Ha valaki előtudás nélkül téved a Phrenia rockegyüttes (a pontos zenei besorolást majd később megtudjuk) YouTube-csatornájára, valószínűleg egy angliai profi bandát feltételez mögötte, pedig ők a „szomszéd srácok”… Adáról. Beszélgetőpartnerem Sebők Szabolcs, az együttes billentyűse és zenei producere volt.

● Kezdjük mindjárt a névválasztással. Miért pont Phrenia, és mit jelent számotokra ez a név?
– Egy jól csengő nevet szerettünk volna találni, és Julián állt elő azzal az ötlettel, hogy lehetnénk Phrenia. Úgy gondolta, mivel több műfajt keverünk, ergo minden műfaj egy személyiség, a skizofrénia szó második fele, a „frénia” angolosított változata tökéletesen megfelelne. Nem volt ellenvetésünk, mindenkinek tetszett az ötlet.

● Pontosan milyen zenei irányzatot képviseltek?
– A pályafutásunk kezdetén még nagyon húztunk a klasszikus értelemben vett metalcore felé, néhány szintetizátoros témával feldobva, azonban az idő előrehaladtával kezdtek megváltozni az arányok. Egyre több elektronikus témát viszünk a zenénkbe más műfajokból átemelve, és egyre több tiszta éneket használunk, slágeres dallamokkal. Most valahogy úgy írnám le a zenénket, hogy dallamos elektronikus rock, metalcore sok-sok ambiens és trance stílusból átvett elemmel.

● Kérlek mutasd be a zenekart a Szabad Magyar Szó olvasóinak!
– Ez a felállás két éve van meg, és a következőképp áll össze: Nagy Zoltán az énekesünk, mellette Gordán Julián is énekel és gitározik is. A másik gitárosunk Nagy Attila, őt követi Simoni Iván basszusgitárral, aki a legfrissebb tagunk. Az elődje Kovács Zsolt volt. Én billentyűzök, a dobok mögött pedig Horváth Péter ül.

● Feldolgozásaitokhoz széles spektrumon válogattok a dalok közül, a rajzfilm-főcímdaltól a mai popslágerekig. Mi alapján esik egy-egy nótára a választás?
– Egy-két kivétellel elmondhatjuk, hogy általában az épp népszerű popzenék közül választjuk ki, hogy mit fogunk feldolgozni. Olyan zenékre esik általában a voks, amikben úgy érezzük, hogy még egy kicsit több rejtőzik, mint amit kihoztak belőle, vagy amik szerintünk nagyobbat ütnének, ha egy kicsit keményebbre csinálták volna őket. A Pokemon, ami talán a legismertebb átdolgozásunk, először csak poénnak indult, viszont azóta már elég szép nézettséget ért el, ahhoz képest, hogy nem vagyunk egy széles körben ismert banda.

● A feldolgozások mellett egyre több saját szerzeményetek is elkészült. Kik írják a dalokat, mi inspirál benneteket?
– Mindenki hozzájárul a dalokhoz a saját ötleteivel, de általában Attila, Julián és jómagam hozzuk és dolgozzuk ki az ötleteket. Rengeteg dolog inspirál bennünket, főleg az a műfaj vagy zenekar, amit aktuálisan hallgatunk. Szeretünk kísérletezgetni, szóval a kiadott számaink mellett van egy csomó számkezdeményünk is. Az első albumunkra például ötvennél is több számkezdemény közül választottuk ki a legjobbakat, majd dolgoztuk ki azokat teljesen.

● Nagyjából egy éve készült el az első önálló albumotok, a Million Miles. Milyen visszajelzéseket kaptatok, hogyan fogadta a közönség?
– Mint banda, elég hosszú időt töltöttünk el úgy, hogy nem adtunk ki lemezt, és az évek folyamán egyre többször hangzott el a kérdés, hogy mikor jön az első albumunk. Ennél fogva tudtuk, hogy magasak az elvárások, ezért nagyon ráfeküdtünk, hogy jó anyagot hozzunk össze. Nagyon izgatottak és idegesek voltunk a megjelenés előtt, de így visszatekintve, azt mondhatom, hogy a fogadtatás nagyon pozitív volt. Gyorsan kialakultak a közönség kedvenc dalai, amiket mindig velünk énekelnek. Talán ez a legcsodálatosabb érzés az egészben, hogy valamit, amit páran egy kis szobában összeülve megírtunk, kidolgoztunk, egy élő koncerten a közönségünk szájából hallunk vissza.

● Dalaitok szövege angol nyelvű, gondolkodtatok már magyar vagy szerb nyelvű nótákon?
– Igen, magyar nyelvű számot mindenképp szeretnénk, és már el is kezdtünk egyen dolgozni, ami ha minden jól megy, talán nem is olyan sokára hallható lesz.

● Hol készültök a fellépésekre, van próbaterme a bandának?
– Az utóbbi pár évben sok gondot okozott az, hogy nem volt hol próbálnunk. Kezdetben volt egy termünk, de azt el kellett hagynunk, így aztán más környékbeli zenekarok, például a Sequence próbatermébe kényszerültünk – a segítségüket utólag is nagyon köszönjük. Egy éven át a basszusgitárosunk szűköcske szobájában próbáltunk, de mostanra sikerült nálunk, az udvarban egy házrészt próbateremmé alakítani. Azóta innen hallatszik a zene hétvégente, remélhetőleg a környéken lakók örömére.

● Sokfelé felléptetek már, fesztiválokon, klubkoncerteken. Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?
– Több is volt, de talán a legemlékezetesebb az egyik közelmúltbéli fellépésünk volt a Road zenekar előtt, a budapesti Barba Negra Trackben. A Road tagjai és a csapatuk nagyon jófejek voltak velünk, a közönség jól fogadott bennünket, és annak ellénere is, hogy mi „csak” előzenekar voltunk, rengetegen ott voltak és velünk buliztak, leírhatatlan élmény volt. Egyszóval imádtuk az egészet, és rengeteg pozitív emlékkel tértünk haza.

● Előszeretettel alkalmazzátok a scream ének-technikát, amit a laikusok általában csak „hörgő éneklésként” határoznak meg. Ez egy képesség vagy tanult technika, és menyire viseli meg a hangszálakat?
Zoltán: A scream technika szerintem nem számít annyira tehetségnek, mivel tanulható. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy ahány ember, annyi féle a scream is. A mély, illetve a magas hörgések is igencsak sok gyakorlást igényelnek, és nagyon fontos, hogy helyesen csináljuk. Ha mindent jól csinálunk, akkor viseli meg igazán a hangszálakat. Vannak pillanatok, amikor érzem, hogy „na, ott azt most rosszul csináltam”, és elég nagy a terhelés. Ugyanúgy, mint az éneklésnél, ha ott valaki torka szakadtából ordibál, az terhelő és káros, ellentétben azzal, aki szépen begyakoroltan, és játszi könnyedséggel éri el a megcélzott hangokat. Személy szerint csak annyit fűznék hozzá, hogy számomra a legjobb feszültséglevezető. Nálam így fogalmazódik meg igazából, az „engedjük ki a gőzt” mondás.

● Hogyan éli a mindennapjait egy vajdasági zenész, mivel foglalkozik ha nincs épp koncerten vagy a próbateremben? Meg lehet élni a rock and roll-ból, vagy van civil foglalkozásotok?
– Sajnos egyelőre még nem tudunk megélni pusztán a zenélésből, de egy álmunk válna valóra, ha ezt meg tudnánk valósítani. Addig is marad kinek a munka, kinek a tanulás, az mellett pedig a zenélés és a dalok írása.

● Hol láthatunk/hallhatunk benneteket legközelebb és mik a terveitek?
– Az idei ősz körvonalazódni látszik, már fixáljuk a fellépési dátumokat. Akit érdekel, ezeket az információkat megtalálja a Facebook-oldalunkon. Tavaszra tervezünk egy kisebb turnét két magyar banda társaságában. Az a célunk, hogy Magyarországon egyre nagyobb tábort építsünk ki, és szeretnék a koncertjeink látványvilágát is magasabb szintre emelni. Ezek mellett természetesen az idén is megjelennek majd új számok, amiket már teljes gőzzel készítünk – még az is lehet, hogy a zenekar történetében először, előállunk egy magyar nyelvű saját számmal.