Nagyszombaton, az újjászületése előestéjén írom e sorokat, megkísérlek az utóbbi napok kijelentéseinek, értékeléseinek sokaságával összhangban valamilyen távlatot felvázolni számunkra.

TÁVLATOK SZERBIÁBAN

Kezdjük a szerbiai államelnök választásával. Immár több mint 10 napja tartanak az egyetemisták békés tüntetései. Az elégedetlenség okai a már létrejött szerbiai diktatúra és a közeljövőben várható további hatalomcentralizálás, valamint mindezek következményei.

Szinte minden független forrás beszámolt a választások szabálytalanságairól (láncszavazás, a szavazók kampánycsendben történő befolyásolása telefonhívással, üzenetek küldésével, a szavazatok „megvásárlása” pénzzel, ajándékcsomagokkal, élelmiszerrel, idősek és mozgásképtelenek szervezett szállítása a szavazóhelyekre) amelyeket videofelvételek, fényképek, jegyzőkönyvek igazolnak.  Mindez azonban úgy tűnik, nem elegendő. A külföldi elemzők, sőt még az EU képviselői is úgy értékelték, kisebb negatívumok voltak ugyan, de szabályos volt az elnökválasztás (ezektől egy kicsit hurrá-optimistább volt az anyaországi hivatalos álláspont). Kíváncsi vagyok, ha ugyanilyen „szabályos” lett volna pl. a tagországokban mondjuk az EU-képviselők választása, akkor az illetők hogyan értékeltek volna? Vegyünk egy példát, egy részletet Orbán Viktor gratulációjából: „Meggyőződésem, hogy a tegnapi kimagasló eredmény kormányfőként végzett munkájának egyértelmű elismerése. Az Ön vezetése alatt Szerbia a regionális stabilitás meghatározó szereplőjévé vált, és jelentős lépéseket tett az európai uniós tagság megszerzése felé, amelyhez hazánk továbbra is biztosítja a folyamatos politikai és szakmai támogatást.” Érdekes, mert itt, nálunk az egyszerű emberek nem éppen így vélekednek a volt kormányfő munkájáról (nyugdíjcsökkentés, közalkalmazottak bérének megnyirbálása, munkahelyek megszüntetése stb., de ki kérdezi őket, hiszen a legnagyobb délvidéki/vajdasági párt és elnöke lett a „megmondó ember” a magyar kormány számára! A levélben foglaltaktól csak egy internetes hírportál ment messzebb, amikor leírta: Jó Magyarországnak a szerb elnökválasztás eredménye, igaz egy szóval sem részletezte: Miért is?

Gondolkozzunk el, ha a spontán tüntetések (amelyekről a magyarországi gyakorlat alapján Szerbiában a hatalmon levők azt állítják: Soros György szervezi és pénzeli) a „minden csoda három napig tart” elve alapján megszűnnek, mi is fog ránk várni?

  1. a) Az eddig is nagyon központosított hatalom további centralizálása.
  2. b) A még csak csírákban levő decentralizálási vívmányok (tartomány, önkormányzatok, helyi közösségek, oktatási és egyéb intézmények) fokozatos megszüntetése.
  3. c) A kiépítés folyamatában levő személyi kultusz végleges formába öntése (erre mondják a tiltakozók: Szerbiában diktatúra van).
  4. d) Az előzővel párhuzamosan olyan alkotmánymódosítás, amellyel az államfőt már nemcsak protokolláris szereppel hatalmazzák fel.
  5. e) Ekkor pedig az „államfői munka elismeréséért” az itt élő fiatalok és középosztály tovább folytatja az elvándorlást, hiszen Németországban a jelenleg üres munkahelyek nem a berkezett menekültekre várnak, hanem a jól képzett szakemberekre, akikből Szerbiában még akad valamennyi.

TÁVLATOK AZ ANYAORSZÁGUNKBAN

Az elmúlt 6 évben nem igazolódott be Gyurcsány Ferenc jóslata, a délvidéki/vajdasági magyarok nem szorították ki a munkaerőpiacról a Magyarországon élő (és ott született) magyar állampolgárokat. Igaz, vannak olyan vállalkozók, akik a balkáni háborúk ideje alatt költöztek át, létrehozták saját vállalkozásukat, ahová most is várják a képzetlen munkaerőt (rokonaik, ismerőseik közül), mert az anyaországi minimálbér (cc. 300-500 euró) mégiscsak több, mint a 180 euró, amiért bizony nagyon keményen meg kell dolgozni. Az is tény, hogy a frissen végzett, egyetemmel rendelkező, magasan szakképzett fiatalokat már a főiskolákról, az egyetemekről elszipkázzák, azaz működik az „agyelszívás” (pl. Mercedes Kecskemét). Összességében az így Magyarországra költözött vagy ott dolgozó délvidéki / vajdasági magyarok száma csak töredéke annak a tömegnek, akik Nyugatra távoztak (főleg Németországba, továbbá Ausztriába, Svájcba, Nagy Britanniába, Kanadába stb.). A legelrettentőbb példa egy bánsági kisváros, Magyarcsernye, ahol a valamikor kb. 10.000 magyar lakosból mára alig több mint 1.000 maradt.

Habár még egy év van a parlamenti választásokig, jelenleg már nagyban folyik a kampány. Hogyan lehetne másként értelmezni a hatalmi és az ellenzéki pártok megnyilatkozásait, amelyek főleg abból állnak, hogy megkísérlik egymás lejáratását. A hatalmon levőknek sokkal több eszköz van a kezükben, amik használatát tisztességesnek nehezen lehet nevezni, de az is tény, az ellenzék kampánya is csak arról szól, hogyan lehet a másik oldalt, valamint az ott felsorakozó egyéneket lejáratni, bemocskolni. Kettős állampolgárságom okán akár fel is sorakozhatnék az egyik oldal mellé, azonban ezt nem fogom tenni, ha rákerül a sor, én a lelkiismeretem szerint fogok (ahogyan Szerbiában is) szavazni. Ehhez a döntésemhez hozzájárult az is, hogy mindkét fél a megnyilatkozásaiban fogalomzavarokkal küszködik, olyan szóhasználattal élnek, ami még engem is meglep, mintha nem tudnák azoknak a szavaknak az értelmét, amiket felhasználnak az ellenfél lejáratására. Itt is csak néhány példát sorolok fel, mivel az összes nem fér el ebben az írásban.

A FIDESZ nacionalista

Ajánlom az olvasók figyelmébe az interneten is elérhető értelmező szótárak egyikét (pl. http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?kereses=nacionalista).

NACIONALISTA melléknév és főnév, (ritka) nacionálista (politika, történettudomány)

  • I. melléknév ..tább
  • I. A nacionalizmus (1) – reakciós ideológiája alapján álló, illetve a nacionalizmus (2a) eszméit valló, követő, ilyen irányzatoknak törekvéseit szolgáló, elősegítő, céljaikért harcoló személy, csoport, illetve tevékenység. Nacionalista párt, politikus; a XIX. század elejének nacionalista mozgalmai; a gyarmatok nacionalista törekvései.
  • 2. Ilyen személyre (csoportra), illetve a nacionalizmusra jellemző, rá valló, tőle vagy belőle származó, vele kapcsolatos. Nacionalista diktatúra, elhajlás; nacionalista eszmék; nacionalista háború. „A magyar klerikális, nacionalista és junker lapok a szellemi megújhodást ünneplik a francia választások eredményében” (Ady Endre).
  • II. főnév ..tát, ..tája – Nacionalista személy. Kispolgári nacionalisták; a nacionalisták pártja. A nacionalisták vereséget szenvedtek a választáson. „A magyar nacionálisták kitűzik a trikolórt, s esetleg melléje a pápai zászlót. Ez a magyar nacionálizmus” (Ady Endre), nacionalistaság.

Amennyiben valaki mindezt megbélyegzésként kívánja használni, nem lenne okosabb, ha más jelzőt venne igénybe? Pl.:

SOVINISZTA melléknév és főnév (politika)

  • I. melléknév ..tán, ..tább
  • 1. Olyan személy, csoport aki, amely a sovinizmus (kül. 1) eszméit, törekvéseit vallja, a sovinizmus politikáját szolgálja. Soviniszta klikk, kormány, párt, újságíró. „Azok a nők, gyermekek és férfiak, akiket soviniszta házigazdáik kitettek a lakásból, idehúzódtak” (Kuncz Aladár).
  • 2. Ilyen személyre, csoportra, illetve a sovinizmusra jellemző, vele kapcsolatos, a sovinizmusban gyökeredző, annak céljait elősegítő, támogató. Soviniszta beszéd, nyilatkozat, politika, sajtó.
  • II. főnév ..tát, ..tája – Soviniszta személy. Gyűlölködő, vad soviniszta. A soviniszták acsarkodása.

Csak azért írom le a következőt, hogy mindenki értse:

SOVINIZMUS főnév -t, -a (csak egyes számban)

  • 1. (politika) A nemzeti felsőbbrendűségi hit és a fajelmélet alapján álló, a nemzeti sajátságokat túlzottan értékelő politikai irányzat, amely más népek lenézésére, üldözésére, leigázására uszít, s a nemzetek között gyűlöletet, ellenségeskedést szít. a) (politika) Ilyen nézetből fakadó gondolkodás, magatartás. A kizsákmányoló osztály sovinizmusa.
  • 2. (bizalmas) Túlzott, vak, szenvedélyes elfogultság saját környezete, munkaterülete, közössége, kedvencei stb. iránt, más hasonló valakik, valamik rovására. Családi, egyesületi, szakmai, tárcaközi, üzemi, vállalati sovinizmus. A sovinizmus a sportban is helytelen.
  • Szóösszetétel(ek): szociálsovinizmus.

A balliberális pártok nemzetellenesek

Ez nemcsak érdekes, hanem ellentmondásos is (engedjék meg, hogy ne térjek ki a fából vaskarika elnevezésre, a balliberális jelzőre, mert akkor kénytelen leszek a Dániai Liberális Pártot példaknt említeni, amelyik nemzeti liberális, azaz jobboldali politikai képződmény), mivel a magyarban már a nemzet fogalma sincs egyértelműen meghatározva.

NEMZET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]

  • 1. Történelmileg kialakult tartós közösség, amelyet közös nyelv, terület, gazdasági élet, valamely jellegzetes kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosság és rendszer valamilyen államszervezet tart össze. A magyar nemzet; a nemzet egysége; a nemzetek önrendelkezési → joga; a nemzet napszámosai ←. „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán”  (Vörösmarty Mihály). „Élni fog a nemzet Amely összetart” (Arany János). „A faj a múlt, a nemzet a jelen, a nép a jövő” (Juhász Gyula). „Ady tudott vallomást tenni nemzetéről” (Babits Mihály). a) Ilyen, de különböző nyelvű népekből álló közösség. Svájci nemzet. b) (történettudomány) A feudális Magyarországon a magyar nemesek és a nemesi kiváltságokkal bírók összessége.
  • 2. (régies) Pongyola szóhasználatban: nép (1). „Elkezdődött a nemzetek vándorlása, mely szinte a tizedik századig tartott” (Katona József).
  • 3. (népies, költői) Nemzetség (2), család (1b). „Úri nemzet eredete, Deli, jeles, ép termete” (Faludi Ferenc). „A Dunántúlról éppen úgy jöttek hazafiak, mint a felvidéki hegyek bércei közül. És nemcsak főurak, hanem közbirtokosok és közérdemekben kiválóak, ha egyszerű nemzetből származtak is” (Móricz Zsigmond). a) (tájszó, költői) Valamilyen nemzetségből családból származó személy; ivadék, sarj. „Balról vad Ferhát száguldoz / Rettenetes nagy test, órjások nemzete” (Vörösmarty Mihály). „Kétszáz nemes leány / Fejdelmi vér a legtöbb, királyok nemzete” (Arany János).
  • 4. (elavult) Az emberi nemzet: az emberi nem [1] (4a), faj (1). „Az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra” (Mikes Kelemen). „Ha az élet örökké tartana, Az emberi nemzet óh mely megromlana” (Csokonai Vitéz Mihály).
  • Szóösszetétel(ek): 1. nemzetárulás; nemzetcsoport; nemzetébresztő; nemzetgazdász; nemzetgyilkosság; nemzetgyűlölet; nemzetirtó; nemzetmentő; nemzetnevelés; nemzetnevelő; nemzetóriás; nemzetölő; nemzetrontó; nemzettest; nemzettipró; nemzetvédelem; 2. testvérnemzet.

Azért, hogy még bonyolultabb legyen az egész, a politikában a nemzet fogalmát felosztják több csoportra, így létezik államnemzet, politikai nemzet, kultúrnemzet (ha valaki nagyon kíváncsi a meghatározásokra, (akár) itt (is) megtalálhatja: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzet.

A Jobbik nemzetáruló

NEMZETÁRULÓ [t-á] melléknév és főnév (elavult, irodalmi nyelvben) Hazaáruló (személy). „Azt beszélik, hogy ez a nő elárulta a nemzetét. Az első és egyetlen nőalak az egész magyar történelemben, aki nemzetáruló volt” (Jókai Mór)

Namármost, ha az előző meghatározásokból indulunk ki, mondja már meg valaki, a Jobbik miért is nemzetáruló? Elárulta az államnemzetet? Akkor bizony büntetőjogi felelősséggel is tartozik, mivel azt a cselekedetet ma már úgy nevezik, hazaáruló! Amennyiben a politikai nemzetét árulta el, akkor mit lehet ez ellen tenni? Nem szereti a magyar nyelvet? Megtagadta a magyar kultúrát?

Mindezt figyelembe véve most kellene beszélni az anyaországi távlatokról. Higgyék el, konkrét elképzeléseim sincsenek, hiszen jelenleg sem középen, sem pedig a bal oldalon nem létezik hiteles politikai erő (mondhatja valaki, azért hiteltelenek, mert ugyanazok a személyek, akik azokat hiteltelenné tették, ott maradtak), azokat pedig, akik jelenleg a CEU (Közép-európai Egyetem) és a civil szervezetek érdekében elégedetlenek, pont ezek a poltikai erők szeretnék ki- vagy felhasználni saját, kicsinyes érdekeik javára.

Vendégszerző: Balla Lajos