A fűtési idény lassan véget ér, fellélegezhetnek azok a zentai fogyasztók, akik a helyi távfűtés igénybevételével próbálták meg átvészelni a telet. De csak egy időre, körülbelül fél évre. Vajon mit hoz a következő fűtési idény, és egyáltalán, hogyan jutott a zentai távhőszolgáltatás idáig?

Boris Zec zentai ellenzéki képviselő, a Magyar Polgári Szövetség frakciójának a tagja a téma egyik legmakacsabb szószólója, és mivel úgy érzi, eddig sem ő, sem a nyilvánosság nem kapott kielégítő magyarázatot a felmerülő kérdésekre, március 21-én írásban is átadta képviselői kérdéseit a helyi önkormányzat illetékeseinek.

– Ahhoz, hogy a kedves olvasó megértse a kérdéseim lényegét, kénytelenek leszünk egy kicsit visszaforgatni az idő kerekét – nyilatkozta a képviselő a Szabad Magyar Szónak – Történt ugyanis még négy évvel ezelőtt, hogy Ceglédi Rudolf polgármester és Varga Viktor, a Községi Tanács tagja kinyilatkozták, hogy hamarosan megoldódik Zentán a távfűtés kérdése, mert megállapodásra jutottak a belga WindVision céggel, és az új fűtési mód modern, olcsó és környezetbarát lesz. Az erről szóló nyilatkozataik egyébként a mai napig megtekinthetőek a különböző közösségi és videomegosztó oldalakon.  Mint minden felhasználó, úgy természetesen én is megörültem akkor a jó hírnek, az idő múlásával azonban egyre nagyobb lett a csend ekörül a beruházás körül. Most, hogy a legutóbbi választások óta Zentán megerősödött az ellenzék a képviselő-testületben, és már többször is feltette erre a témára vonatkozó kérdéseit, az illetékes tanácstag már kénytelen volt reagálni valamit, legalább szóban. Varga Viktor szerint a WindVision elállt a beruházástól, de nem az önkormányzat hibájából. Ugyanakkor erről több részletet nem árult el. Számomra viszont épp itt kezdődnek a problémák, mert, okleveles jogászként mondom, ha egy nemzetközi cég és egy komoly önkormányzat között jön létre szerződés, a bejelentések szerint mintegy 30 millió euró (azaz 3,6 milliárd dinár) értékben, akkor egy ekkora méretű szerződésnek bizony kötelező eleme kell, hogy legyen a kötbér. Azaz, rögzíteni kell, hogy ha az egyik fél eláll a szerződéstől, akkor milyen módon kárpótolja a másik felet. Mivel itt állítólag ez történt, és mivel az ilyen esetekben szokásos kötbér a szerződés értékének 10 és 20 százaléka között szokott mozogni, jogosan merül fel a kérdés, vajon ez ebben az esetben megtörtént-e? Mert a 30 millió euró 20%-a bizony 6 millió euró, azaz mintegy 720 millió dinár. Csak összevetésként mondom, ez a zentai teljes évi költségvetés mintegy háromnegyede. Ennyi pénzből pedig már szépen meg lehetett volna oldani a jelenlegi távfűtő rendszer felújítását.

Mindezek miatt Boris Zec a következő kérdéseket tette fel írásban Ceglédi Rudolfnak és  Varga Viktornak:

  1. Ha a WindVision mondta fel a szerződést, hol a kötbér? Ha nincs, miért nincs?

  2. Ha esetleg mégis az önkormányzat a hibás a szerződés felmondásáért, akkor kit terhel ezért felelősség?

  3. Ha egyáltalán nincs szerződés, csak szándéknyilatkozat, akkor az önkormányzat miért tévesztette meg a nyilvánosságot azzal, hogy bejelentette, biztos megoldása van a távfűtés problémájának megoldására?

A képviselő egyébként más problémát is lát abban, ahogy az önkormányzat kezelte a távfűtés kérdését az elmúlt idényben. Mint mondja, miután a cukorgyár felmondta a távfűtést, a szolgáltatást kényszerből magára vállaló Elgas Közvállalat úgy oldotta meg a kérdést, hogy lízingelte, vagy kibérelte a cukorgyár két kazánját, egy idényre 18 millió dinárért. Ez már önmagában is egy jelentős összeg, ráadásul a kazánok műszaki állapota – enyhén szólva – nem volt kielégítő, ezért javítani kellett őket. A közvállalat a javíttatást szintén a saját eszközeiből fedezte, ami további 6 millió dinárba került. Márpedig, ha bérlünk valamit, akkor a kibérelt tárgynak, eszköznek kifogástalan állapotban kell lennie, véli a képviselő, aki szerint ezt az összesen 24 millió dinárt szintén lehetett volna a hálózat felújítására fordítani.

Boris Zec a közelgő elnökválasztásra is reflektált. Mint mondja, zentaiként, magánemberként és az MPSZ-frakció tagjaként egyaránt felháborítónak tartja, hogy a VMSZ és Pásztor István elárulta a vajdasági magyarságot azzal, hogy Aleksandar Vučićtyal és a Szerb Haladó Párttal szövetkezett, azaz olyan erőkkel, „amelyek a kilencvenes években kezdték, majd 2012-től folytatták Szerbia kiürítését, csak valamivel perfidebb módon”. Szomorúnak tartja, hogy a VMSZ zentai vezetősége és 11 tagja nem határolódik el ettől a politikai iránytól, a zentai magyarságot pedig arra kéri „ne hallgassanak a VMSZ-re és Pásztor Istvánra, és ne szavazzanak Aleksandar Vučićra, viszont menjenek el szavazni, és saját lelkiismeretük szerint válasszanak egy demokratikus jelöltet”.

Címkék: Pásztor István Elnökválasztás Zenta SZHP Boris Zec