Vulgárisba, nyomdafestéket nem tűrő minősítések tömkelegébe csapott át a napokban a vajdasági magyar Facebookozó közélet, amelyek célpontja a VMSZ, pontosabban a párt azon döntése, hogy Aleksandar Vučićot támogatják az elnökválasztáson. A VajdaságMa emiatt honlapján a kommentelés felfüggesztését fontolgatja, a Szabad Magyar Szó adminját pedig, aki arra kérte a hozzászólókat, hogy használjanak válogatottabb és szalonképesebb kifejezéseket, szintén melegebb égtájakra küldték el. A hozzászólók indoklása: ezen a szinten már csak úgy lehet felrázni a népet, ha ilyen agresszív és szókimondó az üzenet.

Ilyen „alaphang” után az egzisztenciális bizonytalanságba, letargiába, reménytelenségbe fásult polgárok számára már csak olaj volt a tűzre a Délhír portál cikke, akik Ökrész Rozáliát a Magyar Szó igazgatóját idézték. Ő az MNT csütörtöki ülésén ugyanis arról beszélt, hogy divattá vált az elköltözés. Szó szerinti idézet:

„A lapban közölt írások azt igyekeztek bemutatni, hogy a már szinte divattá váló elköltözés helyett, sokan itthon keresnek és találnak megoldást családjuk boldogulására.”  Ezzel az igazgatónő, aki a VMSZ aktív tagja, nem mondott újat, csak továbbvitte a pártvezetés álláspontját ebben a kérdésben, amit Pásztor István alapozott meg, aki a 2014-es tusványosi szabadegyetemen ezt mondta: „Tény az, hogy jórészt a megélhetés miatt vándorolnak ki az emberek, de bizony azt is látni kell, hogy ott olyan munkákat vállalnak el, amelyeket itthon hetykén visszautasítanak.”

Ha a korábbi napokban Vučić támogatása bombarobbanást okozott a reakciókban, akkor Ökrész „egypercese“ olyan atomrobbanást idézett elő a cikk Facebook posztja alatt, amelyekért egy vulgaritást szankcionáló országban komoly börtönbüntetést is kiróhatnának.

Az elvándorlás elnyűhetetlen és megoldhatatlan témájával kapcsolatban az a nagyon visszatetsző, hogy azok nevezik azt divathóbortnak, azok szerint mennek el innen az olyanok,  akiknek itt büdös a munka, és azok győzködnek mindenkit arról, hogy milyen jól lehet érvényesülni itthon is, csak akarni kell, akiknek a feneke alatt kényelmes bőrfotel van.

Ökrész Rozália igazgatóként valószínűleg nem kis összeget visz haza, ami elmondható parlamenti képviselőinkről, a különböző intézetek és alapítványok igazgatóiról, vezetőségi tagjairól, akik többségének nyilván havi szinten bejön az ezer euró körüli összeg, néhányukat céges autó, sofőr furikázza. Félreértés ne essék. Kellenek magyar igazgatók, intézményvezetők és őket meg is kell fizetni. Az a visszatetsző, hogy ők, akik egzisztenciálisan vastagon be vannak biztosítva, azzal becsmérlik és alázzák meg az átlag magyar embert, hogy annak büdös a munka, divatból elvándorol, pedig itt is micsoda nagy érvényesülési lehetőségek vannak. Már akinek. Mert gondolom, ha a zentai építészmérnöki diplomával rendelkező szakember bemenne a VMSZ irodába, hogy akkor ő érvényesülni szeretne, van-e egy igazgatói hely a részére, gyorsan ki is jönne onnan. Igazgatói megbízás nélkül.

Aki érvényesülni tudott, akinek a hátsó fele alá kényelmes bőrfotelt toltak, mert a párt minden regulatíváját végrehajtotta, a kezét jókor emelte, intézményét kitakarította a „bomlasztó” elemektől, jól tenné, ha felemelkedne a süppedt ülőalkalmatosságból, kinézne az irodája ablakán és meglátná, a túloldalon hogy élnek az emberek. Ha fogalmuk lenne arról, hogy milyen munkanélküliként két gyereket iskolába járatni, közben a számlákat is fizetni és attól rettegni, hogy holnap kikapcsolják a villanyt, nem lesz az asztalon ebéd, ezért elmenni egy másik országba a puszta megélhetés miatt, akkor nem aláznák meg újra és újra a magyar embereket.

Háborús múltú elnökjelöltek dicsőítésével, a kisemberek lenézésével és 1,2 millió eurós pártszékház vásárlással.

(Vendégszerző: Barczai Dávid)