Nem mindennapira sikeredett Donald Trump megválasztott amerikai elnök első sajtóértekezlete szerdán New Yorkban. Miután hónapokig bírálta választási ellenfelét, Hillary Clintont, amiért az nem tartott gyakori sajtóértekezleteket, ő maga is fél évet várt, hogy szembenézzen az általa válogatott szavakkal becsmérelt újságírókkal. Mégsem jött be a gondos időzítés (pont akkor folyt a szenátusban a külügyminiszterjelölt milliárdos kőolajigazgató „fél-milliárdos” Rex Tillerson meghallgatása, amelyet Trumpék ki akartak iktatni a médiából, mert tudták, hogy kínos lesz), mert éppen előző nap robbant a hírbomba a következő elnököt kompromittálni tűnő moszkvai kapcsolatairól és állítólagos prostituált-ügyeiről.
Trump stábja így kénytelen volt a sztár helyett a Fehér Ház leendő sajtótitkárával nyitni, aki főnöke nevében felháborítónak és felelőtlennek nevezte a kiszivárogtatást. CNN- és BuzzFeed-ellenes kirohanását később Trump is megismételte, akárcsak azt az üres magyarázatot, amivel rögtön az elején bizonyítani próbálták, hogy a kapcsolattartóként megnevezett emberük nem járt a nyár végén Prágában: Trump bekérte az útlevelét és abban nem volt cseh pecsét. Amerikában persze kevesen tudják, hogy ha valaki valahol belép a schengeni területre, akkor azon belül már „pecsét” nélkül mozoghat.
Trump maga is egy közönséges hazugsággal kezdte beszédét, mondván, hogy „Ismerős környezet számomra a sajtóértekezlet, hiszen szinte naponta szoktunk ilyet tartani. Azt hiszem, valószínűleg éppen a sajtóértekezletek miatt nyertem el a jelöltséget.” Hozzátette viszont, hogy „azért hagytuk abba, mert elég sok pontatlan hír jelent meg rólunk”…
A magyar olvasó aligha érzékelhette az elmúlt másfél év folyamán – mert a pesti közszolgálati média állami parancsra Clinton-ellenes volt –, hogy Trump aranyköpései, nagyot mondásai, a fél világot becsmérlő szentenciái naponta megtömték az amerikai sajtót és különösen a tévécsatornákat. Gondos számítások szerint mintegy kétmilliárd dollárnyi műsoridőt kapott ingyen. Ha alkalomadtán rá is mutatott valaki egyes kijelentéseinek teljes megalapozatlanságára, akkor is az ő szavai – nárcisztikus öntömjénezése és a vetélytársak folytonos lekicsinylése, gúnyolása, valamint a kisebbségek és az egész világ elleni kirohanásai – uralták a sajtót. Az amerikai közönséget egyáltalán érdeklő világból kizárólag Oroszországot és Izraelt nem bírálta soha.
A sajtóértekezlet legemlékezetesebb részlete az volt, amikor a CNN hírtévé többszöri sértegetése nyomán annak az első sorban ülő riporterével éles szóváltásra került sor:
–Minthogy bennünket támad, feltehetünk egy kérdést?
–Tessék! [Trump rámutat egy riporterre.]
–Megválasztott elnök úr! Mivel a mi hírszervezetünket támadja…
–Nem maga! [Trump nyilván másvalakire mutatott.]
–Ad nekünk is esélyt?
–A maguk hírszervezete borzalmas.
–Uram, ön a mi hírszervezetünket támadja. Adna hát nekünk is esélyt, hogy feltegyünk egy kérdést? Uram, tudna vajon…
–Csönd!
–Megválasztott elnök úr! Meg tudná mondani…
–Másvalaki kérdez. Ne legyen goromba! Ne legyen goromba!
–Megengedne nekünk is egy kérdést, ha már támad bennünket? Adna nekünk egy kérdést?
–Ne legyen goromba! Nem, nem adok maguknak kérdést. Nem adok maguknak kérdést.
–Kijelentheti-e…
–Maguk álhírek[et terjesztenek]! Tessék! [Trump ismét másvalakire mutat.]
–Uram, ki tudja-e jelenteni egyértelműen, hogy senki… nem… Megválasztott elnök úr, ez nem helyénvaló…
A jelenlévők döbbenten figyelték a szóváltást, egy leendő elnök részéről soha nem látott durvaságot. (Ennek a jegyzetnek a szerzője másfél évtizedig járt a Fehér Ház sajtóértekezleteire mind republikánus, mind demokrata elnökök alatt. Kemény viták is kialakultak néha, de mindkét fél mindig tisztelettel viseltetett a másik iránt.) Egyes kollégák hangos morajlással adtak kifejezést elégedetlenségüknek – ám Trump saját munkatársaival töltötte meg a termet (a sajtóértekezletet a New York-i Trump-főhadiszállás előcsarnokában tartották!), így aztán volt egy tapsbrigád, amelyik éppen a legdurvább kijelentéseit jutalmazta. (Az újságírók nem szoktak tapsolni politikusoknak.)
Képernyőfotó Trump 2017. január 11-ei sajtóértekezletéről. A mellette álló asztalon látható borítékok és papírok állítólag a Trump cégbirodalom vezetésének a tulajdonos fiaira való átruházásáról szólnak, ám a sajtónak nem engedtek azokba betekintést. Az előtérben a CNN riportere, akit a leendő elnök legorombított.
A szomorú történethez érdemes tudni, hogy a CNN nem is közölte a Trump állítólagos moszkvai kapcsolatairól és a prosti-egzibicionizmusáról szóló részleteket, hanem csak beszámolt arról, hogy a négy legfontosabb hírszerző ügynökség vezetője 8az országos hírszerzési igazgató, valamint a CIA, az FBI és az NSA igazgatója) előző héten először Obamát, majd Trumpot is tájékoztatta egy kétoldalas függelékkel arról, hogy létezik róla egy kompromittáló szándékú anyag, amely már vagy fél éve politikusi közkézen forog Washingtonban. Magát a 35 oldalas jelentést a BuzzFeed nevű hírportál tette közzé, ma is olvasható, beleértve a moszkvai prostituáltakkal állítólag megrendezett „aranyesőt”.
A választási kampány alatti harcokban a Hillary Clintonról terjesztett álhírek rendkívül fontos szerepet játszottak, míg Trumpot kizárólag saját intoleráns szavai kompromittálták vagy jellemezték. Most azonban, amikor egyetlen állítólagos álhír őróla is megjelent, gorombán nekiment a hírszerzőknek és az általa különben is mindig „undorító senkiháziaknak” tartott sajtónak. Egyszerűen azért, mert nem viseli el a kritikát, az ellentmondást, azt, hogy egyesek szerint nem ő a legszebb és a legokosabb a világon. Ezen a sajtóértekezleten is ilyesmiket mondott magáról: „Én leszek a legnagyobb munkahely-létrehozó, akit Isten valaha is teremtett.”
Trump továbbá keményen bírált féltucat politikust meg országot – egyedül Oroszországról nem mondott semmi rosszat. Elismerte ugyan – most először –, hogy „valószínűleg” az oroszok hekkelték meg a Demokrata Pártot, de azonnal hozzátette, hogy az a párt hibája, mert „nem volt elég jó védelmük”, miközben a republikánusoknak volt, mert ő azt úgy parancsolta.
Putyinnal kapcsolatban két érdekes megjegyzést tett. Először gyengéden megfeddte, hogy „nem kellett volna” hekkelnie, de gyorsan megjegyezte, hogy mások is azt csinálják, például Kína, amelynek titkosszolgálatai 22 millió személyi adatot lemásoltak egy amerikai kormányhivatal gépeiről.
A másik Putyin-célzás még érdekesebb, és ismét csak Trump határtalan önteltségét tükrözi: „Ha Putyin kedveli Donald Trumpot [így, harmadik személyben, önmagáról], akkor mit gondoltok, emberek? Azt úgy hívják, hogy előny, nem hátrány.” Üzletember lévén azonban Trump pénzügyi nyelvet használt az utóbbi két kategóriára (eredetiben: „That’s called an asset, not a liability.”), tehát a szó szerinti fordítás ez lenne: „Azt úgy hívják, hogy aktíva, nem passzíva.” Mellesleg az aktíva (asset) szó angolul azt is jelenti, hogy „beszervezett ember”, „informátor”, „besúgó”, „kém”. Trump nyilván nem erre gondolt.
Mindenesetre megtudtuk tőle azt is, hogy Putyin nem fog többet hekkelni. „Oroszország sokkal nagyobb tisztelettel fogja kezelni hazánkat, amikor én állok az élen, mint amikor más emberek vezették. Meglátják, Oroszország jobban fogja respektálni országunkat. Nem kellett volna azt csinálnia [hekkelnie]. Nem hiszem, hogy ezután is csinálja majd.”
Trump csak tudja – az autokraták mindig nagy becsben tartották egymást.
Ja, és még valami: az amerikai közszolgálati média munkatársainak a minap megtiltották, hogy saját személyes(!) kapcsolatiháló-oldalaikon Trump-ellenes tartalmakat osszanak meg.
Pofázni és másokat becsmérelni ezután csak Trumpnak szabad? Amerikába (is) megérkezett az illiberális demokrácia? Kit érdekelnek az alkotmányos jogok, ha azok a vezért (is) korlátozzák!? Láttunk már ilyet – és nem jó vége lett.
