Schön Ignác, a Mester, ahogy a zenei körökben hívták, 59 éves korában, rövid betegség után vasárnap elhunyt. Temetése hétfőn volt Bácsföldváron, s az utolsó búcsú során a Vajdasági Rádió és Televízió megszólaltatta Đorđe Balaševićet, aki éveken át együtt dolgozott Schön Ignáccal, aki az RTV népi zenekarának is a prímása volt.
„Együtt jártuk be a világot, Új-Zélandon is megfordultunk. Ő prímás volt, igazi prímás. Azok az emberek, akiket a betegsége ideje alatt alkalmaztam, hogy helyettesítsék, ők olyan emberek voltak, akik megpróbáltak úgy hegedülni, ahogy azt ő tette. De senki nem tud úgy hegedülni, mint Schön. A legbecsületesebbek azok voltak, akik azt mondták: nem tudok én úgy hegedülni, nem tudom én Schönt utánozni.
Volt benne egy több százéves szomorúság, ami a cigányságra jellemző. Lehet valaki azt mondaná, hogy romák, de én a cigány kifejezést nem tartom sértőnek. Az ő szomorúságát nagyon jól alkalmazta, illesztette bele a harmóniába. Az én nagymamám magyar volt, s neki köszönhetem azt a szinkópát, amit nem lehet lefordítani. Más zenészek, akikben nem csörgedezett magyar vér, nem tudták megcsinálni azt a szünetet, amit én igen.
Amikor találkoztam Schönnel, akkor a dalaim teljesen megváltoztak, mivel ő pontosan tudta, hogy én mit szeretnék. Dr. Balázsnak hívott, s azt mondta, az az én szerencsém, hogy nem tudom eljátszani azt, ami a fejemben van. Én meg úgy gondoltam, az én szerencsém az, hogy ő viszont pontosan tudta mi van a fejemben és el is tudta játszani. Ami az én alkotásomat illeti, azt hiszem itt most egy nagy történet végére pontot kell tenni, ami a hegedűt illeti.
Azt hiszem, olyan prímást mint ő, soha többé nem fogok találni, akit ilyen érzelmekkel áldott meg a sors és aki ilyen karizmatikus egyén volt.
Ez most itt, ebben a kis falusi temetőben egy szomorú helyzet, ahol a történet véget ér, ahonnan továbbáll a cirkusz.
https://www.youtube.com/watch?v=A5P0BdwAiKQ
Sokan nem is tudják, hogy Schön hány embert állított talpra a zenéjével. A nézők imádták, mindig ő kapta a leghangosabb tapsot. Mint ahogy mindenki aki tehetséges, ő is kemény fejű volt, s úgy gondolom, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy korábban elbúcsúzott tőlünk. Talán élhetett volna még, talán gyógyíthatta volna még magát, de… Két évvel ezelőtt, amikor közös koncertünk volt a horvátországi Varasdon, akkor már tudtam, hogy nem lesz több, az lesz az utolsó. Úgy érzem, kicsit korán adta fel a küzdelmet. Nagyon sajnálom, hogy többet nem lesz közös fellépésünk és azt is, hogy nem készítettünk több közös dalt.
Nem vagyok szomorú, megesik ez. Senkinek nem sikerült ezt még megúsznia, örülök, hogy sok közös emlékünk van és annak is, hogy eljöttek a zenekar tagjai, itt van Duja, itt van Bunford Gabi és Belgrádból is érkeztek, s olyan napok vannak mögöttünk, amelyeket együtt éltünk át” – mondta Balašević az RTV-nek.
