlan, indulok tehát…

De arra már semmi esélyem sincsen, hogy az elsők között érkezzek. Vegyük hát gyorsan át a tananyagot: benépesült az óbudai Hajógyári-sziget. Megkezdődött a tizennegyedik Sziget Fesztivál – a tömeg már ott poroszkál a K-híd előtt, szép számban akadtak ugyanis olyan magamfajta jószágok, akik már az első napon is teljes egészében a programot akarják élvezni, és nem szeretnének még akkor is a sátorveréssel, lecuccolással bíbelődni.

Tegnap, a késő esti órákban bemérték a zajszintet, de a mániákus telefonálgatók úgysem ennek alapján tárcsázzák a rendőrséget. Szerintem ők már januárban beírták a naptárba vagy a határidőnaplóba, hogy »Sziget Fesztivál – telefonálni és panaszkodni a zajra«. Riasztásból tehát biztosan lesz megint annyi, amennyi a statisztikákhoz kell.

A korábbi években igen viharos reakciókat váltottak ki egyes politikusok részéről azok a lakossági bejelentések, amelyek szerint a fesztivál színpadairól harsogó zene miatt nem lehet éjszakánként aludni a Duna partján lévő kerületekben. A szervezők a hasonló helyzeteket elkerülendő, az érintett kerületek alpolgármestereivel közösen mértek, és a zajszint a megengedett negyvenöt decibeles határ alatt maradt.

Annyiban azért még reménykedem, hogy ott helyben, a Szigeten azért majd csak hallunk valamit a külföldi sztárvendégek koncertjeiből, ha már drága pénzért elhozták őket…

A Sziget Fesztivál naponta kétszáz programmal, kétszázötvenkettő nemzetközi és ötszáz magyar produkcióval hatvanhat helyszínen várja a látogatókat. Emlékeztetőül: a holnapi sztárvendég a brit Franz Ferdinand (nem szabad kihagyni!!!) – az egy hónappal ezelőtti EXIT-fellépésből ítélve remek szórakozásnak ígérkezik…

És holnap lesz a napja annak is, hogy az egykori és mai rajongók megnézzék fizikai valójában is Robert Plantot, az élő legendák egyikét. Hát igen, úgy alakult, hogy a holnapi, tehát a nyitónap programja az egyik legerősebb az egész héten, kár lenne hát, ha cölöpveréssel és sátorállítással kellene tölteni az időt. Mindenképp muszáj még a nulladik napon kiccucolni…

Még csak abban reménykedem, hogy jár a hajó. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a nulladik nap délutánjától a második-harmadik napig tömegnyomor van a Hajógyári-szigetre vezető K-hídon, hiszen akkor érkezik a legnagyobb tömeg. A bejutás is több órát vesz igénybe ilyenkor…

Ezért már tavaly kitaláltuk, hogy a legérdemesebb hajóval érkezni a Sziget Fesztiválra. Akkor kényelmesen, nyugisan, úri módon besétahajókázhat az ember fia és leánya a rendezvény helyszínére. Nincs ácsorgás, nincs tülekedés, nincs több órás várakozás.

Egyelőre annyit sikerült megtudnom, hogy a hajó minden nap délután kettő és hajnali egy óra között közlekedik. Csak még az nem világos, hogy ez vonatkozik-e a nulladik napra is

De most megyek és tesztelem…” (A nulladik nap bája, Nana.hu, 2006. augusztus 8.; Náni néni nünükéje egy valódi kincsesbánya, csak ügyesen kell benne keresgélni: http://terezapu.freeblog.hu/categories/sziget_2006/page/9.) Hát igen, amikor ezen a szinte már sorsszerű keddi napon, valamikor koradélután megírtam és leadtam ezt a cikket, akkor még csak reménykedtem, de aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy minden mindhiába volt.

A fesztiválhajó aznap még nem járt…

Így hát maradt a hagyományos útvonal a BKV közreműködésével.

 

Kommentelők egymás között

 

És mint az az internetes lapoknál igencsak jellemző, ehhez a cikkemhez is érkezett néhány olvasói hozzászólás a Nana.hu oldalain:

fekete györgy | 2006-08-09 09:19

Ha a T cikkíró is partközelbe lakna és a nyitott ablakon keresztül éjszakáról éjszakára alvás helyett ezt az őrültek háza kakafóniát kellene hallgatnia akkor nem írogatna ilyen gúnyos hangú szöveget. Mikor veszik már észre, hogy óbuda, ujpest és angyalföld lakóit zaklatják ezzel a diliházzal. A milliárdos bevétel a szervezőknek nyilván nagyobb súllyal esik latba. Menjenek a hortobágyra ökörködni!!!

db | 2006-08-09 10:46

Fekete Úr! Engem meg az zavar hogy a »nemkevés« belépő fejében halk nagyszínpadi és »hangtompított«, zsúfolt sátorba kényszerített kisszínpadi koncerteket kell hallgatnom! Persze megértem az Ön problémáját is, habár én este 10 után még sosem hallottam kiszűrődő zajt a Szigetről még a K-híd bejáratától sem! Van egy ötletem: Ha tényleg zavaró a rendezvény, kérhetné, vagy követelhetné a rendezőktől, hogy megfelelően hangszigetelő nyílászárókkal szereljék fel a lakását. Szerintem nekik is megérné, hogy ne hőbörögjön senki, a gigaprofitból meg futna is rá!

vöcsök | 2006-08-09 13:01

Fekete Úr! Köszönöm, hogy rám és a szórakoztatásomra is gondolt. Mi (az itt lakó más állatokkal együtt) is gondolunk Önre és a környezetében lakó más állatokra. Nem gondolja, hogy mindig lesz olyan, akinek nem tetszik egy rendezvény helyszíne? A városának vonzereje és gazdasági, kulturális szintje ilyen rendezvényeken múlik. Talán költözzön ki ide hozzánk a Hortobágyra. Itt nem fogják évente néhány napon át ilyen bemért hangerővel zavarni.” És ha már az olvasói véleményeknél tartunk, megjelent egy nagyon szimpatikus írás Samu Kornélia tollából (akit személyesen ugyan nem ismerek, de ezúton is üdvözlöm…) a Magyar Szó 2006. július 28-i számának Kitekintő című rovatában, amit aztán A Sziget egy érdekes megközelítésben címmel plántáltam át blogomba: Téblábolok a forró lakásban. Az este sem hozott enyhülést. Kereszthuzatba telepedtem, hátha levegőhöz jutok, de csak a meleg lehel be az ablakon. Böngészem a naptáram… mindjárt itt az augusztus. A második hétnél nagybetűs bejegyzés: Sziget.

Nem, nem a Gyöngysziget, nem is a Margitsziget. Már nem is földrajzi fogalom, hanem »A SZIGET«. Így, csupa nagybetűvel. Kultúrhurrikán, multikulturális őrület – mondta róla Hiller két éve. Nonstop multikulti pörgés – jellemezte a bulit tavaly Bozóki. Említett politikus urak fenti szavaival nem csak az aktuális kulturális miniszter, hanem a Sziget-rajongó szólt. Aki már átélte, tudja, hogy a jelzők hitelesek.”

 

A szó, amelyik beépült Európa szótárába

 

„Ha először jársz itt, elámulsz. Zavartan néznél körül, de a forgatag nem hagyja magát áttekinteni. Talán kissé riasztó a szabályokból idecsöppenve, de ha hagyod, hogy ez a rémület, az idegenség-érzet eluralkodjon rajtad, vesztettél. Soha nem lesz tiéd a Sziget-életérzés. Kívülálló maradsz. Meglátni és megszeretni – itt nem átélhető. A valós érzelmekhez hosszú út vezet: ismerkedés, lépésről lépésre.

Ha elég merész vagy, az ijedt zavar helyét átveszi a kíváncsiság. És elindulsz felfedezni a teret. Birtokba venni az élményeket. A kíváncsiságod vezet: új színeket, ízeket, dallamokat, hangulatokat, játékokat kóstolgatsz, csemegézel vagy habzsolsz – étvágyad szerint. Mint egy kiéhezett koplaló, vagy egy igazi gurman.

Az élmény intenzív. Veled marad egy éven át, kísért, visszahív. És ha visszatérő vagy, akkor ismered fel a már ismerős Sziget-életérzést és fedezed fel az ismerősben rejlő újat. Mert a Sziget önmagával azonos, s mégis mindig új. A fanatizmus élteti. A megálmodói és a közönség; az idejárók és visszavágyók szenvedélye tartja életben. A Sziget az új szó, mely az elmúlt tizenhárom évben beépült Európa szótárába.” (Samu Kornélia: Budapesti levél – Irány a Sziget!, Magyar Szó, 2006. július 28.)

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2010. április 19-i számában

 

Sziget-arcok 2006-ban: Carl Craig

Sziget-arcok 2006-ban: Christian Candid

Sziget-arcok 2006-ban: a Coldcut az elektronikus tánczene történetének egyik igazi úttörője. A két kultúrpolihisztor, Jonathan More és Matt Black egy kalózrádió lemezlovasaként indult a nyolcvanas évek közepén, miközben főként amerikai hiphop-kedvenceik hatására hamarosan zenekészítőként is aktivizálta magát

Sziget-arcok 2006-ban: a brit Cradle Of Filth 1991-ben alakult, ám igazából csak a kilencvenes évek második felében vált ismertté. A csapat a black metalt aktualizálta és emelte ki az undergroundból a népszerűség egy újabb szintjére

Sziget-arcok 2006-ban: a belga dEUS a kontinentális Európa egyik legizgalmasabb gitárzenekara, a képzőművészekből alakult együttes muzsikája egy nagy olvasztótégely… Izgalmas szintézisben fér meg benne a free jazz, a new wave, a noise rock, az avantgard rock, a folk-rock és még oly sok minden más, tehát minden, mi szem, s szájnak ingere… (Alex Salinas felvétele)

Magyar Szó, 2010. április 19.