Március 29-én a Niagara-vízesés környékére szokatlan jelenség költözött, mégpedig a végtelen csönd. A környékbeliek nem is a jégre lettek figyelmesek a vízesésnél, hiszen az megszokott volt, hanem a csöndre, ami addig teljesen ismeretlen volt számukra.

A „Mennydörgő Víz” nevű vízesés soha nem fagyott be teljesen, csak akkor egyszer, 1848. március 29-én.

A Niagara azért nem fagy be soha, mert bár a hideg hatással van a vízre, az iszonyatos víztömeg, annak folyamatos áramlása és a víz mélysége nem hagyja, hogy a vízesés teljesen átfagyjon. Megszokott látvány a jegesedés, ami a vízfelszínen kialakul, de a jégkéreg alatt a víz folyamatosan áramlik. Kivéve azt a pár napot 1848-ban.

Aznap nem is volt különösen hideg, csak 7 °C, viszont nem a hideg volt a lényeg, hanem a nagyon erős délnyugati szél, ami az Erie-tó vízszintjére hatott ki> megemelte azt és a tavon teljesen megszokott, téli jégréteget „rátolta” a Niagara folyóra, amely az Erie vizét a Niagara felé szállítja. Így egy óriási jégdugó alakult ki a Niagara folyón, a vízmennyiség lecsökkent, a vízesés pedig egyszerűen leállt, nem volt utánpótlása. A folyó az Erie-tó jegének mindössze 2 százalékát képes „feldolgozni”, a többi ki szokott olvadni tavasszal a tónál és nem kerül a folyóba.

Az üres, fagyott meder sokakat vonzott a Niagaránál és nem is eredménytelenül: sok függetlenségi háborús, illetve brit-háborús maradvány bukkant felszínre a kiszáradt mederből. Fegyverek, egyéb relikviák kerültek elő, amiket a katonák a vízesésbe dobáltak.

Március 31-re „helyreállt a rend”, kiolvadt kicsit a jégdugó és a víz visszatért megszokott medrébe, a Niagara újból mennydörgött.

Azóta néhányszor volt átfagyás a Niagarán, de az is csak az American Falls nevű ágon, ami a kisebb része a vízesésnek: például 1936-ban ez az ág tényleg befagyott, de a másik, a nagyobb patkó-vízesés nem állt le.

Többet biztosan nem fog előfordulni hasonló jelenség, ugyanis azóta jégfogókat helyeztek el az Erie tónál és az erőművek sem hagyják víz nélkül magukat.

Az első váltóáramú villamos vízerőművet Nikola Tesla találta ki a Niagarához. 1895-re dolgozta ki ötletét a vízeséshez és 1896-ban állt működésbe az erőmű. Tesla annyira biztos volt a dolgában, hogy tudta, nem lehet baj: el sem ment a megnyitóra, már egy másik ötleten járt az agya. Tesla az amerikai és a kanadai oldalon is kapott szobrot, mert hogy a vízesés mindkét országhoz tartozik. Az amerikai oldalnak a volt Jugoszlávia adományozott szobrot 1976-ban, a Belgrádi Egyetem egyik szobrának a másolata áll a vízesés közelében.

Napjainkban az erőműveknek köszönhetően a vízesés csak 35 centiméternyit húzódik vissza évente, míg korábban 2 méteres volt az éves visszahúzódás és kopás. Az erózió miatt a vízesés nagyjából 50 ezer év múlva el fog tünni. Az erózió sebessége 15 ezer év múlva felgyorsul – puhább folyóágyat ér el – és a Niagara folyó később elsimítja a az egyenetlenséget. Az American Falls még kevesebb, „mindössze” 2000 évig fogja csak húzni. A vízerőművek a kanadai és az amerikai oldalon is egy 1950-es egyezmény alapján működnek, mégpedig úgy, hogy az éjszakai, téli és bővebb, nyári vízhozamnál többet elvesznek a vízesésből, lényegében a turizmusra koncentrálnak. Amikor sok a turista, a látványé a főszerep, és sok vizet engednek a vízeséshez. Viszont amikor kevés turista van, átterelik a vizet az erőművekbe.

Négy évvel ezelőtt márciusban adták át a kanadai oldalon azt a különleges vízerőmű szakaszt, a Niagara-alagutat, amely egy több, mint 10 kilométeres alagúton szállítja a vizet a Sir Adam Beck erőműig. Az alagút a legszélesebb a világon és másodpercenként 500 köbméternyi vizet szállít.

A Niagarát egyszer „szárították ki”: 1969-ben kutatási és állagmegóvási céllal, akkor valóban nem volt víz a mederben; 2019-ben ugyancsak el akarják zárni a vízesés American Falls részét, mert a hidakat, amelyek átvezetnek a folyón, fel kell újítani.

Szóval igazi megfagyás-turizmus már nemigen lesz a Niagaránál, de 2019-ben még megérhetjük az újabb „kiszáradás-turizmust”. 1886-ig, amíg a Szabadság-szobrot fel nem állították New York-ban, a Niagara-vízesés számított Amerika jelképének.