A húsvét előtti vasárnap – virágvasárnap – Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe. Jézus a halála előtti héten érkezett Jeruzsálembe és szamárháton vonult be a városba. A szamár jelképes volt, a pásztorok állata, akik a nyájat tartották össze, míg a ló a katonai erő megtestesítőjének számított. A Jézus köszöntésére érkezők ruháikat és virágos ágakat terítettek elé, pálmaágakkal üdvözölték.

A pálmák miatt az ünnep neve sok országban pálmavasárnap lett. Másutt, ahol nincs pálma, egyéb virágos ágakkal, leginkább barkával helyettesítették, így lett belőle virágvasárnap. A mediterrán vidékeken pálmaágat vagy olajágat, északabbra barkaágat szenteltek meg a templomban. A Biblia szerint a pálma a bölcsesség, tökéletesség, szépség jelképe. Jeruzsálemben a virágvasárnapi hagyomány a 4. századtól volt jelen. Később máshol is elterjedt, valószínű a szentföldi zarándoklatok divatba jöttével.

A barkaágakat a templomok számára hagyományosan a gyerekek, fiatalok gyűjtötték be az ünnep előtti napon. Sok templomból körmenetet indítottak a barkát hozó gyerekek elé, így volt ez a Délvidéken is, ahol aztán a megszentelésre váró ágakat külön menet vitte a templomba. A következő év hamvazószerdáján (Húsvét előtti negyvenedik nap) a pap ezeknek a barkáknak a hamujával végezte a szertartást, a hívek a hazavitt hamut pedig egy évig megőrizték. Ha az év során nagybeteg volt a háznál, abból főztek borogatást, azzal ápolták. II. Orbán pápa 1091-es rendelése óta él az a szertartás, hogy hamvazószerdán a szent hamuval kell megjelölni minden keresztény ember homlokát, ami a bűnbánatra, elmúlásra és a nagyböjt kezdetére emlékezteti a hívőket.

A templomi megszentelést követően a barkaágakat haza lehetett vinni és ehhez különféle hagyományok fűződtek. Volt, ahol nem engedték bevinni a házba, mert azt gondolták, a legyek és bolhák fognak elszaporodni rajtuk. Egyes tájakon a tojásokkal hozták összefüggésbe, hogy majd nem kelnek ki a kiscsirkék. Máshol meg kimondottan bevitték a házba és a szentképnél tartották, vagy éppen asztaldísz készült belőle húsvétra. Abban mindenhol megegyeztek, hogy a földre jó hatással van, megvédi azt a férgektől, az állatokat pedig a betegségektől, a házat a tűzvésztől, jégesőtől, rontástól. Általános hit volt, hogy a barkáról egy-egy szemet meg kellett enni, mert így távol tartották maguktól a torokbetegségeket egész évre.

Kalotaszegen ezen a napon virágszedés után zenés estét tartottak a fiatalok tánccal, míg Mátraalján tiltott volt a munka és mulatozás. A táncról azt tartották, hogy a fákról letáncolnák vele a virágokat. Az északi Nyitra környékén volt jellemző népszokás a kiszejárás, a kisze egy menyecskének, esetleg csúnya lánynak öltöztetett szalmabáb volt, amit énekléssel egybekötve a lányoknak kellett végigvinniük a falun, majd vízbe dobni vagy elégetni. A kisze a tél, a betegségek, régi dolgok megszemélyesítője lehetett. Ugyanezen a tájon volt divatban a villőzés, a fiatal lányoknak feldíszített fűzfaágakkal kellett sorra járniuk a házakat és énekelni. Az asszonyok jókívánságaikkal látták el a lányokat, leginkább azzal, hogy mindannyiuknak sikerüljön férjhez menni.

Virágvasárnaptól kezdődik a nagyhét, a nagyböjti időszak utolsó hete.