Nézzük, kikre lehet szavazni április másodikán!

Közülük néhányat kikiáltottak esélyeseknek (persze, a második fordulóba jutásra, ha Vučić nem győz már az első fordulóban). Megkíséreltem a plakátjaikon levő képükről leolvasni ezt-azt, mégpedig teljesen szubjektívan, aszerint, reám hogyan hatnak. Szakemberek biztosan másként elemeznék, megtehettem volna a segítségükkel, megkereshettem volna a testbeszédről (metakommunikációról) szóló szakkönyveket, segítséget kérhettem volna (pl. az interneten: http://www.lelkititkaink.hu/gesztus_szotar.html és http://www.harmonet.hu/psziche/2393-szajak-es-szemelyisegek.html, de ezek mellett számtalan írást lehet e témáról találni), így ezt rábízom az olvasókra. Menjünk sorban:

1) Aleksandar Vučić

Fiatalos, zavarodott mosoly, árulkodó kéztartás. Mindez határozatlanságot sugall, a tenyér eltakarása pedig arról árulkodik, az illető nem mindig őszinte. Ha szándékosan állították így be fényképezéskor, azt akarták közölni, itt egy fiatal tettre kész egyén (de szerintem ez nem sikerült), szavazzanak rá!

Ez a kép már nem az SZHP „terméke”. Elég csak ránézni a jelölt ábrázolására, az előző megállapítások mind érvényesek. Itt a kompozícióval van baj. A megvilágított jelölt mögötti két homályosabb alak, mivel mellékszereplők, még azt is közölhetik a nézővel: látjátok még tőlünk is eredményesebb lehet. Legrosszabb az üzenet! Azt akarták bebizonyítani a háttérben levők, hogy ez a személy az ő jelöltjük, közben pedig az igazság, egyikük nem is jelölhetné, a másikuk pedig nem jelölt senkit, sőt nem is oly régen azt állította: „A vajdasági magyaroknak Tomislav Nikolić jó elnöke Szerbiának” (így az igazság: csak támogatják a jelöltet). Mindezt összegezve, egy ilyen plakát nem fog támogatókra lelni, ellenkező hatást érhet csak el.

2) Saša Janković

Az, aki a fényképet készítette, kihasználta a jelölt arcáról, szemeiből sugárzó jeleket, így egy őszinte, céltudatost személyt jelenített meg. Valószínűleg az sem véletlen, hogy csak arcképet helyeztek el a plakáton, nem kizárt, hogy a jelölt nem tudta volna kellőképpen kihasználni a kezeinek és a lábainak lehetséges „üzeneteit”.

3) Luka Maksimović („művésznevén”: Ljubiša Preletačević Beli)

Ez a Megváltó pózában tetszelgő, áldást osztogató, fehér lovon (bárhonnan is) megérkező személy új színt hozott Szerbia politikai életébe. A mesterkélt, színészkedő testtartása sokaknak mosolyt csalt az arcára (nem tévedek, ha azt írom le: kiröhögték), azonban a csalódott, eddig a szavazást megtagadó egyének közül sokan fognak rá voksolni. Azt azonban kétlem, hogy bejut a második fordulóba, de nagy eredmény lesz mindenki számára, ha segítségével a szavazók száma meghaladja majd a négymilliót.

4) Vuk Jeremić

5) Saša Radulović

6) Vojislav Šešelj

Itt három jelöltet egyszerre kívánok elemezni, habár a legutolsót mind a tettei és mondanivalója, mind pedig a személyes ismeretség alapján is értékelhetném, de ezt nem teszem. Maradok annál, hogy mindhárman apró, mélyen ülő szemekkel és nagyon vékony ajkakkal rendelkeznek. Számomra (az életem folyamán megismert emberek alapján általánosítva) ez azt jelenti, hogy nagyon körmönfontak és sunyik, de emellett énközpontúak (még azt is megkockáztatom: egoisták), ami általában túlzott, sokszor alap nélküli kritizálással párosul. Nem tagadom, ezért rájuk biztosan nem szavazok, de azért lehetnek olyan emberek is, akiknek ezek a jelek mást jelentenek, az ilyen emberek tetszenek, ami miatt valamelyikükre szavazni szeretnének, én erről nem akarom lebeszélni őket.