Búcsú a Roma Parlamenttől

November 2-án, szerda délután négytől a józsefvárosi Tavaszmező utcában, illetve utána a Dankó utcában nyilvános gyászszertartáson vesz búcsút a Magyarországi Roma Parlament az állam által feltört, kirabolt és ledózerolni tervezett székházától, ahol 25 éven át működött. Az állami terrornak, amely megszüntette a Népszabadságot, a Roma Parlament felszámolása a következő állomása. Történik ez hazug, mondva csinált indokkal (életveszély), miközben kormányrendelet jelenik meg, hogy szükség van az épületre – csak másnak.

A búcsúszertartásra várjuk mindazokat, akiknek fontos volt a magyar demokrácia, amelynek a hazai cigányság is része volt, és fontos volt a több mint negyed évszázados Roma Parlament. Kiemelten számítunk mindazok megjelenésére, akik a Roma Parlament és a korábban évtizedekig itt működő Amaro Drom „családtagjai” voltak, így várjuk:

• az ösztöndíjas és táborozó diákjainkat;
• a színpadjainkon föllépő zenekarokat, muzsikusokat, előadóművészeket;
• az Amaro Dromban publikáló újságírókat, költőket, írókat, kritikusokat, elemzőket, tudósokat;
• a képzőművészeket, akik az épületünk történelmi falain állítottak ki;
• akiknek jogi-szociális segítséget, képviseletet nyújtottunk az elmúlt évtizedekben,;
• mindazokat, akik részt vettek társadalmi-közéleti rendezvényeinken, politikusképző műhelyeinken, ezen belül a példa nélkül álló Roma Akadémián;
• várjuk korábbi és mai tagságunkat, szervezeteink vezetőit, szeretett munkatársainkat, és mindazokat, akiket inspirált a Roma Parlament, akiknek szervezetei, közösségei belőle nőttek ki!

A Józsefvárosi Önkormányzat az elmúlt években többször kísérletet tett már arra, hogy elűzze az egyedüliként fönnmaradt független, rendszerkritikus, a romák egymás mellé állásáért küzdő ernyőszervezetet. Legutóbb 2011-12-ben, amikor végül bíróság állapította meg, hogy az önkormányzatnak a kilakoltatás végrehajtására vonatkozó keresete nem megalapozott, mivel a Roma Parlament nem tartozik sem a tulajdonosnak, sem a közüzemi vállalatoknak. Ekkor az önkormányzat elállt a pertől, azonban ígérete ellenére – tartozásra hivatkozva egyoldalúan és törvénytelenül –fölmondott bérleti jogviszonyunkat nem állította helyre, amivel elérte, hogy „jogcím nélküliek” lettünk saját székházunkban. Ezáltal kizártak mindenféle pályázási lehetőségből is. Ezek után a szervezet vezetése és tagsága a kényszerűen lecsökkentett működés fenntartási költségeit – képzőművészeti galéria, ülések, konferenciák, zenei programok – magánjövedelmeiből fedezte.

A Kormány 1785/2014. (XII. 18.) határozata rendelkezik egy új Fővárosi Roma Kulturális és Módszertani Oktatási Központ létrehozásáról. (A jelenleg azonos nevű, a főváros fenntartásában „működő”, semmilyen érdemi tevékenységet nem végző intézmény is egy gyarmatosító hadművelettel, a korábban Zsigó Jenő által vezetett, nemzetközileg elismert Cigány Ház beolvasztásával jött létre. Mivel a központ jelenlegi épülete Józsefvárosnak a jobb módú „törzsszavazók” lakta Palotanegyedében, a Szentkirályi utcában található, annak felújításához nem járult hozzá a fideszes vezetés, így az erre szolgáló pénz visszament a költségvetésbe. Ez a közel egymilliárd forint az „induló tőkéje” a kormányhatározat végrehajtásának.)

Hogy az új intézményt a Roma Parlament romjain gondolták el, arról másfél éve hallottunk először. A tárgyalásba bevont szakértők számoltak be róla: Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója – máig nem világos, mi köze a roma kultúrához…– és Kocsis Máté józsefvárosi polgármester, a Roma Parlamentnek is székhelyet adó Tavaszmező u. 6. alatt tervezi megépíteni a központot. Múlt év júliusában fölkerestük a polgármestert, hogy szíveskedjen bevonni minket is az egyeztetésbe – megígérte, de nem hívták meg a szervezetünket. Decemberben mi szerveztünk szakmai konferenciát a témában, mi meghívtuk a polgármestert és az illetékes helyettes államtitkár asszonyt, ők azonban nem jöttek el. Ezen a tanácskozáson „Elvetélt álmok” címmel fotósorozatot mutattunk be arról az összesen 19 roma civil kezdeményezésről, amely az elmúlt közel négy évtizedben 19 különböző helyszínen (épületben) álmodta meg a roma kulturális autonómia intézményeit (roma színház, múzeum, országos kulturális és művészeti központ, Fővárosi Cigány Ház elhelyezése stb.), 100%-os kudarccal. Részletesen bemutattuk a huszadikat is, azt a kiváló építészeti koncepciót, amit 2009-ben a Roma Parlament szakemberei más civil szervezetekkel karöltve terveztek meg, s amely a Tavaszmező utca 4-6. alá egy saját kulturális, közösségi centrum kialakítását célozta. (A műhelymunkát a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának tanára vezette: négy építészhallgatójával és a Corvinus Egyetem tájépítész-hallgatóival együtt készítették el a koncepcióterveket. Lehet, hogy a NER a mi terveink alapján építi meg a Roma Centrumot, de előtte „legéppuskáz” minket?)

Kezdeményezéseinkre a hatalom egy, az ingatlan elhagyására felszólító levéllel reagált.

Majd a kerület fideszes roma önkormányzati vezetőjének közbenjárására fölajánlottak öt darab használhatatlan – a kerületen kívüli, többnyire kicsi és dohos, vagy távoli és fönntarthatatlan – helyiséget, melyeket elutasítottunk. 2016. április 14-én levelet írtunk az emberierőforrás-miniszternek, a főpolgármesternek és a kerület vezetésének, melyben kértük, hogy vagy hagyják meg jelenlegi székhelyén a Roma Parlamentet, és a helyi önkormányzat kössön velünk újra hosszú távú szerződést, vagy biztosítsanak legalább hasonló nagyságú, azonos minőségű, rendezvényeinkhez, ill. több mint 200 darabos festménygyűjteményünk tárolására, kiállítására alkalmas feltételekkel bíró, jól megközelíthető másik ingatlant.

A levelünkre 2016. május 9-én Czibere Károly az EMMI „társadalmi felzárkóztatásért felelős” államtitkára válaszolt. Levelében leszögezi, hogy a Tavaszmező u. 6. alatt lesz a „Fővárosi Roma Központ”. Továbbá: a központ „céljával egyetért az a neves roma művészekből álló védnöki grémium is, amelyet Balog miniszter úr kért fel a cél támogatására, és a 2016. július 18-án megtartott védnöki vacsorán tájékoztatott a részletekről”.

Az új ingatlanra vonatkozó kéréseinket az önkormányzat meg sem próbálta teljesíteni. Ráadásul olyan feltételeket állított, amilyeneket nem vállalhattunk: megkaphatja helyettünk a Rádió C volt Teleki téri – céljainkra egyébként alkalmatlan – stúdióját a helyi roma önkormányzat, és mi tőle bérelhetjük tovább.

Egyértelművé vált számunkra, hogy a politika részéről a Roma Parlament eltüntetése, nem pedig az elhelyezése a cél. Ezért nem volt tisztességes kommunikáció, megállapodási szándék, legfeljebb üzengetés – valódi párbeszéd helyett.

Czibere Károly minden levelében szerepelt: „célja a minisztériumnak és az önkormányzatnak is, hogy a Tavaszmező u. 6. szám alatti ingatlan állami tulajdonba vétele megegyezéssel menjen végbe. (…) A leírtak alapján nem gondolom azt, hogy egyeztetés nélkül döntene bárki az Önök sorsa felől. Reményeink szerint mihamarabb sikerül megoldást találni szervezetük elhelyezését illetően.” (2016. augusztus 15-én kelt levél.)

Két héttel később a sajtóból szereztünk tudomást arról, hogy bírói úton tesz kísérletet az önkormányzat a Roma Parlament utcára pakolására. (http://mno.hu/belfold/kirakjak-a-magyarorszagi-roma-parlamentet-1359578)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján józsefvárosi önkormányzati hivatalnokok karhatalommal föltörték, majd kiürítették és lezárták a Roma Parlament bírósági per alatt lévő székhelyét. Az akció hivatalos indoklása az épület állítólagos életveszélyessége volt. Ehhez képest másnap megjelent a kormány.hu oldalon, hogy létrehozzák a Cziffra György Roma Oktatási és Kulturális Központot, amelynek székhelye a Tavaszmező utca 6-ban lesz. Mint olvasható volt: „a Józsefvárosi Önkormányzattal egyeztetve esett a választás a Tavaszmező u. 6. szám alatt található ingatlanra, amelynek kiürítését az önkormányzat vállalta.” Így nem csoda, hogy az „életveszély” elhárítását követően sem léphettünk be a székházunkba! Szellemi és kulturális vagyontárgyainkat, a képzőművészeti közgyűjteményt, az irattárat, a pénzügyi dokumentációt, a 25 év alatt fölhalmozott értékeinket a kizárásunkkal, törvénytelenül leltározták, és általunk ismeretlen helyre szállították.

Vagyontárgyaink és irattárunk védelme érdekében tárgyalást kezdeményeztünk Kocsis Máté józsefvárosi polgármesternél, de válaszra sem méltatott minket.

Megállíthatatlannak látszik a folyamat, miszerint Magyarország illiberális (más megfogalmazásban maffianisztikus, diktatórikus) állama erőszakkal lerombolja a polgárjogi mozgalom 25 éves történelmi falait, és gyarmatosítja kulturális és szellemi örökségét. Korporatív rendszerében maga épít (kis alapterületen, sok pénzért) kormánypárti kulturális és közéleti központot, melynek védnöki testületében a maga képére formált szervilis roma értelmiség foglalhat helyet.

Bármennyire fájdalmas, várható volt. A Roma Parlament nem parolázik a magyar önkényuralommal, határozottan szemben áll vele, a köztársaság hívei vagyunk! A sok száz településen kirekesztett, a Székesfehérvárról kiebrudalt, a miskolci Számozott utcákról Kanadáig űzött romák mellett vagyunk! Sorsuk a mi sorsunk is: mi is üldözöttek vagyunk.

Ebben a helyzetben el kell búcsúznunk a Roma Parlamenttől, a kovácsoltvas lépcsődíszektől, a stukkóktól, a homlokzaton máig látható ’56-os golyóktól, a lépcsőházi freskótól, a színpadtól, a színháztermünktől, a Házunktól. De az abban képviselt polgárjogi forradalmi eszméktől nem búcsúzhatunk el mindaddig, amíg meg nem valósul álmunk, a romák egyenlő méltósága, esélye a polgárosodásra!

 

Horváth Aladár és Zsigó Jenő

Magyarországi Roma Parlament