Ludwig van Beethoven 1810. április 27-én írta a Für Elise-t, hivatalos nevén a 25. (a-moll) bagatelle-t. A szerző halála után negyven évvel adták csak ki hivatalosan a zongoraművet, Ludwig Nohl akkor találta meg és másolta át a kéziratot. Sajnálatos módon az eredeti elveszett.

Hogy ki volt az az Elise, akihez Beethoven címezte művét, örök rejtély. Nagyon sok Elise nevű hölgyet kerítettek már a zenetudósok Beethoven köré. Az utóbbi években Klaus Martin Kopitz német kutató nyomozta ki, hogy egy szoprán énekesnő, Elisabeth Röckel lehetett az igazi, akivel Beethoven Bécsben ismerkedett meg és bár közel kerültek egymáshoz, az énekesnő később egy másik zeneszerzőhöz ment feleségül.

De talán nem is Elise-nek hívták Beethoven múzsájá!

Ő lehetett a rejtélyes Elise: Therese Malfatti (Ismeretlen szerző műve)

Ő lehetett a rejtélyes Elise: Therese Malfatti (Ismeretlen szerző műve)

Rita Steblin kanadai zenetörténeti szakember közben egész más eredményre jutott, szerinte egy regensburgi fiatal lány, aki kimagasló tehetségű énekesnő volt, Juliane Katharine Elisabeth Barensfeld a titokzatos Elise. Gyakran léptek fel együtt Beethoven egy jó barátjával, Johann Nepomuk Mälzellel, innen volt az ismeretség.

Michael Lorenz osztrák kutató azóta mindkét változatot cáfolja, szerinte Beethoven nem is írta rá a kottára a “für Elise” szavakat, azok évekkel később kerültek rá, a kotta akkori tulajdonosa adhatta ajándékba feleségének vagy lányának. Mindkettőjük neve Elise volt.

Ezek csak az utóbbi néhány év kutatásai, egészen biztos, hogy a jövőben újabb Elise-eket fognak találni a zenetörténettel foglalkozó szakemberek, akihez a romantikus dallam szólhatott.

A Für Elise azért lett olyan népszerű, mert a kezdő zongoristák számára is viszonylag könnyen megtanulható. A zongorakönyvek kötelező darabjává vált.

 

Beethoven a zongoránál (Ismeretlen szerző)

Beethoven a zongoránál (Ismeretlen szerző)