A virradat a bíborló nap
alatt szárnyatlan maradt.

A tánckert bolondos életet
érlelt, hűvös szóval intett.

A madár csak összehordott
táj, míg álmodott a magány.

Az érett, vad gyümölcsből
csipegetett szívós mérget.

A halk emlékezet visszanéz
veled, a pillangókkal temet.

A szél hallgatag sárgarigó
tetemén lebeg megdicsőülten.

A fészek langymelegében
a végzet ágyazhat öröklétet.