Óvatos becslések szerint is sok tízezres tömeg gyűlt össze vasárnap délután Budapesten, hogy a CEU (Central European University) megmentése érdekében demonstráljon. Az egybegyűltek felvonulásukkal Áder János köztársasági elnököt próbálták meggyőzni arról, hogy ne írja alá a felsőoktatási törvény módosítását, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a CEU működését.
A Magyar Országgyűlés a benyújtástól számított alig huszonnégy óra leforgása alatt, kedden szavazta meg azt a törvénymódosítást, amely egyszerűen teljesíthetetlen feltételeket támaszt a Soros György alapította CEU elé. Törvénybe foglalták például, hogy egy külföldi egyetem csak akkor működhet Magyarországon, ha erről az érintett állam kormánya és a magyar kormány megállapodik. A CEU esetében ez azt jelentené, hogy Budapestnek Washingtonnal kellene egyezkednie – csakhogy az Egyesült Államokban a felsőoktatás nem a szövetségi állam, hanem a tagállamok hatáskörében van. Donald Trump tehát, ha akarna, sem tudna megállapodni a magyar kormánnyal. Ugyanis nincs joga erre…
Áder János államfőnek hétfőn éjfélig kell eldöntenie, hogy aláírja-e a törvényt, vagy visszaküldi a parlamentnek felülvizsgálatra (ebben az esetben egy újabb szavazással már meg is oldódik a kérdés) esetleg arra, hogy a törvényt az Alkotmánybíróság elé küldje alkotmányossági vizsgálatra. A több tízezres tömeg ez utóbbit szeretné elérni.
A demonstrálók a 17 órára meghirdetett tüntetésre már másfél órával korábban gyülekezni kezdtek a budai oldalon, a Várkert Bazárnál, s már a hivatalos kezdés előtt is látszott, hogy komoly tömeg mozdult meg. Az egybegyűltek a Lánchíd budai hídfőjétől a parlament előtti Kossuth térre vonultak. Hatalmas volt a tömeg: miközben a Kossuth tér már megtelt (egy korábbi időszakban a megtelt tér láttán egy műsorvezető kétmillióra becsülte a tömeget, most a kormánypárti média néhány ezer emberről beszél…) a menet vége még Budán volt. A tüntetők többnyire békésen, csendesen vonultak, csak a CEU épülete előtt kezdtek skandálásba.
A Kossuth téren az egyik szervező a színpadról azt mondta, hogy hetvenezren vesznek részt a tüntetésen, ez a szám nem sokkal később már nyolcvanezerre emelkedett. Meglátásunk szerint azért ezek meglehetősen óvatos becslések. De nem kell számháborúkba bonyolódni: sokan, nagyon sokan voltak; elsősorban fiatalok, egyetemisták, de szép számmal akadtak kisgyerekes szülők (gyerekestül, babakocsistul), idősebbek is. És mindannyian szabad országot és szabad egyetemet követeltek.
Mire a tömeg vége is a térre ért, amely az utolsó szegletéig megtelt, a tüntetés hivatalosan véget is ért, a szervezők mindenkinek békés hazatérést kívántak.
Azonban a tömeg egy jelentős része nem oszlott fel: egy kemény mag megpróbált bejutni a parlament épületébe, lökdösődött az ott felsorakozott rendőrökkel. A helyszíni tudósítók (akik a felvételek alapján láthatóan a „kemény mag” és a rendőrök közé szorultak) arról számoltak be, hogy egy tízfős, „már nem szomjas” társaság próbált áttörni, s dobálta meg az egységeket üvegekkel sörösdobozokkal. Az egybegyűltek zöme csitította őket és provokációt kiáltott… A tanszabadságot, a CEU-megmaradást, az államfői vétót követelő szlogenek közé itt már beékelődtek az „Orbán, takarodj!”, „Viktátor!”, „Bűnözőket védtek!”, „Magyar rendőr velünk van!”, meg az „Ez a konzultáció, Viktor!” jelszavak is…
Egy ideig eltartott ez a helyzet, majd a még mindig tüntetők egy része a közelben lévő Szalay utcába, az Emberi erőforrások minisztériuma elé vonult (ennek illetékességi körébe tartozik a felsőoktatás). Egy meglehetősen szűk utcáról van szó, ahol a kis tömeg is nagynak tűnik, s egy olyan épületről, amelynek eredetileg meglehetősen gyenge volt a rendőri biztosítása. Ennek ellenére itt sem történt komolyabb összetűzés, viszont a „Szabad ország, szabad egyetem!”-et skandáló vonulókat a környező házak ablakaiból kíváncsiskodók lelkesen ünnepelték.
Az egyre gyérülő tömeg negyed tíz körül a Lendvay utca felé indult – ott található ugyanis a Fidesz székháza. A megritkult, de még mindig több ezres tömeg a Szalay utcától a Nagykörútra vonult, leállítva a forgalmat és „Európa!”, valamint „Ruszkik, haza!” jelszavakat skandálva és az Oktogon felé haladva.
