Mint arról a Szabad Magyar Szóban már korábban beszámoltunk, Boris Zec, a Magyar Polgári Szövetség Szövetség frakciójának tagja a zentai kkt-ben képviselői kérdést tett fel a távfűtéssel kapcsolatban.

A témával kapcsolatos korábbi írásunk:

Mi van a kötbérrel?

A fűtési idény lassan véget ér, fellélegezhetnek azok a zentai fogyasztók, akik a helyi távfűtés igénybevételével próbálták meg átvészelni a telet. De csak egy időre, körülbelül fél évre. Vajon mit hoz a következő fűtési idény, és egyáltalán, hogyan jutott a zentai távhőszolgáltatás idáig?

Csak rövid emlékeztetőül, a kérdések arra vonatkoztak, hogy a zentai önkormányzat kötött-e még évekkel ezelőtt szerződést a belga WindVision céggel egy energiagyár felépítésére vonatkozóan, a szerződésben foglalkoztak-e a kötbér kérdésével, illetve, hogy egyáltalán létrejött-e ez a szerződés.
A képviselő néhány nappal ezelőtt megkapta a választ az önkormányzat illetékeseitől, ami egyrészt lehetővé tette, hogy azt – annak közérdekűsége folytán – megossza a nyilvánossággal (lásd mellékelt anyagunkat!), másrészt apropóként szolgált arra, hogy újból nyilatkozzon a témáról:
– A válasz kimerítő, precíz, aláírással és pecséttel ellátott, a feltett kérdésekre válaszol – tehát a válasszal meg vagyok elégedve. A kapott anyagból egyértelműen kiderül, hogy a zentai önkormányzat és a belga cég között soha nem is jött létre szerződés (csak „egyetértési protokoll”, ahogy a dokumentum fogalmaz, tehát afféle szándéknyilatkozat) egy hőenergiát előállító erőmű felépítéséről, ennélfogva tehát kötbérről sem lehetett szó. Ennyi év, és ennyi ellenzéki nyomásgyakorlás után tehát legalább ezt a kérdést sikerült tárgyszerűen és egyértelműen tisztázni – és ez idáig rendben is van. Más kérdés, hogy miért kellett a VMSZ-es zentai hatalomnak mindezt idáig gyakorlatilag titkolnia, afféle ködben és homályban tartania, és miért nem lehetett ezt nyíltan és becsületesen elmondani az első pillanattól kezdve. Ugyanakkor az önkormányzati válaszból kiderül egy másik fontos momentum is, amely talán még nagyobb felelőtlenség, mint a szerződés elmulasztása, ez pedig az, hogy született viszont egy másik szerződés, mégpedig az „építési telek Zenta község köztulajdonából való elidegenítéséről”, ahogy a dokumentum fogalmaz. Azaz, szerződést kötöttek arról, hogy „elidegenítik” a telket, amelyen a gyár épül, ugyanakkor nem született szerződés arról, hogy a gyár ténylegesen fel is épül, ez a fajta ügyintézés pedig véleményem szerint a legenyhébb megfogalmazásban is kimeríti a dilettantizmus fogalmát – mondja Boris Zec.
A képviselő szerint mindez megkérdőjelezi Petar Terzić, a zentai polgármester haladó párti munkatársának az alkalmazását, aki elvben azért került erre a tisztségre, hogy előremozdítsa a zentai távfűtés ügyét. Ennek az előremozdításnak az eredménye Zec megfogalmazása szerint, hogy „a távfűtés Zentán megboldogult, a halál oka pedig egy hosszú lefolyású betegség, amit sarlatán orvosok rosszul kezeltek”:
– Szinte már ironikus, hogy Terzić, akinek már lassan egy éve tart ez a megbízatása, ezalatt az időszak alatt tartott egy 59 perces történelmi előadást a képviselő-testületben a zentai távfűtés dicső múltjáról, majd ezt az expozéját megismételte egy lakossági fórumon – és ennyi. Egy ilyen jellegű előadást talán inkább a helyi múzeumban kellett volna megtartania, de azért a havi 58 ezer dináros juttatásért (ami járulékokkal együtt éves szinten közel 1 millió dinárt tesz ki), amit kap, a zentai adófizető polgárok talán joggal várhattak volna el ennél többet is tőle – nyilatkozta Boris Zec.

Vendégszerzőnk: Surányi Zsolt