Sokan gyanakodnak, hogy valahol lehallgatják a telefonjukat, de csak néhányan tudják ezt bizton állítani. Tény viszont, hogy növekszik azon polgárok száma, akiket a biztonsági szolgálatok lehallgatnak, szögezi le az N1.

Ugyanis azon adatok alapján, melyeket a Biztonsági-tájékoztatási Iroda (Bezbednosno informativna agencija – BIA) tett közzé (az Európai Ügyek Hivatala kérésére, a közérdekű információk biztosának döntése következtében) azok száma, akiket a szolgálatok lehallgatnak, 10 százalékkal nőtt.

A katonai biztonsági iroda azt állítja: nem tudja pontosan, hogy hány embert hallgat le. A civilek mindkét szolgálatra, a BIÁ-ra és a katonai elhárításra is gyanakodnak, mondván, hogy a titkos követés Szerbiában egyáltalán nem szabályozott módon történik.

Vajon az üzeneteinket csak azok olvassák, akiknek szántuk szavainkat? Hangunkat csak az hallja, akivel éppen társalgunk? Mindkét kérdésre nemleges a válasz. Szerbiában 405 természetes és 8 jogi személy kétséget kizáró bizonyossággak jelentheti ki, amikor éppen felemeli a kagylót, hoy „nem mondhatom telefonon“. Ugyanis éppen ennyi természetes és jogi személy lehallgatását hagyta jóvá tavaly a bíróság a BIA ügynökei számára.

Az Európai Ügyek Hivatalának sikerült megszereznie ezeket az adatokat. Az intézmény munkatársainak ugyanakkor meggyőződése, hogy azok száma, akiknek megvonták a magánélethez való jogát, valójában sokkal magasabb.

„Több telefontársaságtól kaptunk olyan nem hivatalos adatokat, melyek szerint a BIA és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatnak közvetlen hozzáférése van a polgárok listáihoz, azokhoz az adatokhoz, melyekből kiderül, hogy egy adott polgár egy adott pillanatban hol tartózkodik stb.“ – jelentette ki Naim Leo Beširi, a Hivatal munkatársa.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a BIA bírósági jóváhagyás nélkül is lehallgatja azt, akit kedve tartja. Vannak visszaélések, állítják az Európai Ügyek Hivatalában, mert a szolgálatok ellenőrzése csak papíron létezik. A Hivatal szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzésével megbízott parlamenti bizottság tagjai tulajdonképpen nem is tudják, hogyan kellene ezt a kontrollt végezniük, ezért nagy ritkán, hogy ne érje szó a ház elejét, ellenőrzésre mennek.

„Az ellenőrzés abból áll, hogy a bizottsági tagok ellátogatnak a BIA-hoz, körbesétálnak és visszatérnek a parlamentbe. Miért van ez így? Azért, mert azoknakkiknek az ellenőrzés lenne a feladatuk, sem tudásuk, sem képességeik nincsenek ahhoz, hogy leüljenek egy, a BIA rendszeréhez tartozó számítógép mellé és megvizsgálják, hogy a polgárok lehallgatása a törvényeknek megfelelő módon zajlik-e“ – állítja Naim Leo Beširi.

A Belgrádi Bztonságpolitikai Központnak van is javaslata a helyzet rendezésére: az inkompetens képviselőket szakmailag képzett ellenőrökkel váltanák fel. A Központ ugyanis elkészítette a nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó törvény módosításának javaslatát. Ebben szerepel egy külön felügyeleti szerv létrehozása, amely foglalkozhatna azzal, hogy ki ki után és miért is kémkedik tulajdonképpen.

„A felügyelőség, amelynek létrehozását szorgalmazzuk, valójában minden egyes nemzetbiztonsági szolgálat esetében saját felügyelőt jelentene, aki ellenőrizné az adott szolgálat tevékenységét. Ellenőrizhetné, hogy a szolgálatok politikailag függetlenek-e, azt, hogy betartják-e a törvényes előírásokat a kommunikációs csatornák titkos megfigyelése esetén, hogy hogyan használják fel a költségvetési eszközöket… Egészen széles palettája van az ellenőrzés lehetőségeinek“ – mondta Predrag Petrović, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ munkatársa. Annak érdekében, hogy legalább a kommunikációs csatornák lehallgatását szabályozni lehessen, a Központ munkatársai javasolják egy nemzeti központ létrehozását, amely minden egyes lehallgatást végeznek. Pillanatnyilag ugyanis a beszélgeréseket a BIA is és a katonai biztonsági szolgálat is lehallgatja, mindenki a saját igényei szerint.