Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.
Régen minden jobb lesz, így például a Kispál és a Borz zenekar évtizedek múltán is jobb marad majd, mint amilyen valaha is lehetett… Vagy lehetett volna. Vagy nem is tudom… Élményszerűen! És akármit mondjon is erre a kötözködő, mindig megfontolt, rideg és kimért tényszerűség, cáfolni ezt a múlt hétfői, a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján megtartott búcsúkoncert után immár esélye sem lesz. A magyar könnyűzene szegényebb lett egy korszakos jelentőségű együttessel, de talán gazdagodik is majd néhánnyal, amelyikben a csoport egykori tagjai folytatják pályafutásukat. Kedd, a rendezvény úgynevezett nulladik napja az emlékezés jegyében telt: a Világzenei Nagyszínpadon az egy éve elhunyt Cseh Tamás emléke előtt tisztelegtek a magyar zenészek Eszembe jutottál címmel, a „központi”, az „igazi” nagyszínpadon pedig a hatvanöt esztendeje született Bob Marley születésnapját örökítettük meg a nemzetközi programmal felvonuló Reggea & ska ünnepen. Nem, a Beatles nem lépett fel! Sajnos…
„Tizennyolc éve, amikor elkezdtük, még minden más volt. Sokkal másabb. És sokkal jobb. Régen minden jobb volt.
Akkor még micsoda koncertek voltak! Például. Beatles a bokorban. És micsoda Beatles! Az még Beatles volt!
Micsoda őrült bulik! Mi még tudtunk mulatni! Gyönyörűen táncoltunk, nem csak vonaglottunk, mint manapság, nem őrjöngtünk. Vagy ha őrjöngtünk, akkor az igazi, nagybetűs ŐRJÖNGÉS volt, abba beleremegett a föld. A talpalatnyi. Alatta fütyült a hülye szél. Nekünk sohase nem volt térkép e táj.
Akkor még volt tétje annak, hogy jól érezzük magunkat. A mi időnkbe’. Mer’ akkor még nem lehetett mindenkinek. Nem hullott az ölünkbe a korsó Dreher meg a fél kóser szilva.
Mi még tudtunk igazán BULIZNI! A kislányok pestiesen szólva pörögtek, mint majom faszán a stanicli, a kisfiúkat meg elvertük, mint üveges tótnak a hanyattesés.
Hol vannak már azok a nagy Szigetek! Amikor még nem műanyag »megasztárok« tátogtak a fröccsöntött műzenére, nem »valóságshowk« szellemi alvilága uralta a gagyimédiát, amikor még valódi értékek mentén szórakoztunk értékalapon, értéket teremtve, értéket őrizve, könnyűzenei hangversenyről könnyűzenei hangversenyre, mint megannyi szorgos méhecske? Értékalapon hánytunk egymás sátrába, nyilván.
Hanem Igazi Nagybetűs ZENE volt, Igazi Nagybetűs KÖZÖNSÉG, Igazi Nagybetűs BESZARÁS.
Manapság már semmi sincs úgy, ahogyan régen volt. Mert akkor még újabb volt sokkal.
Ilyen irányú tapasztalataink alapján fölszólítjuk önöket, kedves, poétikusan ifjú barátaink, hogy most, akciósan szerezzék be életre szóló élményeiket, mert jobb, ha tudják: régen minden jobb lesz” – írta Uj Péter az immár hagyományosnak mondható beköszöntőjében a Pesti Est című ingyenes műsorújságnak az idei Sziget Fesztiválra megjelent különszámában. Ma hajnalban pedig már a hátizsákosok libasorba rendezett, vagy éppenséggel szedett-vedett, hosszan kígyózó/kóválygó menetoszlopára estek a felkelő nap első sugarai Óbudán, a Hajógyári-sziget környékén, amikor a fesztiválozók lassan felszedték a sátraikat, felmarkolták csomagjukat, hátukra emelték az egy hét alatt igencsak elnehezedett, megnövekedett súlyú szatyrokat, és érzelgős búcsút vettek a méltán leghíresebb dunai szigettől.
Akkor nemesb-e a lélek?
Ma már elmondhatjuk: egy hete nincs Kispál és a Borz. Egy hete már csak emlék… „…hogy itt voltál” – de ez meg egy másik együttes dala. Egy hete múlt idő! Egy hete oszlott fel a zenekar. A tényszerűség előtt tisztelegve: múlt hétfőn, 2010. augusztus 9-én tartotta meg búcsúkoncertjét az együttes a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján, a rendezvény nagyszínpadán. Tényszerűen és röviden csak ennyi.
„Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri / Balsorsa minden nyűgét s nyilait; / Vagy, ha kiszáll tenger fájdalma ellen” – teszi fel a kérdést Hamlet, a dán királyfi William Shakespeare egyik legismertebb tragédiájának nagymonológjában, Arany János veretes fordításában. Valami hasonló morfondírozás motoszkál most bennem is. Csak hát persze, nemigen tehetünk semmit a zenekar tagjainak döntése ellen. Kiszállhatunk ugyan az együttes feloszlása miatt érzett tenger fájdalmunk ellen, de ezeket a nyűgöket és nyilakat akkor is tűrnünk, s viselnünk kell… 🙂 Mint holmi skarlát jelet…
Elbúcsúztattuk hát őket emelt fővel, tisztességgel, néhányan talán könnyezve is, és szép számban, mintegy harmincezren… Már az előzetes jegyeladási adatok is jelezték, hogy ezen az estén a Kispál-zarándokok és a Borz-turisták eddig talán még soha nem látott áradata és tömege gyűlik össze az óbudai Hajógyári-szigeten. A zenekar pedig így, búcsúzóul, végül – végérvényesen! – kihozta magából az oly sokszor emlegetett apait és anyait egyaránt, hogy végül szinte már megkülönböztetni sem lehetett a kettőt. Ahogy Uj Péter is fogalmazott idézett soraiban, „régen minden jobb lesz”, különösképp, ha – élményszerűen! – ennek az estének az eseményeit őrizzük meg emlékezetünkben az együttessel kapcsolatban.
Ez akármikor és akárhány esztendő, akármennyi évtized múlva is mindennél jobb lesz.
Az akciósan beszerzett, életre szóló élményt pedig érdemes sokáig raktáron tartani…
Bob Marley és Cseh Tamás találkozása
Ha élne, idén lenne hatvanöt éves Bob Marley (1945–1981), a rasztás énekes, aki világhírnévre, nemzetközi ismertségre és elismertségre vezette a reggae zenei műfaját. Az ő vendégei voltunk augusztus 10-én, a fesztivál nulladik napján, ugyanis Reggae és ska ünnep címmel rendeztek neki születésnapi bulit, jubileumi partit a Sziget szervezői. Tulajdonképpen egy kisebbfajta fesztivál volt ez a fesztiválban, fellépet a UB40, a Wailers (Marley egykori zenekara…), a Toots & The Maytals, a The Aggrolites, a Ladánybene 27 és a Paso Brass. Remélem, nem felejtettem ki senkit…
Hasonló program zajlott ezzel egy időben a Világzenei Nagyszínpadon is, ahol pedig magyar zenészek, a mai könnyűzenei élet élvonala tisztelgett a tavaly elhunyt Cseh Tamás (1944–2009) emléke előtt. Alig néhány nappal az idei Sziget Fesztivál előtt, augusztus 7-én volt a zeneszerző, előadóművész, énekes halálának első évfordulója, és a most, Eszembe jutottál címmel élőben is bemutatott anyagon – ami időközben már cédén is megjelent – még Cseh Tamással együtt kezdtek el dolgozni azok a zenészek, akik vállalkoztak arra, hogy alkotói opusából, régi dalai közül egyet-egyet feldolgozzanak. A programban fellépett a Heaven Street Seven, a Csík zenekar, Péterfy Bori és elmaradhatatlan Love Bandje, Másik János, Lovasi András (aki ekkor már, ugye, nem volt a Kispál és a Borz együttes énekese…), Palya Bea, a Balaton, a Quimby, és még sokan mások…
A sátorbontás napján
Minden ellenkező előjel ellenére (úgy is, mint Kispál-búcsúkonert a mínusz egyedik napon, tisztelgés Cseh Tamás és Bob Marley emléke előtt a nulladikon…), az idei Sziget Fesztivál – igazából – csak szerdán kezdődött el. És a hivatalos nyitás is legalább olyan frenetikusra sikeredett, mint az előző két nap programja: a nagyszínpadon a rendezvény nagy visszatérő csapata, a Toy Dolls játszott, majd a Ska-P lépett közönség elé, jött a Hives és a Madness; az egyik kisebb színpadon játszott éjszaka az amerikai Bad Religion, az MR2 magyar fellépőknek rezervált programhelyszínén pedig a Quimby…
Így, egy hét távlatából meggyőződéssel állíthatom, hogy Igazi Nagybetűs KÖZÖNSÉG indult haza ma hajnalban Óbudáról Európa szinte minden tájára, de a Sziget Fesztivál karszalagját viselő fiatalok még napokig tarkítják ilyenkor Budapest tömegközlekedésének forgalmát. Az Igazi Nagybetűs HANGULAT csak lassan oldódik… illetve szürkül vissza a hétköznapok monoton szintjére. S ha hátizsákba csomagolni az ilyesmit nem is lehet, ott viszik magukban törékeny holmiként óvatosan csomagolva a jegy vagy bérlet nélkül utazók – számtalan más élmény mellett – a Public Image Ltd, a Faithless, az Iron Maiden, a Muse, a Thirty Seconds to Mars, az Oi Va Voi, Nina Hagen és még sok más előadó koncertjének hangulatát.
Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2010. augusztus 16-i számában
A Pesti Est című ingyenes műsorújság idei Sziget-különszámának címlapja
A Sziget Fesztivál 2010-es karszalagja
Amikor néhány nappal a fesztivál kezdete előtt, augusztus 6-án, pénteken kimentem a Hajógyári-szigetre átvenni a karszalagot, még javában épültek a programhelyszínek, felvételünkön az akkor még csak „leendő” Kalandvár egy részlete látható
Kispál András és a gitárja – Vélhetően utolsó közös próbáinak egyikét tartotta meg augusztus 5-én a Kispál és a Borz zenekar (Barakonyi Szabolcs felvétele)
„De szeretnék én is hej jó sokáig élni / Nézni ,hogy lesz lánykából nő aztán meg néni / És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt / Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp” – Lovasi András és Nemjuci, azaz Németh Juci (az Anima Sound System időközben szólókarriert kezdett egykori énekesnője, aki már korábban is közreműködött Kispálék albumain és koncertjein…) az augusztus 5-i próbán (Barakonyi Szabolcs felvétele)
Kispál és a Borz sound check concert, avagy: az utolsó előtti fellépés emlékezetes pillanatai: az együttes a búcsúkoncert előtt három nappal, augusztus 6-án, pénteken igencsak szűk körben, válogatott közönség előtt tartott „könnyűzenei hangversenyt” – A Sziget Fesztivál honlapján regisztrálhatták magukat az érdeklődők, akik közül mindössze az első kétszáz jelentkezőt hívták meg a szervezők erre a különleges rendezvényre – Felvételünkön Lovasi András egy dalszöveg részletét írja fel Péterfy Bori énekesnő és színésznő, a Nemzeti Színház társulata tagjának hasára…
Jó itt! – avagy: „És jó itt, mondta a riportban / Kereste a nőt, hogy őt is bemondja / Az meg állt szőkén a hidak alatt / S csak nézte a többi ebihalat” – A Szőkített nő című „könnyűzenei zenemű” szövegének egy részlete a hölgyek hasán…
Csoportkép dalszöveggel és Lovasi András kézírásával: „Mert itt a földön él, és nem beszél velem se / Kitalálhatom, hogy mit csinál / A háza nagy, a férje béka / Puszilja persze, de nem király” – és természetesen mindez még mindig a Szőkített nő(k)ről szól
Vágd magad gallyra! – avagy Sanyi, a bagoly ellenfesztivált szervez: „Minek nekem Sziget, mikor itt van Sanyi, a bagoly lélegző, lükető ÁG FESZTIVÁLJA? olyan húzónevekkel, mint: Krisztina Csikós , BOB MARLEY, PÁKÓ, KORDÁÉK, GYURI és KLÁRIKA, JIMMY, FREDDY MERCURY, MICIMACKÓ, KURT COBAIN, MARILYN MANSON, OZZY, BALÁZS PALI és személyes kedvencem: MADAME EXOTIC! PLUSZ MEGLEPETÉS VENDÉKEK! AZ AFTERT GERZSONKA NYOMJA HAJNALI 3-TÓL REGGEL TÍZIG A DJ-ÁGON! SZÓLJ BARÁTAIDNAK IS! HOGY EGYÜTT VÁGJÁTOK GALLYRA… MAGATOKAT!” – Long live Sanyi!!!
A képen látható dunaújvárosi tablórészlet két szélső szereplője, Kiss Tiborunk (balról) és Varga Líviusz Csaba Ferenc (jobbra) vendégként lépett fel a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén, mondhatjuk tehát akár úgy is, hogy ők búcsúztatták el Lovasiékat; ők ketten tulajdonképpen szinte végig itt voltak velünk: másnap a Cseh Tamás emlékprogramban léptek fel, szerdán, augusztus 11-én pedig az MR2 színpadán adtak „könnyűzenei hangversenyt” zenekarukkal – A helyes megfejtők között, akik megírják nekünk, hogy melyik együttes tagjai ők ketten, a Pesti Est idei Sziget-különszámának egy példányát sorsoljuk ki 🙂
Magyar Szó, 2010. augusztus 16.
