„Dargay Attila egyedülálló jelenség volt az animáció műfajában. Ahogy megrajzolta a figuráit, abban rettenetes sok kedvesség volt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Olyasfajta érzelmeket szabadított fel, amelyek áttörtek minden korlátot. Ha nézték a filmjeit, kiült az emberek arcára a mosoly” – emlékezett vissza a nyolcvanharmadik életévében elhunyt alkotótársra Jankovics Marcell.

Sorozatunk előző része ITT olvasható!

Mert szeretet nélkül nem megy (1. rész)

„Dargay Attila egyedülálló jelenség volt az animáció műfajában. Ahogy megrajzolta a figuráit, abban rettenetes sok kedvesség volt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Olyasfajta érzelmeket szabadított fel, amelyek áttörtek minden korlátot. Ha nézték a filmjeit, kiült az emberek arcára a mosoly” – emlékezett vissza a nyolcvanharmadik életévében elhunyt alkotótársra Jankovics Marcell.

Csernák Tibor javaslatára Dargay Attila 1957-ben bevitte rajzait a Tábortűz nevű gyermekújsághoz, és elmondta, hogy a barátaival képregényszerű rajzsorozatokat csinálna legszívesebben. Az ötlet megnyerte a szerkesztők tetszését, és Az öt lovag históriáját a rajzfilmesek kalákában kezdték el készíteni. Csernák Tibor levázlatolta, majd Dargay Attila megrajzolta a rajzokat, melyeket Dlauhi Ferenc húzott át tussal.

Ezek leginkább a rajzfilmek képes forgatókönyveire hasonlítottak. A meglehetősen kusza és zavaros történet elején a lovagok Oroszlánszagú Richárd vezetésével sárkányvadászatra indulnak, de nem jutnak tovább, csak XXVI. Potyka Kelemen udvaráig, ahol minden nap hal a menü. Lágyszívű Lancellot vállalja magára, hogy egyedül legyőzi a sárkányt, ám végül megsajnálja a muzikális, ám töksüket Sárkány Tóbiást. A történet a tizennegyedik részben kurtán-furcsán véget ért, vélhetően az alkotócsapat feloszlott.

A következő évben egy történet erejéig Kálmán Jenő, a Sicc-történetek írója is beszállt a szövegírásba…

…majd az év vége felé új sorozat kezdődött.

A történetek meglehetősen didaktikusak, szájbarágósak lettek. Lancellot még egy úttörőcsapathoz is elkerül, ahol rá kellett döbbennie, hogy tanulás nélkül senki nem juthat a tudás birtokába.

Lágyszívű Lancellot

A képregényformát Dargayék a Franciaországból származó Vaillant című képregényújságból ismerték, amelyet minden héten névre szólóan tetettek el maguknak az újságárusnál.

Dargaynak egyre több és több feladat jutott. A másik úttörőlap, a Pajtás oldalain is megjelentek a munkái, elsőként 1958-ban a Teknős Péter és Bokor Péter által írt Ne hagyd magad, emberke! Ez az alkotás egyben Dargay első saját rajzfilmje is volt, amelynek figuráit ő tervezte. A mű a kisemberek koronkénti kizsákmányolásáról szólt. Antiklerikális és a kapitalizmust ostorozó mondanivalójával akkoriban a szocializmus animációs zászlóshajójának számíthatott. A szebb, elvtársi jövőt építő főszereplő frizurája erősen hajazott Dargay fésűt nem tűrő üstökére.

Dargay Attila

Ne hagyd magad, emberke!

A magyar rajzfilmgyártás történetét, jelentősebb alkotásainak diafeldolgozásai is megörökítették. Így megjelent A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A telhetetlen méhecske, a Lúdas Matyi és a Vuk is.

Sorozatunk előző részében ezek közül elsősorban Vukkal foglalkoztunk, láthatták akkor itt nálunk, a Szabad Magyar Szó oldalain olvasóink a teljes, 1981-ben bemutatott rajzfilmet, s ehhez kapcsolódva a 2008-ban elkészült – sokkal kevésbé sikeres – folytatást is, amelynek címe Kis Vuk. Ugyanakkor Fekete István regényének egy hangjátékváltozatával is kedveskedtünk olvasóinknak, végül pedig a rajzfilm alapján elkészített diafilmet is megmutattuk egy link segítségével. Ennek képkockáit böngészhetik, lapozgathatják most fönt, az oldal tetején található képgalériánkban. A teljesség igénye azonban ebben az esetben vállalhatatlannak tűnik, ugyanis a Vukhoz kapcsolódó feldolgozások, parafrázisok, átdolgozások és továbbgondolások tárháza kimeríthetetlen a magyarságnak ebben az alig néhány évtizedes kultúrtörténetében. Méltán mondhatjuk tehát, hogy minden bizonnyal az egyik legfényesebb nemzeti kincsünkről van szó.

Hallgassuk meg most az akkor még kislány Wolf Kati előadásában az eredeti Vuk-rajzfilm főcímdalát:

S ha mindez még mindig nem lenne elég, úgy tűnhet, egy dologról, épp csak a legfontosabbról egyelőre még megfeledkeztünk… S vajon mi lenne az?!

Hát Fekete István regénye, amivel ez az egész történet elkezdődött. És annak közismert sorai: „Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul betekintett még az erdőbe, hol hosszúra nyúlt az árnyék, és a szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak. Vörös fényben úszott a fák dereka; hazafelé zümmögtek a méhek, és csengő madárdal fuvolázott ezer hangon.

Aztán halkult az ének, és amikor túl a dombon üszkös felhőhamu maradt az égő fény helyén, már csak a feketerigó nótázott tavaszos jókedvvel, de hát ő megrögzött korhely volt, aki nem törődött az erdő véleményével.

Ekkor már meleg párákat lehelt a föld, és a virágos fák illatos üzeneteket küldtek egymásnak apró szélgyerekekkel, kik valamelyik böjti viharból szakadtak itt, és jól érezték magukat a virágzó cseresznyefák koronájában.

A völgyben – hol egy tó nyújtózkodott – mind hangosabban szóltak a békák, rekedten kiabáltak a gémek, akik az alvóhelyért veszekedtek, és sziszegő szárnyakkal szálltak a vadkacsák.

Zümmögve-dongva szálltak nagy esti bogarak, és nyomukban árnyként szürke denevérek.

A feketerigó is álomra készülődött. Fuvolája halkan szólt már, tétován, és szerte a fészkekben az énekesek éppen szemüket akarták lehunyni, amikor felsikoltott a rigó hangja vészesen, szaggatottan, és meglapult minden élet a fészkek árnyán. A nagy csendbe csattogva vágott bele a rigó izgatott kiabálása, és az egyik bokor alól kiballagott Kag, aki réme volt a környéknek.

Szemei zöldben égtek, és látszólag nem törődött a rigóval, kinek hangja úgy szállt utána, mint az átok. Lassan futásba kezdett, és a rigó nem szállt utána. Csend lett az erdőn és ezüstös homály, mert a hold már felszállt a völgyből, hol köd volt és sötétség.” S kedvcsinálónak ennyi talán elég is lesz, hiszen itt meg akár a teljes regényt bárki elolvashatja:

S habár azt nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy Dargay Attila kisgyermekként (sorozatunk előző részében láthatták őt leventeként olvasóink…) olvasta-e ezt a remekművet, tény azonban, hogy később, immár felnőtt fejjel neki személyesen is igen nagy szerepe volt abban, hogy generációk kedvencévé váljon ez a történet. Olyan népszerűvé tette a kis rókakölyök kalandjait, hogy az elmúlt évtizedekben azóta már iskolatáskán, füzetborítón, zoknin, pólón, hűtőmágnesen, képeslapon, papír- és műanyagtányéron, tornacsukán, tolltartón, bögrén, mindenféle lehetséges, elképesztő, elképzelhető és elképzelhetetlen formában megjelent…

Mi most végül még készítettünk egy puzzle-t egy, a kis Vukot ábrázoló képből, kérem, fogadják szeretettel:

Jó szórakozást kívánunk hozzá!

A fent említett másik diafilmet, A kiskakas gyémánt félkrajcárját pedig itt érhetik el olvasóink:

A kiskakas gyémánt félkrajcárja 1954

(null)

(Folytatjuk)

Összeállításunk Kiss Ferenc azonos című Dargay-monográfiája alapján készült