Szondi Gyurinak és a Berlin fölött az ég angyalainak

az igazi verset hallani mások
gondolatában
mint a gyerek – nézni le tényleg
lóg-e a lábam
lóg az eső lába – csak akkor veszíteni el
az ernyőt
fedelet védettséget képességet
amitől a felnőtt –

az igazi verset amit elmos a
reggeli kávé
ami sose a tiéd – és még annyira sem
a másé
más élete kék ege monitor nyílásán
beszivárgó zajfal
kávé íz-melegét leheli be
valahol egy angyal –

az igazi verset – elfoszlik a
reggeli pára
ahogy a gyerek dúdol bele bármit a
lépte zajába
nem ahogy a felnőtt keresi a szavakat
a hőhöz
nem ahogy az órák – hanem az a néma
időköz

az igazi verset – amit itt nem látsz
te se sohasem
csak amit az angyal sem hall –
vele keresem:
ahogy a gyerek dúdol bele bármit a
lépte zajába
aki odapillant hogy tényleg
lóg-e a lába