Magyar musztáng vágtat a Mustangok orrán A Ford vadlova kétszer is járt az Empire State Building tetején

1964. március 9-én gördült le a szalagról az első Ford Mustang és rögtön óriási siker lett. Pedig az ifjabb Henry Ford először nem nagyon lelkesedett az ötletért, amit Lee Iacocca alelnök felvázolt neki. Az akkoriban az utakon cirkáló autókhoz képest a Mustang kis méretűnek és túl egyszerűnek tűnt.

Iacocca nem hagyta annyiban és csak megterveztette a kompakt méretű, letisztult formájú Mustangot, amelyet ráadásul viszonylag olcsón, 2320 dollárért lehetett megvenni. Iacocca azt gondolta: a vevőknek elegük van már a több, mint ötméteres, túlkrómozott, óriási jószágokból és egy egészen más alakú, de sportos autót álmodott meg, rövid hátsóval, hosszú motorháztetővel. Úgy tűnt, igaza lett és a Mustang hamar az amerikai autógyártás alapmodelljévé vált, mert olyan áron volt sportos és stílusos, amit mindenki megengedhetett magának. A Mustang kezdetektől gyártósoron készült, nem pedig kézi összeszereléssel. A Falcon alapjaiból indultak ki és a gyártás is ugyanabban a Michigan állambeli Dearbornban folyt, ahol a Falcon készült.

A Mustang bemutatása után valóban vágtatni kezdett, magát a Fordot is meglepte a nagy kereslet. A szalonokban előfordult, hogy összeverekedtek a vevők. 1965-ben már 559 451 darabot adtak el belőle, miközben a Ford jó esetben 100 000 autó eladására számított. Sikerében szerepe lehetett annak, hogy nagyon jól lehetett variálni az autót: több karosszériával, fényezéssel, kerékkel, ülésekkel, műszerfallal, sebváltóval és persze motorral lehetett rendelni, így egyéni ízlésre volt szabható. Kupé és kabrió változatban is kérhető volt, 2,8 literestől 4,7 literesig, hat- és nyolchengeres motorokkal. Rögtön kategóriát is teremtett, és a póniautó innen vonult be az autózás történetébe.

A női vevőkre is nagyon odafigyeltek, nem akarták azt hangsúlyozni, hogy a Mustang kimondottan a férfiaknak készült. De az évek során mégis tipikus macsó férfi szimbólummá vált.

Philip T. Clark, aki a Fordnál tervezőként dolgozott, egyik nap a Tennessee állambeli Nashville-i otthonukból utazott Kaliforniába, ahol művészeti iskolában tanult. Útközben látta a szabadon vágtató vadlovakat és lenyűgözte a látvány. Azonnal elkezdte tervezni az első változatokat a vágtató musztáng logóhoz és bár többször áttervezte, mégis egy magyar szobrász mesterműve virít azóta is a kocsikon, mert Clarké túl magasnak bizonyult ahhoz, hogy elférjen a hűtőrácson.

Charles Keresztes Budapesten született és nagyon korán elkezdett lovagolni, az olimpiai lovascsapatban is benne volt, majd a világháborúban is lovasosztagot vezetett. 1951-ben került az Egyesült államokba és a Fordnál helyezkedett el illusztrátorként. Mivel nagyon jól értett a lovakhoz, nem csoda, hogy amikor 1963-ban megalkotta a „laposabb” száguldó ló gipsz-prototípusát és abból tervezőtársa, Waino Kangas elkészített egy faszobrot, kész is volt a Mustang logó.

És hogy hogy került a ló a tetőre? 1965-ben a Ford úgy döntött, nem lesz elég a Mustangnak egy egyszerű autóbemutató, feltétlen valami szokatlan helyre akarták pakolni az új modellt. A New York-i Empire State Building akkoriban Amerika legmagasabb épülete volt, így jó ötletnek tűnt oda felhurcolni azt. Csak persze sem daruval, sem lifttel nem volt megoldható a dolog, így szétszabdaltak egy Mustangot, lifttel felvitték a darabokat, a tetőteraszon pedig újból összerakták. Hónapokig nézelődött egy fehér Mustang kabrió a 86. emeleti kilátóteraszról New Yorkra.

Amikor a Mustang ötvenedik születésnapját ünnepelte, a Ford eljátszotta ugyanezt egy sárga kabrióval: azt is szeletekben vitték fel az Empire State Building tetejére.