Csütörtökön reggel megkezdődtek az előrehozott parlamenti választások Nagy-Britanniában. A hatszázötven választókerület csaknem ötvenezer választóhelyiségében az ötvenmillió választópolgár reggel hét és este tíz óra között adhatja le szavazatát. Az időeltolódás miatt Közép-európai idő szerint ez azt jelenti, hogy a szavazóhelyiségek este tizenegykor zárnak. A szavazatok összeszámlálási és ellenőrzési folyamata a többi fejlett ipari ország gyakorlatához mérve hagyományosan lassú, véglegesnek tekinthető eredmények leghamarabb péntek délutánra várhatók.
Kormányalakításra két pártnak, a 2010 óta kormányzó Konzervatív Pártnak, illetve a legnagyobb ellenzéki erőnek, a Munkáspártnak van reális esélye – értékelte jelentésében a Magyar Távirati Iroda. A második világháború óta eltelt több mint hét évtizedben kizárólag ennek a két pártnak a miniszterelnökei váltogatták egymás a Downing Street 10. alatti kormányfői rezidencián.
Ha a választáson a két nagy párt valamelyike megszerzi az alsóházi képviselői helyek abszolút többségét, annak a pártnak a miniszterelnök-jelöltje – a Konzervatív Párt esetében Theresa May, a Munkáspárt győzelme esetén pedig Jeremy Corbyn – várhatóan már pénteken felkeresi II. Erzsébet királynőt a londoni Buckingham-palotában, és tájékoztatja az uralkodót arról, hogy meggyőződése szerint pártja képes kormányt alakítani. A királynő ennek alapján felkéri kormányalakításra a győztes párt vezetőjét, aki akár még aznap meg is alakíthatja új kormányát.
Ha az egyik pártnak sem sikerül abszolút többséget szereznie, vagyis nem lesz olyan párt, amelynek az alsóházi frakciója eléri legalább a 326 főt, akkor nagy valószínűséggel az a párt próbálkozik először kormányalakítással, amelynek frakciója a legnagyobb létszámú, de ebben az esetben az új kormány megalakulása elhúzódhat. Ez történt a 2010-es választások után is, amikor a Konzervatív Párt alsóházi frakciója lett a legnagyobb, de csak háromszázhét fős létszámmal. Néhány napnyi egyezkedés után a konzervatívoknak sikerült a Liberális Demokratákkal koalíciós többségi kormányt alakítaniuk, és ez a kormány az idő előtti szakítást jósló számtalan előrejelzés és a szinte folyamatos koalíciós súrlódások ellenére sikeresen ki is töltötte az ötéves mandátumát. Korábban 1974-ben fordult elő, hogy a választások után egyik brit parlamenti pártnak sem volt abszolút többsége az összes többi alsóházi frakció együttes létszámához képest. Edward Heath akkori konzervatív párti kormányfő is megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, de a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és II. Erzsébet királynő végül Harold Wilsont, a Labour vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Wilson nyolc hónapig állt kisebbségi kormánya élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálvékony, háromfős abszolút többséggel megnyert.
