Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

Az idei Sziget Fesztivál (2009. augusztus 12-17.) legnagyobb, és – meggyőződésem szerint – legfontosabb újítása volt a Hungarikum falu létrehozása, amelyben a tervek szerint minden évben más és más magyar népszokások köré csoportosítják a programokat. Az idén a lakodalmas hagyományokat elevenítették fel hatalmas, és elvitathatatlan sikerrel. A táncházban pedig estétől hajnalig együtt táncolt a magyar népi muzsika hangjaira bakancsban, tornacipőben, mezítláb, papucsban, gumiszandálban, saruban, vagy épp csizmában német, francia, olasz és holland, osztrák és belga (s akkor már: vallon és flamand…), tarajas punk, nagyon sötétre festett és fekete darker, emós, viseletbe öltözött programfelelős, tetovált és raszta, krisnás és technós, hippi és a konszolidált eurokrata.

 

Ha vannak igazán jó ötletek, akkor a Hungarikum[1] falu kialakítása az idei Sziget Fesztiválon valóban az volt. Ha beszélhetünk frenetikus sikerről egy-egy monumentális, hatalmas és végeláthatatlan nemzetközi rendezvény esetében – amelyről Gerendai Károly főszervezőtől, ugye, 2006 óta kiválóan megtanultuk, hogy „nem tájfutóverseny” –, akkor a Hungarikum faluval kapcsolatban mindenképp azt kell tennünk. És habár a siker talán nem volt egyértelműen megelőlegezett, nagyon kételkedni sem kellett benne. Persze, biztosra veszem, hogy voltak olyan aggályoskodók is, akik talán ellenszenvesnek találták, hogy népi hagyományainkat, szokásainkat kivigyük egy ilyen őrült tempójú, pörgős, úgymond multikulti rendezvényre, a helyszínen szerzett tapasztalatok és a mindvégig zsúfolt, töretlen érdeklődés a jó szándékú akadékoskodókat (őszinte tisztelet nevüknek…!) egészen biztosan jobb belátásra késztette, a rossz szándékúaknak pedig úgyis mindegy, akármi történjék is…

„Népi ételek, játékok, zene, táncház és számos egyéb lakodalmas program várja minden nap a Sziget Fesztivál Hungarikum falujába látogatókat; a vidéki Magyarország tradícióit bemutató helyszín a fesztivál és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) szervezésében valósult meg az Óbudai-szigeten.

Több hónapos tárgyalássorozat és ötletelés után hoztuk létre a Hungarikum falut az FVM által felügyelt Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmal (ÚMVP) közösen – mondta el az MTI-nek szerdán Szép Fruzsina. A Sziget programigazgatója hozzátette: egyhektáros területen kívánják megmutatni mind a magyar, mind a külföldi közönségnek az ország »régióit, sokszínűségét, gasztronómiai kultúránkat, finom borainkat, pálinkáinkat, népi játékainkat, különféle hagyományőrző együtteseinket«” – tudósított a Magyar Távirati Iroda 2009. augusztus 12-én, szerdán, a Hungarikum falu megnyitójának napján.

 

Városnézés a taxi ablakából

 

„Neupor Zsolt, az FVM Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője megjegyezte, az ÚMVP egyik fő célkitűzése a vidéki életminőség javítása, és ennek hangsúlyos eleme a falusi turizmus ösztönzése: »ennél jobb alkalom nincs is, hogy megmutassuk, vidéken nem az unalom várja a fiatalokat« – emelte ki. A szakember elmondása szerint a program másik központi eleme a helyi termékek piacra juttatása, a Hungarikum falu látogatói pedig a szilvalekvártól kezdve a borokon keresztül a kézműves termékekig megismerhetik, mit tud nyújtani a vidék Magyarországa.

A lakodalom az a közös motívum, ahol a népi hagyományok összességét a legjobban meg lehet mutatni, ezért a szervezők erre a témára fűzték fel az idei rendezvényt – emelte ki.

»Minden nap más-más tájegységet mutatunk be« – fűzte hozzá Szép Fruzsina; délutánonként 5 órakor indul a lakodalmas menet zenével körbesétálva a Szigeten, de a fő témához számos helyszín is kapcsolódik: többek között a kontyoló, a mézeskalács-sütöde, a lakodalmas szekér és lakodalmas ház, ahol minden este 11-től táncház várja a vállalkozó kedvűeket.

»Tegnap nemcsak a sátorban, hanem körben a füvön is mindenütt táncoltak az emberek« – számolt be az első tapasztalatokról a programigazgató.

A Hungarikum falu szerda délután valóban megtelt a többnyire külföldi látogatók tömegével: a többek között német, francia, olasz és holland fiatalok örömmel próbálták ki az olyan népi játékokat, mint a méta, a csülközés, a gólyaláb vagy a süttülülü, ültek be hajfonásra vagy kóstolták meg a magyar gasztronómia remekeit, így a kakasherepörköltet, a ludaskását vagy a sokácbabot.

»Sok külföldi a reptér és a Sziget között nem lát Magyarországból semmit, ezért próbáltuk meg elhozni ide a vidéki Magyarországot« – szólt Szép Fruzsina a rendezvény egyik fő célkitűzéséről.

Neupor Zsolt a Hungarikum faluhoz kapcsolódó LEADER utcáról is szót ejtett: mint elmondta, a helyszín az Európai Unió közösségi végrehajtású vidékfejlesztési projektjéről, a LEADER programról kapta a nevét. »A projektben helyi önkormányzatoknak, vállalkozóknak, civileknek kell összefognia; 96 LEADER közösség alakult az ország 10 ezer fő alatti településein. Ők ajánlottak a LEADER utcába árusokat, termékeket saját tájegységeikre jellemző ízeket, például gyümölcsborokat« – tájékoztatott az FVM munkatársa.

Mind Szép Fruzsina, mind Neupor Zsolt hangsúlyozta: szeretnék, ha a Hungarikum falu hagyománnyá válna a Szigeten, erről azonban csak ősszel várható döntés. »Mindenesetre már vannak ötleteim, jövőre mi legyen a téma a Hungarikum faluban, de ezeket még nem árulom el« – tette hozzá a fesztivál programszervezője” – részletezte a távirati iroda tudósítója. És ahogy jelezte is, minden délután öt óra tájban (kisebb, lényegében említésre sem méltó késések persze előfordultak…) indult el a Hungarikum faluból a lakodalmas menet, amely körbejárta az óbudai Hajógyári-szigetet, ahogyan egykor – és némely településeken még manapság is – körbejárta a falut, és az előre pontosan megtervezett, lehető legkacskaringósabb útvonalon jutott el a nagytemplomig és vissza, avagy menyasszonyos háztól a vőlegény otthonáig, a lakodalmas házig. Minden nap más és más tájegység szokásai és hagyományai szerint beöltözött ifjú párral a menet élén – rögtön a nyomukban pedig ott araszolt a zenekar, amely mindvégig húzta a talpalávalót. Mögöttük pedig hosszan kígyózó menetben az alkalmi „násznép”…

Ugye, ha nem számoljuk az extrákat, azaz a mínusz egyedik napi húszéves, jubileumi Tankcsapda-koncertet és az úgynevezett nulladik napi Zene a Rasszizmus Ellen (ZARE) egész napos manifesztumát, akkor a fesztivál első, azaz nyitónapján kezdődött a Hungarikum falu programja is a Mátra-vidéki lakodalmas szokások felelevenítésével. Közreműködött a Gyöngyösi Vidróczki Táncegyüttes, a Gyöngyöspatai Pávakör és a Szarvasi Tessedik Táncegyüttes. Így utólag visszagondolva ma már kicsit sajnálom is (mit kicsit, nagyon…!), hogy a Sziget programjának ez a része nem kezdődött el már a mínusz egyedik napon, még a papírforma szerinti nyitás előtt. Hiszen a külföldiek, elsősorban németek, franciák, olaszok, hollandok, osztrákok és belgák (s akkor már: vallonok és flamandok…), akiknek a Tankcsapda zenekar neve egyébként sem mond túl sokat (minden szinten szinte semmit…), naphosszat csak lébecoltak össze-vissza céltalanul… Egészen biztosra veszem, hogy az érdeklődésüket már akkor is fel lehetett volna kelteni ezzel a programponttal. Hadd lássanak már valami mást, valami többet, valami hozzáadott értéket is a taxi ablakából megtekintett, a Ferihegy és a Hajógyári-sziget közötti úton kívül is Budapestből, Magyarországból – a magyarságból.

 

A kontyolótól a csizmatalpalásig

 

De nemcsak a külföldről Budapestre érkezett szigetlakók, németek, franciák, olaszok, hollandok, osztrákok és belgák (s akkor már: vallonok és flamandok…), és még számtalan nép és nemzet fiai és lányai töltötték az idén nyáron, a Sziget Fesztiválon idejük nagy részét a Hungarikum faluban, hanem szerénytelenségem, jómagam is…

Rögtön másnap, azaz csütörtökön a rábaközi lakodalmas népszokások következtek. Közreműködött a Sopron Táncegyüttes és Fajkusz Attila zenekara, a Szanyi Bokréta és Greznár Zoltán zenekara, valamint a Testvériség Táncegyüttes. Pénteken (augusztus 14-én) a kalotaszegi, szombaton a galgamenti, vasárnap pedig a sárközi lakodalmas népszokásokkal ismerkedhetett meg az úgynevezett multikulti közönség. A Hungarikum faluban pedig folyamatosan sültek a lakodalmas kalácsok, a kontyolóban készültek a tájegységenként változó, különböző hajkoronák, copfokkal és kontyokkal, koszorúba fésülve, vagy már, épp amire a vállalkozó szellemű, a tükör elé ülő lányoknak kedvük szottyant. És fonták a virágokat az érdeklődők, koszorúk készültek szárított növényekből…

A szentendrei alkalmi Skanzen kiállítása pedig több volt, mint egyszerű bemutató, ahol szemléltetik a tárgyakat, vagy csak felvillantják, felmutatják a hagyományok tárgyi eszközeit. Nagyon dicséretes, találékony és kreatív – manapság divatos szóval, mondhatni: interaktív – módon sikerült animálniuk is a látogatókat a kiállítás megalkotóinak. Valódi guliveri érzés volt például elsétálni (vagy akár bele is mászni…) a hatalmas méretű, fából készült és kézzel faragott bölcső mellett, amelyben nemhogy egy kisgyermek, egy csecsemő, egy ma született bárány, de akár hét-nyolc felnőtt is elfért, és hintázhatott benne… „Óriás tárgymásolatainkon bárki kipróbálhatja, milyen lehetett az etetőszék, a járóka, a bölcső” – írták a Pesti Est Sziget-különszámának ajánlójában.

Kicsit odébb sétálva, a LEADER utcában időközben hagyományos módon rotyogott a szilvalekvár, amit ott helyben, még forrón kóstolhattunk meg; borászok kínálgatták a nemes ital különböző tájegységekről származó – több esetben díjazott – különlegességeit; pattogott az ostor, amit bárki kipróbálhatott; Mangal Ica konyhájában pedig őshonos szürkemarhából és mangalicából készült ételeket kóstolhattunk… Kedvencem mégis a hagymás-mangalicás szendvics volt, ami reggelire is kiváló… És itt kell bevallanom – töredelmesen! –, hogy jómagam a csizmatalpalásban nemigen jeleskedtem; mire pedig rászántam volna magam, hogy a kakastökepörköltet is megkóstoljam, már elfogyott… De a hajnali órákban egy dupla adag sokácbabbal vigasztalódtam!

Az ismétlés és a megismételhetetlenség kínos bája

 

Nagyon remélem, hogy Szép Fruzsinának és Neupor Zsoltnak (ahogy az MTI tudósítójának mondták…) valóban kiváló ötletei vannak a jövő évi Sziget Fesztiválra és a Hungarikum falu programjára (habár azt azért nem árt előre tisztázni és kimondani – még ha talán fáj is! –, hogy aki ma a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozik vezető beosztásban, az jövőre, az időközben esedékes választások után, a jelenlegi magyarországi politikai helyzet állása szerint, egészen bizonyosan nem ott fog tevékenykedni…), de az idei sikert nagyon nehéz lesz felülmúlni. Sőt, megismételni is! És remélem azt is, hogy ha megjósolható, előre látható és borítékolható személyi változások lesznek is az egyes tárcáknál, olyan szakállamtitkárok, osztályvezetők és hivatalnokok jönnek majd a hirtelen megüresedő helyükre, akik képesek lesznek hasonlóan kifinomult érzékkel továbbvinni azt, amit elődeik oly nagyszerűen elkezdtek, létrehoztak és megalapítottak. Mert hiszen lényegében a maga módján ez is hagyományápolásnak, hagyományőrzésnek tekinthető… Sajnos azonban tudunk róla, hogy vannak, léteznek olyan hungarikum értékű/jellegű dolgok is – főleg politikai tekintetben –, amelyek lehetetlenné teszik némely folytonosságok fenntartását. Bízom hát abban, hogy valóban megfelelő kezekbe kerülnek majd a minisztériumok, a tárcák, és olyan emberek dolgoznak majd azokban jövőre is (néhányan talán a régiek közül is…), akik tovább akarják vinni, és éltetni szeretnék ezt a nagyszerű kezdeményezést.

Ha vannak igazán jó ötletek, akkor a Hungarikum falu kialakítása az idei Sziget Fesztiválon valóban az volt. Hiszen az esténként tizenegykor kezdődő táncházban hajnalig táncoló külföldiek minden bizonnyal sokkal többet vittek haza magukban annál, mint amennyi a nem is túl hosszú taxizás során megragadhatott volna bennük. De ez – így kimondva – önmagában lényegében egy mellékes szempont. Sokkal fontosabb, hogy újfent, élő egyenesben, a gyakorlatban is, kézzelfoghatóan bizonyságot nyert, hogy – minden bigottság, szemellenzősség, görcsösség, kizárólagosság egészséges mellőzésével –, népi hagyományaink kellő ötletességgel olyan élő módon kelthetőek életre, hogy minden nemzetközi, úgynevezett multikulti közegben is teljes értékű hozzáadott értékként tudnak megjelenni. Tudnak képviselni – talán megjeleníteni is! – bennünket… És tömegeket megmozgatni!

Ha van a sikernek mércéje, a Sziget Fesztivál Hungarikum faluja tehát mindenképp annak tekinthető.

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2009. december 7-i számában

 

Augusztus 12-én a Mátra-vidéki lakodalmas népszokások felelevenítésével nyílt meg a Hungarikum falu – Közreműködött a Gyöngyösi Vidróczki Táncegyüttes, a Gyöngyöspatai Pávakör és a Szarvasi Tessedik Táncegyüttes (Mohai Balázs felvétele)

A lakodalmas szekér a Sziget Fesztivál Hungarikum falujában: a lakodalom előtt való nap délutánján szekéren vitték a menyasszony ládáját és más bútordarabjait, ágyneműjét, ruhaneműjét leendő otthonához, a vőlegény házához. Ilyenkor minél kacskaringósabb utat választottak, hogy az egész falu lássa, mi mindent visz magával a menyasszony. A menetet vidám nótaszó és nagy érdeklődés kísérte

A szentendrei Skanzen kiállításon mutatta be a menyasszonyos házat, amelyikbe a szerző is bemerészkedett (és szembetalálta magát a tükörrel…) – A menyasszony az esküvő után elhagyta a szülői házat és a vőlegény szüleihez költözött. Minden lány életében ez volt a legfontosabb, legnagyobb változást hozó fordulópont. A lányos házaknál az esküvőt évekkel megelőzte a gondos készülődés, ami aztán az utolsó hetekben egész kalákát megmozgató előkészítő munkává dagadt

Az egyik legnépszerűbb programhelyszín volt a Hungarikum falun belül a kontyoló: a menyasszony lánysága alatt hosszú fonatban viselt haját a lakodalom másnapján vagy éjszakáján kontyba fésülték. A megváltozott hajviselet, a kontyolás szertartása egyik legjelentősebb szimbóluma volt az asszonylét kezdetének

A kalotaszegi ifjú pár – A tájegység lakodalmas népszokásait a Honvéd Táncegyüttes tagjai elevenítették fel augusztus 14-én, pénteken

Magyar Szó, 2009. december 7.

________________________
[1] „A hungarikum különleges, egyedi, jellegzetes, csak Magyarországra jellemző dolog, amely lehet egy magyar mű, magyar termék, őshonos állatok, kulturális tényezők, de a jelzőt esetenként alkalmazzák társadalmi vagy közéleti jelenségekre is.” (Wikipédia)