Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

„Köszöntök szeretettel mindenkit megint, minden kedves rockert, poppert, beatnikeket, hosszú avagy rövidhajú guligánt, punkot, csövest, digót, b-boyt, spice girlt, vegyészmérnököt, futballistát, gázcsere-telepvezetőt, sintért, forgalmistát, gimnazistát, tanarat, segédmelóst, svájcibicskát, drogkutyát, segédmotorkerékpár-tulajdonost, rendőr-főtörzsőrmestert, olajbárót, alkoholistát, vegetáriánust, parafenomént, partianimális bulimánt, beszívott rasztát, véreim magyarokat, és kedves külföldi vendéget (az úgysem érti, csak figyelmességből tehát…), minden világ s rendes polgárt.

Mind a magam, mind a saját nevemben újfent, mint azt már lassan megszokom, ahogyan a farmer sliccvidékén accindentálisan széjjelöntött sör is kellemetlen ideig-óráig, de aztán meg tök mindegy, kellemesen átmelegszik, beépül, aztán már hiányozna is, ha.

Önök most – jó esetben – megvásárolt jegyük ellentételezéseként kvázi egy darab Sziget fesztiválban fognak résztvenni erősen Pepsistül. Önök tehát emocionálisan fölfokozott érzelmi állapotban várják, hogy bele legyenek víve a tutiba, és nem szívesen strapálják magukat feltűnően idétlen köszöntőszövegek olvasgatásával. (Ráadásul mindig rohadt apró betűs.)

Az egyszerűség kedvéért: a milliónyi program aránylag áttekinthető fölsorolását a következő oldalakon találják, az italokat pedig a pultoknál. Ajánlani fölösleges, támadjanak kedvük szerint. (Aki magyar, ne hagyja ki a Túlvilágot, meg a Moodot, a Flasht; Uhrin Benedeket meg úgysem kell külön mondani.) Ne feledjék: az ellentétek vonzzák egymást!

Túrázzanak velem, ne törődjenek semmivel, haladjanak mindig csak előre, egyre csak előre, vidáman. Mint a mókus a talajon. Két lábbal, két kézzel.

Önök most szórakozni fognak. Pontosan, szépen, ahogy a csi.

Ezúton csókoltat mindenkit:

Uj Péter”

– aki a Pesti Est című műsorújság 2000-ben megjelent Sziget-különszámának ötödik oldalán „beltag”-ként jegyezte a Kellemes szórakozást, jó időtöltést kíván a Vörös Meteor Betéti Társaság! címen publikált, immár hagyományosnak tekinthető beköszöntőjét.

 

Tudom, mit teszel idén nyáron!

 

Ebben az esztendőben a Tudom, mit tettél tavaly nyáron (I Know What You Did Last Summer) horrorfilm címéből parafrazeált szlogennel reklámozta magát a Pepsi Sziget. Jim Gillespie amerikai rendező 1997-ben készült, nem kifejezetten emlékezetes, de a maga idejében a mozipénztáraknál egészen szép bevételeket termelő filmjének főbb szerepeit Ryan Phillippe, Freddie Prinze Jr., Jennifer Love Hewitt, Sarah Michelle Gellar, Muse Watson, Bridgette Wilson, Anne Heche és Johnny Galecki tolmácsolta, volt tehát a vér és a rettegés mellett kellőképp közönségcsalogató sztárparádé is, még ha ezek a sztárok nem is mind egyértelműen a legmenőbbek közül kerültek ki. Második vonalas sztárok?! Ha vannak egyáltalán ilyenek… Hiszen, aki a második vonalba tartozik, az már nem is igazán sztár… Akárhogy legyen, ha nem is minden, de a Port.hu ismertetőjéből a lényeg mégis kiderül: „Érdemes négyfelé osztani egy rossz lelkiismeret súlyát? Miért nem vállaljuk tetteinket, hiszen minden választás megváltoztatja addigi életünket? Az érettségi bankett varázslatos éjjelén négy végzős gimnazista – két fiú és két lány – beül egyikük új autójába és önfeledt hangulatban nekivágnak az éjszakának. Hirtelen a semmiből feltűnik egy alak. Ray hiába fékez, az ismeretlen mozdulatlanul fekszik az út közepén. A fiatalok pánikba esnek a rájuk váró súlyos büntetés miatt. Félelmükben olyan lépésre szánják el magukat, ami örökre megváltoztatja egész életüket. A holttestet a közeli mólóról a tengerbe dobják. Az ismeretlen azonban magához tér, de Barry szándékosan vízbe fojtja. A négy barát fogadalmat tesz, hogy megőrzik titkukat mindhalálig. Valaki azonban követi őket. Akárhova mennek, mindig a nyomukban van és mindent tud róluk. Látta, amit tettek. Ügyes és kegyetlen lelki terroristájuk ismeri minden gyenge pontjukat, nem akarja futni hagyni őket. Most visszafizeti nekik mindazt a szörnyűséget, amit ők okoztak az idegennek.”

No persze, minket nem nagyon kellett lesből, vagy titkosszolgálati módszerekkel követni ahhoz, hogy a titokzatos idegen megtudja, mit teszünk ezen a nyáron augusztus 2-a és 9-e között. 2000-ben a Pepsi Sziget nagyszínpadán fellépett az amerikai A Drastic Measure, Lou Reed, Suzanne Vega, a Bloodhound Gang és a Bad Religion, a brit Therapy?, Chumbawamba, Apollo 440 és az Oasis, a német Die Ärzte és Guano Apes, a svéd Clawfinger, a francia K2R Riddim, az osztrák King Size, a moldáviai Zdob şi zdub, a román Timpur Noi, a cseh Ohm Square, a fin HIM, az ausztrál Seven, a magyar előadók közül pedig a Hot Jazz Band, az Ossian, a Másfél, a Lord, az Animal Cannibals, Nagy Feró és az Ősbikini, a Fresh-Fabrik, a Ladánybene 27, Sub Bass Monster, az Anima Sound System, az Irigy Hónaljmirigy, a Sziámi, a Kispál és a Borz, a VHK, a Tankcsapda és a Quimby.

 

Látogatók a világ másik végéről

 

Az ausztrál Seven olyan messziről érkezett a Hajógyári-szigetre, hogy előre szinte semmit nem tudtam róluk. Az előzetesek eklektikus együttesről szóltak, amelyik a kontinens Északi-parti zenei életéből emelkedett ki néhány évvel korábban, 1997-ben. „Dallamos és örömteli… minden számot szenvedélyesen adnak elő, páratlan tempóban és virtuozitással” – írta róluk a Revolver Magazin 1999-ben.

Persze, nemcsak a nagyszínpad előtt álltunk a közönség soraiban ezen a nyáron sem, hanem a kisebb és nem is csak zenei programhelyszíneket is rendszeresen látogattuk. A színházi sátor programjában például olyan sok érdekesség volt ebben az esztendőben, hogy ezúttal nem is emelnék ki semmit. (Majd… Egyszer… Talán… Legközelebb…) A Magyar Narancs című hetilap védnöksége mellett, s talán a szervezésében is zajlott a Narancs Neszebár programja, ahol augusztus 4-én Varró Szilvia és vendégei tanácskoztak a homoszexualitásról, illetve a homofóbiáról „Leszbikusok százada” címmel, két nappal később Szerbhorváth György a kortárs magyar irodalomról szóló beszélgetést vezette, a VHK-ból (is) ismert Grandpierre Attilát pedig Sisso, alias Szilágyi Szilvia kérdezgette a zárónapon. A Szépírók Társasága szervezésében zajló irodalmi estek vendége volt Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Garaczi László, Spíró György, Szálinger Balázs, Varró Dániel, Ficsku Pál, Hazai Attila, Karafiáth Orsolya, Bächer Iván, Kukorelly Endre, Térey János – és még sokan mások…

 

A Káva Kulturális Műhely…

 

A Káva Kulturális Központ egy Ian McEwantól vett idézetet választott mottóul tevékenységéhez: „Elképzelni, hogy milyen lehet valaki másnak lenni – ebben rejlik az emberiesség lényege. Ez a részvét, az együttérzés alapja, a morál kiindulópontja.”

„Budapest első színházi nevelési társulata. Színész-drámatanáraink tízéves szakmai tapasztalattal rendelkeznek, öt éve alapították meg a társulatot, amely azóta mintegy 700 foglalkozás során közel 20.000 gyereket látott vendégül. A színházi nevelés módszerét használva számos fontos társadalmi és erkölcsi kérdésről készítettünk preventív foglalkozást. Olyan területeken dolgozunk, mint a drogprevenció, a fiatalkori bűnmegelőzés, a diszkrimináció, agresszió- és kitaszítottság kezelése, a roma fiatalokkal való munka és a környezeti nevelés. Foglalkozásainkért sem a gyerekek, sem az iskolák nem fizetnek! Alapelvünk, hogy működésünket kizárólag támogatói forrásokból finanszírozzuk!” – írták magukról a Káva Kulturális Műhely munkatársai a Szigeten terjesztett szórólapjukon. A csoport, amelyik ezen a néven 1996-ban alakult meg egyesületi formában működő művészeti, oktatási és közművelődési feladatokat ellátó civil szervezetként, rendszeres, visszajáró vendége a fesztiválnak. A Bibliai témát feldolgozó József és testvérei című komplex színházi foglalkozásukat elsősorban a 11-12 éves korosztálynak szánták.

Mint mondják: „Célunk egy olyan társadalom létrejöttének segítése, amely esélyt ad az emberhez méltó életre, amelynek tagjai nyitott, egymás felé forduló, önmagukért és egymásért felelősséget vállaló emberek. Az ország különböző pontjain 9-16 éves, sok esetben hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok közösségeivel dolgozunk. Olyan komplex színházi nevelési, valamint drámapedagógiai és színházi eszközöket használó foglalkozásokat tartunk, amelyekben a résztvevőkkel közösen társadalmi, erkölcsi vagy lélektani problémákat vizsgálunk meg cselekvésen keresztül. A résztvevők nemcsak megfigyelői, hanem írói, rendezői és szereplői is a közös történetnek, amely a színész-drámatanárok irányítása mellett helyzetek közös eljátszásával születik.” A József és testvérei című produkcióban közreműködött: Bori Viktor (József), Sereglei András (József, Ruben), Török Tamás (Ruben), Gyombolai Gábor (Júda), Takács Gábor (Simeon, programvezető), Kiss Gabriella (jelmeztervező), Kovács Áron (zeneszerző), Dankó Ferenc (díszlettervező), Solténszky Tibor (dramaturg) és Romankovics Edit (programvezető). A produkciót Perényi Balázs rendezte.

A Káva Magyarország sorrendben másodikként alakult hivatásos TIE, azaz Theater in Education (vagyis: színház a nevelésben) módszereket alkalmazó csoportja, aminek a lényege, hogy a színház nem cél, hanem eszköz a mélyebb megértés felé vezető úton. Az angolból vett betűszó azonban nemcsak a módszert, hanem az ezen alapuló társulatok csoportját is jelöli. A színházi csoportok összehangolt munkájában a fiatalok nevelésének elősegítését tűzték ki célul a produkciókba való aktív bevonásukkal. Tehát alapvetően ez nem színházi produkció, hanem egy olyan módszer, amelyben a színház eszközeit, a színházi módszereket és technikákat egy átfogó, nevelési célt szolgáló rendszer részeként alkalmazzák. A Szigeten a Civil Faluban felállított Káva Drámasátorban, ahol a fesztivál látogatóinak is lehetőségük nyílt arra, hogy kipróbálják, milyen érzés egy drámafoglalkozás résztvevőjének lenni, egy-egy foglalkozást nagyjából másfél órásra terveztek, de ezek rendre elhúzódtak. Az érdeklődésre tehát nem lehet panasz…

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2009. március 9-i számában