A camera obscura vagyis a lyukkamera már az arabok által is ismert eszköz volt a fény alkotta kép megörökítésére. A vegyészet és a technika fejlődése aztán a XVIII. századra tette lehetővé a mai fényképészet feltalálását és kidolgozását. Két francia vegyész, Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találta ki azt a képrögzítési eljárást, ami azóta dagerrotípia néven vonult be a történelembe. Az igazi ász kettejük közül Niépce volt, lényegében ő találta fel a fotózást. A legelső fényképet is ő készítette, de anyagi okok miatt társulnia kellett Daguerre-rel. Tíz évre szóló szerződést kötöttek, de sajnálatos módon Niépce négy éven belül meghalt és a neve feledésbe merült. Daguerre tovább dolgozott és 1839-ben eladta találmányt a francia államnak. 1839. augusztus 19-én a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia nyilvánosan ismertette a dagerrotípia technikáját, ezzel közkinccsé téve azt. Ezért ez a nap lett a fényképészet születésének napja és ezért választották a fotózás világnapjának is.

Daguerre maga készített és ajándékozott 1839-ben egy képet Apponyi Antalnak, a Habsburg Birodalom párizsi követének, amely ma az Országos Műszaki Múzeumban van.

A dagerrotípia hátránya az volt, hogy nem lehetett sokszorosítani, csak egyedi példányok készülhettek. Több másolat készítését az angol William Henry Fox Talbot dolgozta ki, majd szabadalmaztatta 1841-ben, ezt az eljárást hívjuk kalotípiának vagy talbotípiának.

A fenti, Niépce által kattintott első fénykép a Kilátás a dolgozószobából címet kapta és jelenleg a texasi Austinban van elhelyezve egy különleges kiállítóteremben, ahol remélhetőleg még hosszú időre megőrzi minőségét. Készítésének nincs pontos dátuma, 1826-ra vagy 1827-re tehető.

A magyar fotográfiának külön napja van, mégpedig augusztus 29. Vállas Antal 1840-ben, ezen a napon mutatta be a Magyar Tudós Társaság előtt, hogyan készül a dagerrotípia.