útvesztőin nyájösztöne elsorvadt
vagy ki sem alakult védekező
láza sincs a kórokozók ellen töpreng
vagy még csak nem is töpreng csak egy helyben topog
vagy ok nélkül csak úgy a közepébe vág
a suhanó szélnek
talán úgy is lehetne minta nádszál
alázatosan mégis töretlenül vagy mint a lidérc
imbolygó fénye konokul
vagy egyenes derékkal
tettre készen zárni a sort
fittyet hányva a zord
időknek hogy mondhassa aki látja
ez igen ez ő
csatamező
ahová lép és fegyvere sincs
de ő az a jó termőtalaj melyben az ige magva kicsírázik
s díszeleg mindenfajta fura
egzotikus növény
minden jelenet várható fordulattal terhes
egy pisszenést legalább
a nádi verébnek s egy nyaláb
törmeléket a hamura
hogy újra fölfizzon mert megmaradni
nem elég a megmaradáshoz
ül a szoknya szélén kezébe nem illik jatagán
csak belül háborog nyíltan sohase lázad
peckes uszályhordozó vagy őrzi a házat
a más házát mely persze az övé is az örv jogán
vagy forgószínpadon illeg-billeg és esik-kel
vagy úgy áll mint aki nyársat nyelt szájában csikkel
valami hiányzik belőle hogy meggyőző legyen
valami kis piros a drága mely kívül színtelen
fölfoghatatlan miért nem kattog a morzejelzés
a tűhegyű fogakról
kizsebelt ugyan de még van miből vámot adnia
a türelem határán átment valamit megfelel
megoldja mennyi kétszer kettő
mit tegyen
ha a megelőzés szívós
láthatatlan fogásait hírből sem ismeri
ha az ellenség jóbarát
s a rokon idegen
akik úgy cserélgetik egymással helyüket
hogy közben színt vált mezük is
és nem szól a síp mert bíró sincsen
előbb önmagát cselezi ki
majd el is buktatja
azt mondják persze csak öten-hatan
önként dalolva de hol a dal
a pálya sokféle
az övé nem ez.