Egy régi vicc jutott eszembe. Talán nem mindenki ismeri.
A diliházban feltűnik az orvosnak, hogy az ápoltak egymás után másznak fel egy magas póznára, majd leereszkedve buzgón bólogatnak, és azt mondják: Igaz! Úgy van! Bizony ám!
A doktor odaküldi az egyik ápolót, nézné meg, mi van a pózna tetején. Leereszkedik az ápoló, majd odamegy az orvoshoz.
– Igazuk van a pácienseknek. Egy cetlire az van írva a pózna tetején, hogy tovább mászni nem lehet!
Ugyancsak igaz, hogy az új szerbiai államfő beiktatására vadonatúj aszfaltréteget kapott az államelnöki rezidencia környéke, volt zászlóerdő, katonai díszsorfal, himnusz, meg egyházfő, pátriárka, diplomáciai kar, alkotmány és evangélium is. Igaz, a hívek üdvrivalgását a tiltakozók egy kis csoportjának jelenléte egy picikét zavarta, de az ellenzékinek tartott újságírók közül néhányat megfenyegettek, a tévéadók pedig egymást túllihegve ünnepelték az eseményt: amolyan „meghalt a király, éljen a király” hangulatban. Csupán néhány megrögzött hőzöngő mondta, hogy őfelsége meztelen, és hogy újabb apagyilkosság történt a szerbiai politikában. Mert a közelmúltban is akadt ilyesmire példa.
Az elemzők most azt találgatják, hogy az új államfő számára jó-e, elég tág-e a régi alkotmány, és hogy ki lesz az a politikus, aki majd eljátssza a távirányított, illetve távirányítható kormányfő szerepét.
Mert ilyenre is akadt példa a közelmúltban, 2000 októbere előtt és után is.
Diliházi ápoltakat, az ő tapsukat nem rögzítette egyetlen kamera sem. Nyilván nem is lehettek jelen, bár néhányat közülük a helyszíni közvetítésben többen is látni véltünk.
A beiktatott korábbi miniszterelnököt és még korábbi radikális pártfőtitkárt sokan köszöntötték, ölelgették, és készült egy családi fotó is szüleivel, fiával és lányával. Gyerekeinek édesanyja nincs a fotón, amit ezen a tájon esetenként nehezményeznek a családközpontúság hívei.
Az új államelnök is elmondta beszédét. Annak rendje és módja szerint ígérte meg ismételten a szebb és boldogabb jövőt, amelyről a cinikusok azt mondják, hogy aki megéri, meséli, aki meg meséli, esetleg nem is éri meg. Errefelé erre is volt már példa.
Minden rendben ment tehát, az élet is megy majd tovább: adós vagyok azonban egy magyarázattal. Mivel a vicceknek mindig van üzenetük, az általam leírt is üzent.
Semmiképpen sem véletlen, hogy éppen ez a diliházi történet jutott az eszembe.
Értem ugyanis a vicc üzenetét.
Meggyőződésem, hogy mások is így vannak ezzel.

Vendégszerzőnk: Németh János

Hallgassa meg a fenti jegyzetet a szerző tolmácsolásában a Szabad Magyar Szó Rádióban! Kattintson IDE!

Nyitóképünkön: Pásztor Bálint, a VMSZ politikusa köszönti Aleksandar Vučićot államfői beiktatása alkalmából (forrás: Pásztor Bálint hivatalos Facebook-oldala)