Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

A 2003-as Sziget Fesztiválon, miután a rendezvény utolsó utáni napján, tehát a zárónap estéjén ugyan, de már jóval éjfél után felfedeztük, hogy az éjjel kirabolták a sátrainkat, több mint fél napunk ment el arra, hogy feljelentést tegyünk a kihelyezett rendőrőrszobán. Így hát csak valamikor késő este érkeztünk haza Zentára. A történet folytatását a nem sokkal később a zEtna webmagazin számára készült In memoriam 1CL03334 című novellámban meséltem el. Most, hogy a budapesti Napkút Kiadónál az idén ősszel megjelenő Tanácstalan kölykök – Békegyakorlatok 2 című kötetem kéziratán dolgozom, amelynek válogatásában ez az elbeszélés is helyet kap, munka közben adódott az ötlet, hogy a novella egy részletét – mintegy az őszi kötet előzeteseként, egyfajta ízelítőként is – a Szigeti históriák néhány évvel ezelőtti sorozatának formájában közreadjam, hiszen az internetes publikáción túl, nyomtatásban ez az írás még nem jelent meg.

 

Asszony pajtás felvonta frissen ritkított szemöldökét a napokban, ahogy rám nézett, hogy ugyan mondjam már meg neki, mit kaptam abban a nagyon hivatalos borítékban. Melyikben? – kérdeztem én, hiszen nem tudtam azonosítani, bemérni a fullánkjaimmal és antennáimmal, hogy mire vonatkozik a kérdés.

Egy rózsaszín boríték hevert az asztal szélén, amolyan szokásosan/szokványosan hivatalos, hatalmas nagy bélyegzők nyomaival, de postabélyeg nélkül… Nem tudom, mikor, de most valahogy, a napokban hozhatta a postás, azonban mindenképp a távollétemben, amikor nem voltam itthon, lent járhattam Újvidéken, vagy valami hasonló történhetett. Ténferegtem, kóvályogtam valamerre Vajdaságban… Nekem meg nem szúrt szemet, mert rendszeresen kapok ilyeneket, de annyit, hogy tulajdonképpen már böcsülettel unom is. Fel sem bontottam hát… Most, ha már asszony pajtás is kérdi (s aztán meg nehogy gyanakodni kezdjen bármi rosszra is…), mondom, no nézzük, mit akarnak tőlem már megint.

Hű, hát ez aztán tényleg nagyon hivatalos volt… […] Még az átlagosnál is hivatalosabb…

– Hát, mindegy… – legyintettem, hiszen, ha nem akarják, hogy legyenek a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének kísérőrendezvényei, akkor tőlem még ez a legyintgetés is sok. – Pedig meg akartam hívni Kertész Imrét. Beraktuk volna a zsűribe, este meg tartottunk volna neki egy irodalmi estet… S egyébként is unom a banánt… Ennyit hát a hivatalosságokról!

 

HIM-es tojások

 

Akkorra már több mint a fél házat feltúrtam, kerestem azt a sárga, kemény fedelű füzetet, amibe a szerkesztőségi ülések jegyzőkönyveit vezetjük; persze, csak amikor vezetünk jegyzőkönyvet, mert az esetek többségében ezt mindannyian feleslegesnek tartjuk…

De ebben a füzetben volt az ajándékozási szerződés is, amit Dudás Szabolccsal írtunk, amikor elhozta nekünk a mindezidáig egyetlen digitális fényképezőgépünket – amelyiket most a Szigeten elloptak tőlünk, amikor kirabolták a sátrunkat –, és csak ebben az egyetlen egy dokumentumban, ebben a bizonyos ajándékozási szerződésben jegyeztük fel a szerkentyű gyári számát.

El sem hinnéd nekem, ha most hirtelen sorolni kezdeném, hogy mi minden elő nem került, tényleg megéri néha feltúrni az embernek a szekrények legalját… No jó, a Sexy Erotikát hagyjuk (with Jane …hard tits & wet lips, and Nina nice nipples & deep desire; s ahogy ők ketten mondanák: „A mi amiga le encanta que le den por el culo. Se pone calientísima. Y a las dos nos gusta dar buenas mamadas y tragar las ricas leches pegajosas. Hay que saber gozar de la vida!”), de csak a Szigetnél maradva, megkerült a Pesti Est három évvel ezelőtti Sziget-különszáma is 2000-ből a „Tudom, mit teszel idén nyáron”-szlogennel (abban az évben játszott Lou Reed, Suzanne Vega, a Guano Apes, a Therapy?, a Bad Religion…; a HIM-et meg csak azért nem említem, mert kifejezetten szarnak tartom…), s ugyanennek az angol nyelvű változata, valamint a Pesti Est vonatkozó heti reguláris, sorrendben azévi 31. száma, 2000. augusztus 3-9. datálással, amit valószínűleg ugyancsak Óbudáról, a Hajógyári-szigetről cipelhettem haza magammal. Pedig abban az évben még vonaton utaztunk. Az volt az utolsó olyan esztendő… 2001-ben aztán már autóval mentünk.

S van itt még egy drog-totó is, amit az Ifjúsági és Sportminisztérium (vagyis az ISM…) sátrában gyűjtöttem össze…

 

Drog-totó

 

1. Mi a heroin alapanyaga?

1. szintetikus anyagok
2. kender
x. mák

2. Mióta létezik Magyarországon kábítószerstratégia?

1. 1990
2. 1998
x. még nem volt, most készül

3. Mikor van a drogellenes világnap?

1. május 23.
2. június 26.
x. szeptember 1.

4. Mi a „joint”?

1. marihuánás cigaretta
2. az ENSZ közös megelőzési akciója
x. heroin

5. Mik a prekurzorok?

1. büntetési forma
2. kábítószer készítéséhez alkalmas előanyagok
x. rendőri bevetési egységek

6. Mikor lépett hatályba a kábítószerekkel kapcsolatos új BTK szabályozás?

1. 1999. január 1.
2. 1999. március 1.
x. 1999. június 1-én fog hatályba lépni

7. Mit jelent a prevenció?

1. beavatkozás
2. büntetés
x. megelőzés

8. Mi a legelterjedtebb illegális kábítószer Magyarországon?

1. heroin
2. extasy
x. marihuána

9. Tiltott drognak számít-e Magyarországon a marihuána?

1. igen
2. nem
x. csak jelentős mennyiség esetén

10. Ki a dealer?

1. kábítószerhasználó
2. kiskereskedő
x. nagykereskedő

11. Miből készül a kokain?

1. mák
2. kender
x. koka-cserje

12. Szigorúbban bünteti a törvény azt, aki az iskolában árul drogot?

1. igen
2. nem
x. a mennyiségtől függ

13. Jelentenie kell a tanárnak a rendőrség felé, ha diákján a drogozás nyomait észleli?

1. igen
2. nem
x. saját belátására van bízva

13+1. Szabad-e kábítószeres állapotban vezetni?

1. igen
2. nem
x. a mennyiségtől függ

 

Fesztiváli időutazás

 

Igen, most már sikerült végre beazonosítanom, ez volt az az esztendő, amikor az akkor még igencsak zsengécske Orsi lyányunkat is magunkkal vittük, amikor fesztiválozni indultunk. A Szigetre ugyan nem vittük ki, de fel Budapestre, no oda igen. Egy nappal korábban, a társaságot megelőzve utaztunk fel, kicsit városnéztünk, sétálgattunk a családdal, jószerivel csak amolyan (karika-, vagy inkább palika-)turistásan, vidékiesen (kis szerencsével még a Vidéki fiatalok Budapesten című könyvbe is bekerülhetnénk…), elmentünk az állatkertbe, s este pedig Pesterzsébeten Erzsébet (ti. Zsóka…) néninél megaludtunk.

Orsi a Sziget egy hete alatt ott maradt Zsókánál, akinek hasonló korú unokája van, ugyancsak Orsolya. Jól el lesznek, amíg mi bulizunk… Aztán, ahogy másnap bevittek bennünket kocsival egy alkalmas metrómegállóig, ahonnan már járhattuk tovább a hátizsákosok szigetcélzatú útját, villamost, metrót és HÉV-et is váltva, útközben, az egyik villanyrendőr előtt félszegen megtorpanva, ahogy ültünk ott az autóban, egyszer csak behajolt valaki az ablakon. Az alak külseje ellenére, meglepő módon, Zsóka ismerősként köszöntötte. Egy fénymásolással sokszorosított kis újságot vásárolt tőle valami aprópénzért… Fedél nélkül, hajléktalanok lapja… A lapnak meghatározott ára nincs! Hajléktalanok árulgatják úton-útfélen, s ezt tekintik munkának. A lapeladásból származó bevétel pedig azé, aki eladta, az újságért kapott pénz tehát akár adománynak is tekinthető.

– Mindig tőle szoktam megvenni. De csak tőle – nyomta meg hangsúlyában Zsóka ezt a „csaaak” szócskát, miközben hátra nyújtotta nekem a hátsó ülésre ezt a félbe hajtott, s így négyoldalas kiadvánnyá varázsolt A4-es papírlapot. Régi szép scarabeusos idők, hja…

Egy kis fesztiváli időutazás, szomorú kitekintéssel a való világra… 2000. július 27., VII. évfolyam, 161. szám. A címoldalon aláírás, tehát szerző megjelölése nélkül olvasható a KÍN A TÉREN című „élménybeszámoló”: „Én is, mint legtöbben, hat órakor a fapadszállón álltam, és vártam, mikor engednek be. De valahogy az a nap nem az én napom volt. A szállón tüdőszűrőpapírt kértek tőlem is, de az enyém két napja lejárt, így nem engedtek be. Nagyon kiborultam és elküldtem mindenkit melegebb éghajlatra. Bár igaz, az alkohol beszélt belőlem, ezt utólag szégyellem is, de most már mindegy. A múltat úgyse tudom megváltoztatni, hát ez van. Otthagyva a fapadszállót, elindultam a Moszkva térre, hogy a maradék lapot kínálgassam az embereknek. Este tizenegy felé hajlott az idő, mikor elfáradtam, kerestem egy padot, fejem alá raktam a szatyrom, amelyben a személyes holmim volt, és elaludtam. Erős mellkasi fájdalomra ébredtem.

Mikor kinyitottam a szemem, öt fiatal fiú állt előttem.

– Kelj fel, te tetű! – kiált rám az egyik.

Menekülni akartam, de hirtelen lefogtak. A szatyorból mindent kiborítottak a földre. Közben mindenfélének lehordtak és jól elvertek. Egy hajléktalan társam sietett a segítségemre, és a fiúk eliszkoltak, mikor meglátták a szirénázó rendőrkocsit. Szerencsémre. De hát a rendőrök nem az én segítségemre jöttek, hanem épp kergettek egy fehér autót. Hajléktalan társam bekísért az erdőben lévő, maga tákolta sátrába. Ott voltam néhány napig, és gondozott engem.”

Ha ez itt most egy amerikai akciófilm, vagy egy német tévésorozat lenne „minden hétköznap 16:30-kor az RTL-en!”, akkor valószínűleg ugyanez a hajléktalan cihelődött volna fel, szedte volna össze magát néhány nap múlva, s állt volna ki oda, pont ahhoz a villanyrendőrhöz, amelyiknél minket is megállásra szólított a piros lámpa.

– Induljon asszonyom, ennél szebb zöldünk nincs! – kopogott be a másik ablakon, az anyósülés mellettin egy egyenruhás rendőr. Zsóka pedig hirtelen gázt adott…

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2014. augusztus 25-i számában