2000… Akkor fordul a század, s fordul az ezred.
Nagy nap ez ATHÉNBAN, viadalhoz készül az ország,
sportviadalhoz, mint volt kétezer éve Olimposz
völgye-hegyén, s azután is elégszer. Szép sikerekbe
s csúnya kudarcba ütötték arcukat ők, a babérra
vágyakozók gyakran, ma is így van a sportviadalban.
Hallja a hírt BUDAPESTEN Szondi, az írnok, a mester,
fránya kudarc és kósza siker sose hagyta el őt sem.
Másképp lesz ezután! – gondolja – Napúti Olimposzt,
azt fogok én rendezni nekik, pályázatot írok!
Győzelem és vereség, haj, nemcsak a sportba’ lehetség!
Szóljon a lant meg a lantos, a dalnok, a bárd meg a firkonc
mind, aki kóstolt már a sikerbe, s a cifra kudarcba.
S kapja a tollat, billentyűt és nyúl az egérhez
mind, aki nyeszlett, satnya legény ama párviadalhoz.
Szondi örül, tülekednek az autorok íme az ajtón,
ballada, példabeszéd, sporthír, erkölcsi tanulság
mindenből eleget görgetnek rá a Napútra.
Győztesnek gondolja magát a sok írnok, a firkonc,
hogy legalább papíron, tollal győzött valamennyi.
S íme, belép leleményes Ulisszesz az antik eposzból,
s véle a trójai mén, fából, kit a csalfa ügyesség
szerkesztett csoda lóvá, győzni a trójai harcban.
Ej, ki idézte föl ezt a vitézt, ama bajnok Ulisszeszt?
Van neve bár, de a név… kiesett, most nem jut eszembe.
Lényeg: Ulisszesz, lényeg: a ló, meg a kajla szerencse.
Szondi vitéz tenyerébe csapott, olvasva az írást:
Ennek a ló-megidézőnek koponyája babért kap! –
dönti el ő, és mind, ki hírét öregíti Napútnak.
Estély lett, gyönyörű, amit érdemel ékes Olimposz,
díszvendége Ulisszesz az estnek, a trójai ménen
(bár a lovát kikötötte a bástyaoromhoz).
S ott csetlett-botlott közibük megtérve az írnok,
ő, ki világra faragta a hősöket új figurában.
Nyílik az ajtó, s mintha Ulisszesz másik alakban
lépne közéjük, úgy gördült a terembe Zsivóczky:
bajnoka vas kalapácsnak olimposzi párviadalban,
birtoklója hatalmas ökölnek, két tenyereknek,
arca mosolyra derült, kacagása betölti a termet.
Fejre babért tesz, láncot a nyakba, s kézbe pohár bort,
vállsimítása a földrengés erejét felidézte.
Büszke öröm dagadoz keblén jó Szondi vitéznek:
Lám, a Napúton hetykén járhat a tollra fölesküdt,
régi vitézt meg az újabbat köti össze barátság,
nem lehet ez másképpen, ahol jó Szondi a mester.
Óvja tovább a sok isteni szem s az Olimposz!
2000 elmúlt bár, de fölötte az év nem öregszik!