A februárban napvilágot látott új oktatási törvénytervezet közvitájára május végén – június elején került sor, s még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mi az, ami benne marad és mi az, ami végül kikerül belőle. Júniusra ígérték ennek a törvénynek a parlamenti megszavazását, de (megnéztem szombaton a szkupstina hivatalos honlapján) még a parlamenti procedúrába sem került bele, tehát a tanévet nélküle kezdjük, ami több szempontból is problémás lehet.

A kormány átalakítását túlélő oktatási miniszter hű maradt a korábbi időszakban mutatott önmagához, hiszen nap mint nap megszólal a sajtóban, s gyakran teljesen ellentmondásos dolgokkal áll elő. Áprilisban azt nyilatkozta, hogy egészen biztosan nem lesznek elbocsájtások a tanügyben, a minap pedig attól hangos a sajtó, hogy 1200 pedagógus kaphat végkielégítést, de 2000 körül van azoknak a száma, akik munkafelesleggé válnak szeptembertől. Péntek délelőtt a Pink televízión (hol máshol, olvasóink számára elárulom, hogy az információk ott jelennek meg először, jó nagy késéssel érkeznek meg az iskolákba) Šarčević miniszter már 3000 felesleges tanárról beszélt és bejelentette, hogy a végkielégítés összege ezer euró körül mozog majd (hogy viccesebb legyen, egyes hírforrások 8000 euróról számoltak be, ami valljuk be reálisabb. Hogy mit mondott a miniszter valójában, azt most még nem tudjuk…).

Mi, akik már jó ideje nézzük a szürreális eseményeket, még emlékszünk, hogy úgy tíz évvel ezelőtt 5000 eurós végkielégítést vehettek fel még azok is, akiknek megvolt a nyugdíjhoz a feltételük, s még az is előfordult, hogy valaki felvette a végkielégítést és egy másik településen újra munkába állt a tanügyben, mert senki sem követte le a dolgokat. De kanyarodjunk vissza az előzményekhez.

Március 29-én (csak emlékeztetnék, hogy április 2-án elnökválasztás volt), a miniszter 15%-os béremelést jelentett be az oktatásban, amelynek első részét a júniusi fizetéssel kapják a tanügyi dolgozók. Pár napja megjött a júniusi fizetés, de emelésnek semmi nyoma. Jó, tudjuk, nem tőle függ, de akkor miért van kényszere ígérgetni, és egyáltalán mi az, ami a miniszter hatásköre? Az elmúlt hónapokban csak a tanügyben történt bejelentések, események botrányszámba is mehetnének, ha a társadalom ingerküszöbe ezt megengedné. Mivel azonban naponta többször bombáznak minket képtelenebbnél képtelenebb dolgokkal, egyszerűen valamiféle önvédelemből elsiklunk a nyilatkozatok és az intézkedések fölött. Vajon hol a végső tűréshatár?

 

 Új tantárgyak

Az olvasók bizonyára értesültek már róla, hogy szeptembertől az ötödik osztályosok új oktatási program szerint tanulnak majd. Több tantárgy programja változik, választható tantárgyból kötelezővé alakul a Számítástechnika és informatika, a Műszaki és informatikai oktatás programja és elnevezése változik (Technika és technológia), ezen kívül a Testnevelés átalakul Testnevelés és egészségügyi neveléssé, valamint megszűnik a Sport nevű tantárgy (3. tornaóraként ismerik a szülők). Ehelyett az iskolaköteles másfél óra heti sportaktivitást szervezni. Látnunk kell, hogy a tornatanárok eleve vesztesei a történetnek, de lehet, hogy a gyerekek is, mert ennek megszervezése korántsem zökkenőmentes, például amikor két váltásban járnak, vagy amikor utazók a diákok. Az új tantárgyak programja 8 napja látott napvilágot, tegnap lépett életbe (SZK Hivatalos Lapja 110-00-142/2017-04), de az iskoláknak még nem küldték ki. Úgy tűnik a tanerő megtakarítása lehetett a legfőbb szempont ebben a változtatásban, hiszen a sokféle választható tantárgy ezennel megszűnik (bár szakkör formájában továbbra is tartható, de az már a közvetlen óraszámba nem számít bele) és csökken a testnevelők óraszáma is. Róluk a napokban kért a minisztérium adatokat és képzésekre kell számítaniuk augusztus folyamán. Vajon zökkenőmentesen beindulnak-e szeptemberben az új tantárgyak?

Programok, oktatási csomagok

Februárban az iskolák e-mailben útmutatást kaptak a szexuális erőszak témakörében elkészült oktatási csomag gyakorlatba iktatásához. Ezúttal a média késett két hónapot, hiszen április folyamán tört ki a botrány az említett csomagokkal kapcsolatban. Jobb helyen a miniszter önként távozott volna, hiszen a program megalkotásába egyáltalán nem avatta be a gyakorló pedagógusokat. A téma több mint szükségszerű oktatási és nevelési intézményeinkben, de a miniszter ismerhette volna a közgondolkodást, tudnia kellett volna, hogy a terepet „elő kell készíteni”. A program megalkotóit igazi lincshangulat és boszorkányüldözés fogadta a bulvármédiában (amelyet nehéz elválasztani a közmédiától immár) és a konzervatív körökben egyaránt. Több hetes botrányhangulat után a csomagot előbb módosítani akarták, majd teljesen visszavonták. Jelen állás szerint a témával az egészségügyi nevelés keretében a testnevelő-tanárok foglalkoznak majd. Néhány éven keresztül a Tartományi Sport- és Ifjúsági Titkárság Reproduktív egészségtan címmel támogatott egy programot, de pont az említett ellenállás miatt középiskolások körében valósult meg csak. Bár a szerzők tisztában voltak vele, hogy előbb kellene, de a 16 évesek esetében már nem kellett szülői hozzájárulás, s a serdülők szívesen vettek részt a foglalkozásokon. Sajnos a programot a haladópárti tartományi kormány eltörölte.

Forog-e Dositej a sírjában?

Sokan meglepődtünk szerdán, amikor délután terjedni kezdett a közösségi hálón az új oktatási törvény tervezete. Lassan kikristályosodott, hogy a javaslatot előkészítő munkacsoport küldte el a szakszervezeteknek, mert pénteken tárgyalnak az Oktatási Tudományügyi és Technológiai Minisztérium képviselői a tanügyi dolgozók reprezentatív szakszervezeteivel. Az érdekképviseletek azonnal a nyilvánosság elé tárták a készülőfélben lévő törvényt.

A napokban kaptak az iskolák egy értesítést, hogy a jövő tanévtől kezdve minden 4. és 6. osztály havi egy alkalommal a biztonságról hallhat előadást, rendőrök tolmácsolásában, az osztályfőnöki órák keretében. Akár üdvözölhetnénk is a kezdeményezést, de ha épp spórolni akarunk, miből fizetjük majd a rendőröket? Inkább a rendőrség pótjövedelemhez juttatása tűnik célnak és nem a biztonság fokozása. A témák ugyanis olyanok, amelyek eddig is szerepeltek a tantervekben. A közlekedésről, a drogfogyasztás káros hatásairól, a tűzvédelemről, elsősegélyről hallhatnak majd tanulóink. Arra külön kíváncsi vagyok, hogy lesznek-e magyar ajkú rendőrök!?

Közben mindenki a gyerekek lelkét akarja menteni. Előbb Novak Đoković Mind Up elnevezésű programja került be néhány belgrádi iskolába a szülők megkérdezése nélkül, a napokban pedig maga az elnök ígérte meg Nick Vujičićnek, hogy a gyerekek számára megalkotott programja bekerül a tanintézményekbe (Hogy kivel egyeztetett erről, nem tudjuk.). Időközben a diákok egyre kevesebbet mozognak, egyre rosszabbul teljesítenek, tetőzik az erőszak és a kilátástalanság, történelmi csúcson az elvágyódás. Azt hiszem a gyerekeknek egészséges környezetre, békés családra, elégedett szülőkre, sportolási lehetőségekre, rendezett társadalomra, korrekt iskolarendszerre, jövőképre van szüségük. Lehetővé tesszük-e számukra valaha is?

Záróvizsga és érettségi

A nyolcadikosok záróvizsgájának eredményei alapján a miniszter drákói büntetéseket helyezett kilátásba azoknak az iskoláknak, amelyekben szabálytalanságok tapasztalhatóak (még egy boszorkányüldözés). Néhány körzetben ugyanis kiugróan jók az eredmények, de vannak iskolák is, amelyek mutatói elütnek a többség statisztikai mutatóitól. A „terepről” érkeznek a hírek, hogy valahol mobiltelefon segítségével érettségiztek, hogy a tanárok, esetenként igazgatók segítettek a diákoknak. A miniszter már azt is kilátásba helyezte, hogy jövőre térfigyelőkkel követik a záróvizsgát. Szerény véleményem szerint ebben a társadalomban az sem segít, hiszen olyan mélyen gyökerezik a korrupció, hogy azt csak valamilyen radikális, teljes társadalmat érintő változással lehetne orvosolni. Közben még azt is bejelentette a tárcavezető, hogy jövőre újra 40 pontot ér majd a vizsga és 60-at a bizonyítvány, a mostani 70-30 arány helyett.  Előreláthatóan jövőre a fiatalabb korosztályok is több, országos szintű felmérésre számíthatnak.

A középiskolai érettségiknek, a jelenlegi törvény szerint már két éve központosítottaknak kellene lenniük. Eziránt azonban nagyon nagy az ellenállás. Minden irányból. Az egyetemeknek megfelel a meglévő felvételi rendszer, hiszen a felkészítő tanfolyamok komoly bevételi forrásnak bizonyulnak. A középiskoláknak is megfelel, hiszen egy központosított érettségi igencsak megmutatná az intézmény rangját. A diákoknak is megfelel, mert sokan nem felvételiznek (vagy nem tanulnak tovább, vagy külföldön teszik azt, esetleg magánegyetemen, ahol mindez formalitás). Vagyis semmi furcsa nincs abban, hogy törvény ide vagy oda, nincs központi érettségi. Senkinek sem érdeke. A jelenlegi nyilatkozatok alapján 4 év múlva erre azonban mégiscsak számítani kell, annál is inkább, mert a nemzetközi nyomás is ebbe az irányba mutat. A nagy igyekezettel párhuzamosan egyre több közszereplőről derül ki, hogy hamis a diplomája (következmény nélkül), az évek óta akkreditációhoz jutni képtelen, botrányokkal övezett önjelölt egyetem diplomáit egy tollvonással retrográd is elismerik. Felmerül a kérdés: ezek a morálisan párhuzamos univerzumok nem okoznak társadalmi szintű skizofréniát?

Még néhány téma a teljesség igénye nélkül

Szinte kimeríthetetlen azon témák száma, amelyeket a miniszter nyilatkozataiban érint. Mondhatnánk azt is, hogy nyilatkozási kényszere van. Bejelentette, hogy szeptembertől jönnek az elektronikus naplók, amelyek teljesen felváltják a papíralapúakat. Talán még emlékeznek rá, hogy 2011-ben a Jeges Zoltán vezette oktatási titkárság már egyszer bevezette a tartományban az elektronikus naplókat, és miután a pedagógusok elkészítették az adatbázist, az egészet törölni kellett, mert a személyes adatokat nem a tartományi adminisztráció szerverein tárolták, hanem egy magáncégén, ráadásul külföldön. Hogy ez mennyibe került és felelt-e ezért valaki, hát csak sejthetjük: sokba és senki a válasz.

Ősztől jónéhány középiskolában beindul az ún. duális oktatás. Az idevonatkozó törvény csakúgy előkészületben, mint az új oktatási kerettörvény. Mindazon túl, hogy szakmunkásokra nagy szükség van, nagy a gyanú, hogy olcsó munkaerőre áhítozó ipari lobbi áll a dolgok mögött. A diákok ugyanis a készülő törvény szerint majd egészen alacsony, minimálbér alatti összegért dolgozhatnak. Így próbálják pótolni a munkaerőhiányt, amely az elvándorlás miatt keletkezett, ahelyett, hogy tisztességes béreket adnának a munkásoknak.

A következő iskolaévre 13 iskola kapott engedélyt az informatika és számítástechnika terén kiemelkedő diákok számára írt oktatási program megvalósítására. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ezekre a tagozatokra szükség van, hiszen az IKT szektor még mindig munkaerőhiánnyal küzd világszerte, nálunk is. Az ezen a területen elhelyezkedők idehaza is optimális bérezés mellett dolgozhatnak. Ilyen tagozat megnyitását kérte a zentai Bolyai TGK is, sajnos eredménytelenül. A 13 iskola közül, akik viszont eredményesen pályáztak, mindössze négyben teltek meg a meghirdetett helyek, s nagyon sok helyen mindössze ketten-hárman tették le a felvételit, mint például a zombori gimnáziumban. A minisztériumnak még erre a helyzetre sincs válasza, pedig jókorát mulasztott, hiszen a jelentkezési határidő előtt 2 nappal látott napvilágot az információ, hogy megnyílnak ezek a tagozatok. A diákok nem tudtak felkészülni a különfelvételire és azt sem tudták, hogy a rossz válaszaikat negatív ponttal büntetik. Jelentkező volt bőven.

A tartományi, oktatással megbízott titkárságnak nincs túl nagy önálló mozgástere, de megteheti, hogy az évi kalendáriumot összeállítja. Idén szokatlanul korán, még májusi keltezéssel jelent meg a tartományi adminisztráció honlapján a következő évi munkamenet. Ilyenkor lehet megtudni, hogy lesz-e őszi szünet, lesz-e kötelező munkaszombat, mikorra esnek a negyedévi értékelések, mikor lesz a záróvizsga. A minisztérium ehhez képest a napokban jelentette meg a szerbiai naptárt, s megjelentével elindult a mémgyár oktatási körökben, hiszen a záróvizsgát másik időpontban határozta meg, mint a tartományi. Én egyszerűen nem hiszem, hogy ez véletlen. Üzenet ez a javából, hogy tessék megvárni Belgrádot és csak utána tervezgetni. Pár napig csend volt, utána megjelent egy értesítés, hogy a tartományi naptár változni fog, de ebben a pillanatban még a régi érhető el a hivatalos honlapon.

Sajátságos boszorkányüldözés zajlik a médiában az oktatás szereplői között is, amelyet úgy tűnik nekem néha, hogy valaki tudatosan gerjeszt. Rendszeresen látnak napvilágot névtelen nyílt levelek, amelyekben szülők ócsárolják a tanügyi munkásokat, a tanárok a szülőket hibáztatják, utána ezek hatására lavina indul el, már valós személyek által írt gyűlölködő szövegekkel. Olykor megszólalnak a diákok is… Azért gyanúsak ezek a levelek, mert tele vannak általánosítással, amely a gyűlöletkeltés, a konfliktusteremtés legjobb eszköze. Lássuk be: vannak csapnivaló tanárok, hanyag szülők, csakúgy, mint kiváló pedagógusok és nagyszerű, felelősségteljes szülők. Ebben a közhangulatban azonban problémát megoldani eléggé nehezített. Amíg a közbeszéd általánosításból áll és nem a probléma megoldására irányul, amíg a hatalom minden energiájával az oszd meg és uralkodj elvén működik,  addig igazi fanatizmus kell tanár, szülő és a diákok részéről is ahhoz, hogy konstruktív, kreatív optimista szereplői legyenek az oktatási folyamatnak. Van-e jó hírem a végére? Igen: bár fogyatkozóban, de még mindig sok „fanatikussal” találkozom mindegyik csoportban. Ennek eredményeképpen találkozhatunk örömteli tanulási helyzetekkel, kiváló programokkal, egyéni- és csoportsikerekkel, sokszor függetlenül attól, hogy mekkora a háttérben az anyagi támogatás.